Számomra nem természetes, hogy Magyarországon ma nincs olyan testület, amely főállásban, napi rendszerességgel figyelné a hivatalos és nyilvános nyelvhasználatot, és ajánlásokat, javaslatokat tenne az igényes nyelvhasználattal kapcsolatban. Számos más helyen – most csak Franciaországot vagy Finnországot említem – van ilyen testület, vagy terminológiai bizottság, van felelőse az anyanyelvi ügyeknek. Magyarországon is akadnak társadalmi bizottságok, de csekély jogkörrel, van számos jó szándékú anyanyelvi társadalmi szervezet, bizonytalan támogatással, vannak iskolai anyanyelvi (szép kiejtési, nyelvhelyességi, retorikai, versmondó stb.) versenyek, táborok, sőt van már magyar nyelvi múzeum is, de nincs egy olyan központ, intézmény, amely tudományos alapon, elemzésekre építve nyelvstratégiát fogalmazna meg, s ezért hivatalból naponta tenne valamit. Helyettünk senki más nem fog magyar nyelvstratégiát művelni!

Schmitt Pál-interjú
Magyar Nemzet 2011. március 1.

Az egyszer már látott dézsa! Nyálazzuk csak föl a Nyelvőrt:

Nincs nyelvstratégia, pedig kellene

A legnagyobb baj az, hogy a magyar nyelvművelésnek nincs központi, tudományos, összehangoló szervezete, így a több helyen folyó nyelvművelő munka szervezetlen, erőtlen. Nem nyelvészek naponta fölteszik a kérdést: Nincs szervezett magyarító tevékenység Magyarországon? A válasz: Nincs. Ahogy nincs magyar nyelvstratégia sem – pontosabban van, vannak ezzel kapcsolatos írások, de nincs róla párbeszéd, nincs törekvés ennek képviseletére. Ez azért is érdekes, mert az észtek éppen az Európai Unióba való belépésük hajnalán fogadták el nyelvstratégiájukat, s ebben minden észt nyelvtudományi, nyelvművelő, nyelvi-kulturális intézmény, szervezet közreműködött. Természetesen Magyarországon is legalább egy évtizede beszélünk a nyelvstratégia szükségességéről (meg is születtek az ezzel kapcsolatos elképzelések, tervek, tanulmányok), tudományos vita és cselekvési program azonban nem lett belőle – a nyelvtudomány és talán a politika képviselőinek érdektelensége miatt.

Balázs Géza: Lőrincze után…
Magyar Nyelvőr, 129. évfolyam (2005) Lőrincze-emlékszám

Csoda-e, ha az embernek az az érzése, mintha az elnöki interjút nem Schmitt Pál adta volna a Magyar Nemzetnek. Mintha egy régi-régi kazetta recsegne-sisteregne egy Schmit Páll típusú magnóból.

Magyar nyelvészek, kössétek föl a gatyátokat! A nyelvtudomány „érdektelensége” nem tartható tovább. Csak egynél kisebb nyereményszorzóval mernék fogadni, hogy szempillantás alatt fel fog állni a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, a Manyesi (amit, persze, MANYESI-nek kell majd írni, külön pont lesz rá az új helyesírási szabályzatban).

Az intézet (hamu fejemre: Intézet) stratégiai partnerei: az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék (tanszékvezető: Balázs Géza egyetemi tanár), a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport (vezetője: Balázs Géza), a Szarvas Gábor Nyelvészeti Asztaltársaság (alapító: Balázs Géza); az Anyanyelvápolók Szövetsége (ügyvezető társelnök: Dr. Balázs Géza); továbbá a Magyar Nyelvőr (szerkesztőbizottsági tag: Balázs Géza) és az Édes Anyanyelvünk (szerkesztő: Balázs Géza) folyóiratok. Valamint a Magyar Nyelvi Szolgáltatóiroda és portálja, az e-nyelv.hu (üzemeltető: Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft.; ügyvezető: Balázs Géza).

Optimista vagyok: a magyar nyelv már a közeli jövőben bódító illatú stratégiai virágba borul. „A politika képviselőinek érdektelenségén” már nem fog múlni.