Korrektorblog

Miért akarnak a népek folyton szabályokat, ha aztán nem akarják megtanulni őket? Miért mondják a szabályokról – amiket nem tanultak meg –, hogy azok rosszak?

Miért gondolják az emberek, hogy a helyes írás az, ahogy mások írnak (l. helyesírás-ellenőrzés Google-lal)? És ha ezt gondolják, miért szeretik annyira kipécézni mások helyesírási hibáit?

Miért szoktak az emberek szégyenkezni, ha valaki kipécézi helyesírási hibáikat? Miért gondolják a népek, hogy az „akadémiai” normától eltérő írásmód („helyesírási hiba”) hiba? Miért gondolják ugyanakkor, hogy az akadémiai norma, úgy, ahogy van, egy nagy rakás hülyeség?

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

From: újságíró 1.
To: újságíró-levlista
Subject: kemiasok help
Polybutylene succinate (PBS): mi lehet ennek a dolognak a szép magyar megfelelője? Bambuszrostokkal kevernek össze cukornádból nyert gyantát, és ebből lesz a műanyag burkolat az autóban.

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

(Miniszteri előterjesztés az Ortográf Cirkusz fűrészporában)

Az Országgyűlés július 11-i ülésén határozatot hozott, melyben 42 millió forint hitel felvételére jogosította fel a Batthyány-kormányt a Honvédség személyi állományának 200 ezer főre történő duzzasztása céljából. A határozati javaslatot Kossuth Lajos pénzügyminiszter terjesztette elő. A miniszter expozéjában felszólította a Ház tagjait, hogy mentsék meg a hazát!, hozzátéve, hogy – mint fogalmazott – Isten kezébe adta a tárogatót.

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

Az addig rendben van (van a fenét), hogy körölbelül, úgy, nagyjából, hozzávetőleg, cirka, közel, vagy, megközelítőleg, hozzávetőleg(esen), durván stb., ez mind-mind nem létezik a töppedt agyú zsurnalistafőben. Mindig és örökké és kényszeresen csak ez a szerencsétlen, szarrá csépelt mintegy (boráááf). De azért az, hogy:

mintegy 3-400,

eccerűen, viszont fájdalmasan közröhely. A tautológikus pleonazmus redundanciája. A stiláris zéró. Az Index az online hírmédia zászlósladikja.

Ezzel a szöveggel évekkel ezelőtt soroztam meg a szerkesztőségi levelezőlistát. Utólag olvasva feltűnik, hogy ha az ember dühből érvel, hajlamos puha érveket is bunkónak használni. Mert egy érv (az, hogy 'körülbelül' értelemben folyton csak a mintegy-et használjuk) nem elég, több kell, pláne, hogy magyarázatra szorul, miért éppen az adott esetbe kötöttünk bele (miért, miért?, arról jutott eszünkbe). Pedig a mintegy 300-400 (noha elég lett volna a három-négyszáz magában, meg a számokat jobb lett volna betűvel írni) teljesen hétköznapi kifejezés, a terjengősségek ártatlanabb fajtájából, nyugodtan békén lehett volna hagyni.
Hol van például attól, hogy mintegy 32 627,19 méter.

„A pénznek ugyanis nincs szaga, mint az köztudott, talán még akkor sem, ha egy külvárosi slozi bidéjéből halásszák elő.”

Hejj, kolléga,
nem kéne a szerencsétlen olvasószerkesztőt ilyen szaros dilemma elé állítani. A bidé százados, mondhatni klasszikus kultúrszint-indikátor, nem ismerete egy magasról fikázó kultúrtollnoknál derekas égés. Csak az a kérdés, ki-mi ég jobban, ha így hagyom: a szerző vagy a lap?

proof ed.

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

pedig alig kezdtünk hozzá.

„A dandy álarcosbálja bármi lehet a Hálón, felbukanhat egy játékban, MUD-on, MOO-n, de bármelyik newgroupban, IRC-csatornán vagy egy sikkes elektronikus kávéházban. Az egész tér megtelhet datadandykkel, de még valószínűbb, hogy egyszerűen ők tervezték az egészet. Nem tudhatni, vajon a dekadens 80-as évek posztmodernitásának maradványa, vagy a háló aranykorának terméketlen felforgatója. Mindenesetre elképzelhetetlen a médián kívül. A technomaszk megtervezésének fontos eleme a végsőkig feszítet negativitás. A jólirányzott pozitivizmus, a könyörtelen hatékonyság és a mindent eluraló pragmatizmus korában létfeltétele a meghatározhatatlanság. Mikor a gondolkodás kaotikussága és a komplexitás áttekinthetetlensége elérte az optimumot, az image-töredékek, a hősidők elfelejtett szónoklatainak és a harmadkézből való high-tech szürke ködéből kiemelkedik a datadandy alakja.”
(A Datadandy – 1995.)

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

From: olvasó
To: főszerk.
Date: 2005.
Subject: nyelvtan!!!

Aki hibát vét, az nem hibázik, mivel elvéti azt.
Egy kis általános iskolai korrepetálás ráférne a srácokra.
(helyesen: hibát követett el)

üdv,
L.

Hm, mások is írtak miatta. Bizonyos nyelvápoló ökölszabályok elég erősen be vannak sulykolva... Egyébként a felvetett kérdés – a tárggyal ellentétben – egyáltalán nem nyelvtani, hanem stiláris.

