Korrektorblog

From: tok@mindegy.hu
Subject: Autós üldözés az M1-esen

Autós üldözés az M1-esen
http://index.hu/bulvar/hirek/2009/12/23/autos_uldozes_az_m1-esen/
'jobb kormányos brit rendszámú kocsira' helyett:
jobbkormányos (egyben), (vessző) brit rendszámú ...

A jobb melléknév azt jelenti, ’a szívvel ellentétes oldalon levő’, és tisztességes melléknév lévén, különíródik az alaptagtól. Jobb alsó, jobb fél, jobb felé, jobb part, jobb kéz, jobb sarok, jobb szem, jobb szomszéd, jobb váll. Jobb kormány. Miután egy képző még nem ok az egybeírásra (AkH. 137., jobb parti, jobb oldali stb.), a jobb kormányos két szóba írandó.

Ha a jobb kormányos brit rendszámú kocsi szerkezetben van vessző, az azt jelenti, hogy a kocsinak két, egymás mellé rendelt jelzője van (jobb kormányos és brit rendszámú), ha nincs vessző, az azt jelenti, hogy a jobb kormányos a brit rendszámú kocsi szintagma jelzője. Mindkét változat értelmes és helyes.

From: edes@mindegy.hu
Subject: Elesett a karácsonyi misén a pápa

Elesett a karácsonyi misén a pápa
http://index.hu/kulfold/2009/12/25/elesett_a_karacsonyi_misen_a_papa/
Valaki magyarázza már meg, miért írják a 'hivő'-t mindenhol hosszú 'i'-vel! A szótő a 'hinni', és semelyik alakjában nincs hosszú 'i'!
Semmi más oka nincs, csak a buta pesti tájszólás, ami már a 'kőrút'-tal kezdődött, most meg lassan már mindent hosszú magánhangzókkal mondanak.
Néhány példa a helyes alakokra: menÜ, zsÜri, Unió, albInó, olIva, stb. Nyugodtan ellenőrizhetik bármelyik régebbi szótárban.
A most terjedő kiejtés semmivel nem jobb, mint a suk-sükölés vagy a 'nák'-olás. Ugyanaz a szint.

A hívő az összes aktuális helyesírási szótár szerint hosszú í. Szegény hisz ilyen változó tő. (Az más kérdés, hogy a felső állású magánhangzók (i, u, ü) hosszúságával teljesen hiába bajmolódik a magyar ortográfia, az í-t, ú-t, ű-t nyugodtan ki lehetne hányni a hóra.)

Viszont: Akinek létezik „buta” tájszólás, továbbá „szintjelző” a suk-sük meg a nák, hát az egy barom.

Szerkesztői üzenet: Ha annak a kedves olvasónknak, aki a tok@mindegy.hu, edes@mindegy.hu, mit@szamit.hu, me@ho.me stb. kamu címekről bombázza szerkesztőségünket, van egy csöpp vér a tökében-pinájában, akkor ír egyszer végre egy valódi címről, ne adj’ isten!, valódi névvel, és akkor megköszönhetnénk neki segítőkész, áldozatos buzgólkodását.

Vigyázat, durva, modortalan, trágár fordulatok!
Széplelkűek, puhapöcsűek meneküljenek!

[Ez itt egy gyakorlatilag szerkesztetlen részlet egy belső levelezőlistás veszekedésből, pontosabban az én dühöngésemből. Azért posztolom a káromkodásokkal együtt, mert szimptomatikusnak találom, hogy magukat nagy kultúrfölényben érző emberek mennyire képtelen alapokon képesek végletes értékítéleteket odabaszsózni.]

From: X.
To: staff
Subject: vilagbajnok modorossag a cimlapon
„A Die Toten Hosen”
Legkozelebb mi jon? Mount Everest hegy?

 X., ne nyelvművelj, mert faszságokat beszélsz!

From: O.
Subject: Mi a túrónak köll az idézeteket kurziválni?

Drága Zsadon úr, képzetlen de érdeklődő bloggerként lenne két kérdésem ezzel kapcsolatban:
1. Jelzi-e a magyar kurziválással a szövegben a folyóirat-, film- vagy könyvcímet, mint az angol?
2. Jelzi-e kurziválással a magyar szövegbe illesztett idegen nyelvű szöveget, mint az angol?
3. Ha az 1.-re a válasz nem, jelzi-e idézőjellel?

1. nem
2. nem
3. nem

Eszembe jutott az is, hogy a kézírásokban és nyomtatásokban sok hibák találtatnak, de azonnal észrevettem, hogy ez csak olyan akadály, melyet könnyen elháríthatni: mert vannak bizonyos esmértetőjeleink, melyekre vígyázván az írásnak vagy nyomtatásnak hibáit külömböztethetjük. Ezeket a jeleket a természeti okosság mutatja; ugyanazért csak üdőt vesztegetnénk, ha ezek iránt szót szaporítanék; mert az ilyetén dolgok tökbe úgysem férnek, azoknál pediglen, akiknél nem puszta a felső vár, anélkűl is tudva vannak
[...]
Nálunk is igaz, amit a deákok mondanak: Nulla regula sine exceptione. Hibázna, aki arra vigyázván, hogy a deákok így beszélnek: certum, certis, certissimum, aki (egyem) evvel azt akarná bizonyítani, hogy ezeket is mondhatni: multum, multis, multissimum, szintén úgy vétene az is, aki a szórendelésnek módjára ezeket helyesnek tartaná: sok, sokabb, legsokabb. Hijában törekednek az effélékben a grammatikusok, kik mindenkor csak azon igyeleznek hogy egy régulában sok ígét fogjanak. A grammatikusnak kötelessége az, hogy a régulákat a nyelvhez, nem pedig, hogy a nyelvet az ő réguláihoz alkalmaztassa.

Rájnis József: A magyar Virgilushoz tartozó sisakos paízos kardos mentőírás, 1789.

A grammatikusnak kötelessége az, hogy a régulákat a nyelvhez, nem pedig, hogy a nyelvet az ő réguláihoz alkalmaztassa. Világos?

 egyik legbizosb létalapja, gyanítom, az a (donb.tumblr.com) 

Áron Gavrilovics sárgarézből csinált lövőszerkezete tele van virággal.
Most fognak menni vele a kezelõk távolra, a peremére valaminek.
A lövõszerkezet igen súlyos, barázdát von mind az égbolton, mind a talajon,
Nagyrabecsült verbénám, doszvidánye, beadtam a valókeresetet.

 donna Alexandra beolvas Pageréty Irmának

Hogy én hogy utálom ezt a mutyizik igét. Van egy olyan nyájas, családias, barátságos, diminuáló fílingje. Olyan emberi. Pedig, ugye, többnyire csalásról, vesztegetésről, zsarolásról, lopásról van szó. Mutyizó párt. Fasza. Ráadásul sokszor eleve pontatlan. A mutyi eredetileg ’közös befektetésnek az egyik félre jutó része’ (moitié, medietas), ’közös kockázat’, költségmegosztás’, és csak másodlagos jelentéseiben jött rá, hogy mindez suttyomban (ezért lehet mondani, hogy titokban mutyizik). Amikor ellopnak egy kalap pénzt, vagy amikor valakiből kizsarolják a szart, az kurvára nem közös kockázatvállalás.

De Béla, saját dugádba vagy dőlve! Máskor hogy tiltakozol, amikor ilyen analizálgatással, etimologizálással vagy logikai megfejtéssel érvvel valaki (a művelt nyelvhasználó) amellett, hogy egy szó nem is azt jelenti, amit jelent, nem is úgy kell használni, ahogyan mindenki használja.

A mutyi szörnyű szó, szinte minden ty-s szó ocsmány, már csak emiatt is remek választás ide.

De Péter, én folyton a saját dugámba vagyok dőlve! Ez működésem alapja (dialektikus egységet alkotok az éneimmel). Nem mondtam semmit arról, hogy hogyan kell vagy kellene használni a mutyi, mutyizik szavakat, csak annak próbáltam a végére járni, hogy miért zavar a mostani politikai aspektusú használata (alapvetően azért, mert általában uderstatement; a hangalakja, spec. engem kevéssé zavar). Ezenközben utánanéztem az etimológiájának, és érdekesnek találtam, hogy van olyan jelentése (sőt valszeg. ez a korábbi, ha tetszik (© Gy.P.) az alapjelentése), ami egyáltalán nem pejoratív. Úgy találtam, hogy ez a jelentés is belejátszhat a nem szeretem érzésbe. De ez, természetesen, legfeljebb stilisztika, és nem szemantika. Az ilyen esetekben, megint csak: természetesen, az érzéseim ütköznek az elveimmel. Sag schon. (A lényeg: ím, hó, mai hazai politikai kontextusban még sem igazán alkalmatos szó a mutyi, hiába ocsmány, mert a kelleténél „puhább” a jelentése (plusz kezd öléggé elcsépelt lenni).)

 Ne szarozz te se ezzel a helyesírás nevű marhasággal, lám, én is mekkora jani lettem nélküle.

Uram Öcsém is felette hátra van a’ Grammatica’, Orthographia’, ’s Interpunkciók’ tudományában. Édes barátom, a’ ki csak ezeket sem tudja, az felette szemtelen, ha irni mér... A’ ki rosszul ir magyarul, még nevetségesebb mint a’ ki a lovat aequusnak irja. Pedig ezt minden nevetségesnek nézi.

(KazLev. XXIII, 146:1808)

Ez a honlap 2007. március végén indult, akkor a fő cél az volt, hogy a Peti gyógykezelését segítő, Hajrá Peti! címen tervezett jótékonysági koncerttel kapcsolatos információkat nyilvánosságra hozza.
(hajrapeti.com)

Vocativus elibe mindég kell a comma
(Kazinczy, 1802.)

Még is szaladsz kegyetlen? post szaladsz comma
(Kazinczy, 1815.)

Hajrá[vessző] Magyarország, hajrá[vessző] magyarok! 

Tisztelt Zsadon Béla, olvasószerkesztő úr, de most elsősorban vegyészmérnök!

Lecsó című cikkedben láttam a „digerálandó” kifejezést. Én most nyűvöm 3. éve a vegyészkart, de rohadtul gőzöm sincs, mit jelent a diger, digerál kifejezés. Lab.-führerektől mindig elfelejtem megkérdezni (kisebb gondunk is nagyobb akkor, mint filológiai [mert hát vegyük má’ nyelvnek a szakzsargont], illetve etimológiai kérdésekről elmélkedni), a Google még nem volt hajlandó válaszolni, így most Téged kérlek, feleld meg a 3. éve megválaszolatlan kérdésemet:

Mit jelent a diger?

Általános vélekedés, hogy eredet nélküli kódszó, jelentése: ’szopás’. Ezzel csak az a baj, hogy analitikaikémia-diger esetén az análból digerálok mondat is elhangozhat, ami így átfordítva fura képzettársításokhoz vezet.
 
Előre is köszönöm:
T.

P.S.: A Téged, Neked, stb. szóval E/2 személyes névmások tényleg nagybetűvel írandók? Mert engem spec. zavar. Olyan érzés, mint amikor külön kiemelik az embert, mert fekáliát kevert a ventillátorba. Vagy ez a helyzet függvénye?

A különböző extrakciós eljárások szépséges, többnyire latin eredetű nevekkel bírnak a kémiában. A perkolálás pl. „hatóanyagok (pl. alkaloidok) kivonása szárított és felaprított növényekből, rajtuk lassan átfolyatott oldószer (víz, alkohol stb.) segítsével (→ extrahálás). A ~t perkolátorban végzik.” (Természettudományi lexikon)

Az etimológia egyszerű: percolo = átszűr; átereszt, átbocsát; ápol, gondoz stb. stb. (http://latin.oszk.hu)

donb.tumblr

Alternatíva csak egy van!

Rendben, hogy a nyelv folyamatosan változik, de az nagyon nincs rendben, amikor a félművelt ember rosszul használ egy idegen szót és ezt lassan annyira megszokjuk, hogy a szó eredeti jelentése is megváltozik.

Az alternatív szó azt jelenti, hogy KETTŐ dolog közül választhatunk,

tehát van egy lehetőségünk és van annak az alternatívája, a másik lehetőség.

Ha netán akad valahol egy harmadik is, akkor az már nem alternatíva, de nem is alternatívák, még kevésbé alternatívákok.
Miért is nem?
Mert a Magyar Tudományos Akadémia az alternatíva kifejezést úgy definiálta, hogy két vagylagos lehetőség közötti választás.

Divatos dolog nyelvi kérdésben is a guglihoz nyúlni, aztán diadalmasan a világ elé tárni az ott megjelenő 56.789 találatot és megkérdezni, hogy akkor ezek mind rosszul tudják?

Igen, mind rosszul tudják, sőt, e logika szerint a tehénlepény is ehető, hisz százmilliárd légy nem tévedhet!

Aki szerint a "nyelvében él a nemzet" nem csak üres szólam és igényesen használja az anyanyelvét, az nyelvi kérdésekben nem a google találati listájából, hanem a Magyar Tudományos Akadémia kiadványaiból okul.

Más alternatíva ugyanis erre nincs.

Íme, az echte grammatikanáci! Napok óta gyűjtöm az erőt, mert nem kéne beanyázni szegényt, nem elegáns. De hát viszket a tenyerem. És bloggerünk kilóra tolja ezeket a sületlenségeket.

to: staff
subject: Mai rejtvényünk

Hogyan kell(ene) a hatályos helyesírás szerint leírni azt, amit az mti (meg persze az Index is) így ír:

„MSZP-SZDSZ koalíciós egyeztetés”

ZsB

Szólj, ördög, mi dolgod velem

Lám csak, hát voltak nekünk élményeink. Mondjuk, a hetvennégyes év. A hetvennégyes, átkozott, legeslegrosszabb év. Ez az, Vetró Irén? Nekünk nincs, csak ilyen, csak ilyen példasértett életünk, de felszáradt, mint egy vodkafolt.

A tánc, mely a halálba visz – lám, lett egy ember, aki már nem is énekel: lefeküdt, és szemét lehunyta sok porzó között –, nem jár egyedül. Követi – sunyítva, rókaúton – világ mamikája, és lehúzza a láncot, könyörtelenül. Zubognak az adott világ varázsai, a nekrológok, az emlékezések, az emlékműsorok. Fáskertiné zümmögve fölrepül. Fáskerti elvtárs meg saját halottjának tekinti. Szűk, boros szájjal vicceket mesél a gondviselő. És szégyen és sötétség és szédület.

Subject: tobbesszamos egyezteteses ekkishelp

Drága Béla,
megy a hitvita a „barátnőknek is tolerálniUK kellett” vs. „barátnőknek is tolerálniA kellett” témakörben. Nekem az utóbbi megoldás volna kézre állóbb, annak ellenére is, hogy a barátnők többes szám, de ha megmondod, hogy a Kampfban hol találom erre az eligazítást, megnézem ügyesenokosan.
Köszi
S.

Sajnos, a kell (lehet, szabad, muszáj stb., azaz segédige) + infinitívuszt még nem írtam meg, csak a „szomszédos” ügyeket (birtoklásmondat stb.): A csúnya fiúk szíve

Szerintem mindenesetre tolerálniuk, de nagyon. (De hát nekem óvilági, ráadásul erősen irodalombefolyásolt vernakulárisom van.)
ZsB

 Igaz-e, hogy a rendszerváltás előtt nem voltunk szabadok, most meg szabadok vagyunk?

(Mottó, utólag:
Hogy irjuk azt, hogy bammeg?
1. Ha ige, sz-szel és külön, ha rémakiemelő partikula, z-vel, és egybe.
2. Három ponttal.)

Subject: kerdes
Date: Wed, 23 Feb 2005 15:03:16 +0100
From: angelday
To: zsb@mail.index.hu

Bela,

„3 órára kell menjek a fogorvoshoz” vs „3 órára kell a fogorvoshoz mennem”. Ismerek valakit, aki következetesen az első forumulát használja, és nem tudom megmondani, de engem zavar valahol. Hol az igazság és miért?

Továbbá: „eszek" vagy „eszem"?

Illetve: „Át kell mennünk rajt”, vagy „át kell mennünk rajta”? Ez is az annoyance kategóriából.

Köszönettel,
angelday

from: olvasó
to: Zsadon Béla
date: Fri, Jan 7, 2005 at 3:32 PM
subject: Az Internetről is letölthette


Kedves don B,

Az Internet nem médium.

Számítógépeket sokféleképpen lehet hálózatba kötni, hogy pofádzani tudjanak egymással. Az egyik megoldás a csomagkapcsolt ( = nincs állandó kapcsolat, csak információcsomagok szaladgálnak ide-oda) és decentralizált ( = nincs egy központi gép) hálózat. A csk. és dec. hálózatok legnépszerűbb adatátviteli szabványa a TCP/IP (Transmission Control Protocol / Internet Protocol).

Úgy lett Internet, hogy efféle módon elkezdték összekötögetni egypár amerikai egyetem gépeit, ez volt az ARPA (Advanced Research Project franctuggyami) és a hálózat maga (tulajdonnév!) az ARPANET. Rágyüttek a katonabácsik is, hogy ez a technológia tök jó, mert szarrá lehet bombázni a felét és a másik fele boldogan működik tovább, ebből lett a MILNET nevű hálózat. Aztán addig kötögették tovább a gépeket, amíg marha nagy nem lett, és akkor azt a hálózatot elnevezték Internetnek.

Az Internet tehát egy számítógépes hálózat, gépek összessége, aminek a Te és az én gépem is része. Ezért is faszság az, hogy az Internet Service Providereket itthon Internet-szolgáltatóknak hívják: nem az Internetet szolgáltatják, hanem egy kapcsolatot, aminek igénybevételével a géped az Internet része lehet. Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy a gyereknek az iskola szolgáltatja az osztályt: dehogy, azt ők maguk alkotják.

Az Internet önmagában még csak arra jó, hogy az ember TCP/IP csomagokat küldözgessen és fogadjon. Ez még nem médiumság. Erre épülnek rá a további szabányok, például az e-maileket kezelő POP3 és SMTP,a chatelés egy fajtáját kezelő IRC, és a hypertext-iratokat kezelő HTTP. Attól lesz hypertext, hogy hyperlink van benne, ami egy másik iratra mutat. Még a HTTP sem médium, csak egy elektronikus iratfajta ill. az azt kezelő programok által használt szabvány. Semmi köze a hálózatokhoz, éppoly olyan irat, mint egy Word állomány.

Erre épül aztán rá a World Wide Web (a WWW konzorcium védjegye, ezért nagybetű), ami szintén egy szabvány, egy technológia. A lényege, hogy bármilyen számítógépnek, ami bármilyen hálózaton (Internet, vagy a helyi hálózat stb.) át neki egy adott porton beordít egy szabványos HTTP-kérést, annak kihányja a kért HTTP-iratot. Ezen technológiát megvalósító programokat hívjuk webszervernek, és ezek már valóban médiumok. Kicsit olyan, mintha ülnél a géped előtt és Word állományokat küldözgetnél mindenkinek, aki azokat e-mailben kéri.

Ezen médiumok összességét hívjuk védjegyesített tulajdonnevén World Wide Webnek, becenevén webnek. Ergo nem is az Internetről, hanem a webről töltünk le valamit, az Interneten keresztül. A lényeg, hogy az Internet nem médium, hanem egy tulajdonnév, mint a Honvédség meg a Földhivatal. Csak ennek a szervezetnek nem emberek, hanem számítógépek a tagjai.

üdvözlettel:
M.

Sertésinfluenza, mexikói influenza, észak-amerikai influenza, H1N1, novel flu. Minek nevezzelek?

December közepén Orosz József új lapot nyitott a magyar sajtó történetében. Csak az a baj, hogy szerintem a fekete lapokat szaporította ezzel. A Klubrádióban van neki egy betelefonálós műsora (címe Rekontra); az egyik betelefonáló olyasmit mondott, hogy „Odaadnák vagy tízezer forintot a fizetésemből, ha...”, mire Orosz József: „Odaadnék!” Nem lettem volna biztos abban, hogy komolyan gondolja, nem pedig csak kicsúszott a száján, ha alig egy hónappal később nem ismétlődik meg ugyanez, még sokkal hangsúlyosabban. Egy másik betelefonáló ezúttal valami olyasmit mondott, hogy „Én is csatlakoznák az előttem szólókhoz...” Erre már háromszoros „-nék! -nék! -nék!” volt Orosz József reakciója. Hangosan, hangsúlyosan, hatásszünetekkel. Nincs tévedés, Orosz József komolyan gondolja, hogy megregulázza a neki betelefonáló hallgatókat.

Nos, én életemben először hallottam, hogy egy riporter vette a bátorságot, hogy riportalanyának a nyelvhasználatát kiigazítsa.
[...]
Simonyi Zsigmond mintegy 120 évvel ezelőtt azt írta, hogy amit valahol magyarok egy bizonyos módon mondanak, az magyarul van, és helyesen van magyarul. Nem végeztem vizsgálatot, de a „-nák” használata hátul képzett igetövek után becslésem szerint a magyar anyanyelvű beszélők legalább 20-30 százalékának a nyelvhasználatára jellemző lehet (nem mintha a pontos számok fontosak lennének); ezeknek az embereknek ilyen az anyanyelvük, akár tetszik, akár nem. Milyen alapon utasítja bárki rendre azt, aki az anyanyelvét használja? Apróságnak tűnhet ez az ügy, de ha például belegondolunk, hány nemzetközi konfliktusnak állt vagy áll a nyelvhasználat hátterében, akkor nem becsülhetjük le.

Kálmán László: Új lap a sajtó történetében

Fiala Jánosnak van (most éppen) a Q rádióban egy reggeli betelefonálós műsora, a Kelj fel, Jancsi! Fiala nem alkalmaz telefonálószűrő szerkesztőt, így kemény harcot kell vívnia a minden szabad fórumot elöntő hülyeséggel és tahósággal. És ebben a harcban bizony beveti a grammatikanáci-arzenál fegyvereit is. A lingvicizmus talaján megvetett lábbal sóz oda ilyeneket: „ledöbben, ilyen szó nincs”, „nem falukat, falvakat!”.

Klasszikus ókonzervatív nyelvápolda, vélhetően zérus tudással az igekötők lelkivilágáról vagy a változó tövek kikopásának természetéről.

Általában is visszatérő modorossága, hogy parodizált „substandard” kiejtéssel és nákolással (ilyet én is tudnák) érzélteti a tahóságot, kulturálatlanságot, hülyeséget, és szinte sose felejti el ráküldeni: „és az orromat is tisztíccsa”. Épületes. És műveletlen.

A minap azzal vágta rá egy nákoló beszólóra a telefont: „Előbb tanuljon meg magyarul!” Bizonyára vérig sértődne (sőt besértődne), ha rasszistának neveznék. Pedig nem sok híja van: elvitatja magyar emberektől az anyanyelvüket.

Továbbá tekintve, hogy annak a valószínűsége, hogy Orbán Viktorral talpon állva beszilvóriumozzunk a Kolibri pincéből jövet, egészen laza konfidenciaszinten is mérnöki zérus, mígdeellenben ez Tamás Gáspár Miklóssal megtörtént faktuális tényvalóság (kísérő Para-Kovács Imre), muszáj leszek a Zöld Baloldalra szavazni. A’ lesz csak a bebaszás.

Öngyilkos kísérletet követtem el a legutóbbi kétnapos összetartáson. Gondoltam, mégiscsak hét magas beosztású, vérprofi szerkesztő ül a társaságban, tartok egy kis vetített képes sajtónyelvi eszmefuttatást, hátha érdekli őket.

A powerpointos majomkodás első vetítményén kövér betűkkel egy kérdés feszített:

Miért pocsék a sajtó nyelve?

(Egy virtigli nyelvész persze, mormogtam lábjegyzetet a bajszom alá, talán tiltakozna a nyelv szó ellen ebben az összefüggésben, de nekünk ez most nem érdekes.)

Talán azért rossz leírt szövegeink minősége (és ettől kommunikációs hatékonysága), mert munkatársaink képzetlenek, tájékozatlanok, műveletlenek, tehetségtelenek; gondatlanok, trehányak, lusták, hülyék, marhák.

Vagy (és) mert rosszak a beléjük vert „sajtónyelvi” „szabályok”. Vagy legalább azok egy része. Vagy mert félreértik őket. Vagy mert univerzális ökölszabályokká egyszerűsítünk tendenciákat leíró összefüggéseket.