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

Az ember próbál néha valami rendet rakni a fejében, legalább egyes dolgokban, ha már van pofája okoskodni (mi több, kioktatni); legalább valami kis lövése legyen arról, amiről hőzöng. Mostanában (hosszú hetek óta tart, idő, szufla kevés, ugye) valami mondattant szeretnék összerakni a fejemben, legalább hozzávetőlegesen. Vagyis fel van púpozva a fejem mellett a Mai magyar nyelv rendszere, a Magyar grammatika, az Új magyar nyelvtan (a fene egye, hogy képtelenség megszerezni a Kiefer első kötetét, könyvtár, ugye, nem játszik) meg a Magyar leíró nyelvtan Mondattan I. (kinyomtatva szépen, füzetnyomtatás, 16 oldalanként összefűzve), ezekkel alszom el. Na, tegnap a népszavazós hájpban jött az éca, kavarjak le gyorsan K. L.-ről egy posztot, belekerül a mondattan is, nyilván. Az ember ír, zsigerből, és valamiért kévánkozik valami jelző (hogy ez valami modern, meg izé, meg nem MMNyR., meg nem MGr.), hátul a tarkóban talán olyasmi dolgozik, hogy ezek olyan „ nyelvtudományisok”, ach, ja, strukturalisták, generatívok, és leíródik a generativista leíró izé... És úgy is marad. Hát, izé.

Kálmán László nyelvész belekavart a Fidesz népszavazási projektjébe azzal az egyszerű módszerrel, hogy ő is megfogalmazott három kérdést, és beadta őket az OVB-nek.

Annak, aki tudni szeretné, ki az a Kálmán László, és hogy mi járhat a fejében, ajánlanék néhány olvasmányt. Mindenek előtt egyik kedvenc könyvemet, a Nádasdy Ádámmal közösen írt Hajnali hárompercesek a nyelvről címűt. Aki olvasott már Nádasdy Magyar Narancs-beli Modern Talking sorozatából valamit, tudja, mire számíthat.

Aztán mindenkinek, aki meg szeretné szagolni, mi a franc az a nyelvtudomány, annak ott a Trón Viktorral közösen írt Bevezetés a nyelvtudományba. Jelzem, kimondottan élvezetes olvasmány.

Ha már nyelvtudomány, akkor egy rendes leíró mondattan. Sőt két mélyrepülés: Konstrukciós nyelvtan és Lexikalista elméletek a nyelvészetben.

Mellesleg Kálmán nyakig benne van egy szövegértési és szövegalkotási kompetenciát fejlesztő oktatási programcsomagban (PISA, ugye). Ajánlom a hozzá való Friderikusz-interjút, meg a magyartanároknak írt nyílt levelét.

Kálmánnak izgalmas publicisztikai munkássága is van, jellegzetes darabja volt a Pincei bogár, ortodox nyelvápolók tömegei kaptak tőle szívszélhűdést.

Nem ragozom tovább, az MTA Nyelvtudományi Intézetének főmunkatársa, az ELTE BTK Elméleti nyelvészet szakcsoportának docense, az Erasmus Kollégium vezető tanára stb., szakmai életrajza nyilvános. Publikációinak java is hozzáférhető, tapasztalataim szerint megéri turkálni köztük, én legalábbis sokat köszönhetek neki.

(ad TGM nyelvápolda by Index):

hello,
ezt en sem ertem, miert germanizmusozik TGM a teleszulesnel, de szerintem abban igaza van, hogy bena a mondat -DE NEM TUDOM MIERT - 3 napja ezen gondolkozom baszki :)
Csokanai verseben nem bena egyaltalan, ebben igazad van, de ez itt nem ugyan az a szerkezet. vagy igen?
bocs, nem tudom raersz-e most erre, de tenyleg kivancsi lennek, mert a cikkbol nem ertem teljesen az ervelesed.
koszi,
M

Ezt dobtam össze neki (profi nyelvészek hunyják be a szemüket, a szakszerűségre nem vállalok garanciát):

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

Egy kommentár, már-már állatorvosi ló (hogy rakjunk a közhelyrakásra még egy lapáttal):

Valoban vannak kivetelek a korabban leirt szabalyhoz kepest, kulonosen a a massalhangzora vegzodo helysegnevek eseteben. Szabalyok megis kellenek, hogy legalabb nagy vonalakban eligazitast adjanak a nyelv helyes hasznalataban. A nyelv elo dolog, folyamatosan valtozik, igy a szabalyoknak is folyamatosan kovetniuk kell a valtozasokat. Ugy tudom Magyarorszagon a Magyar Tudomanyos Akademia ad ki idorol-idore magyar helyesirasi szotarakat, melyekben a szabalymodositasok megfeleloen tukrozik az irott es beszelt nyelv valtozasait.

Azért szép, mert a legalapvetőbb mítoszok siseregnek benne, ráadásul jó alaposan összekeveredve. Minek a szabályairól beszél a kommentátor? A nyelvéről? A beszédéről? (A kettő, ugye, nem ugyanaz, tudjuk – véljük – legalább Saussure óta; de ez most mindegy.) A helyesíráséról? És ki csinálja a szabályokat? Az akadémia? A nyelvészek?

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

„Egy nagy, álmos dzsungel volt a lelkem, és TGM jutott eszembe. A filozóf aljas kis szögletes zárójeles beszúrásokkal szokta alázni a másoktól idézett szövegekben a magyartalanságokat, helyesírási hibákat. A kolléga New York Times-magyarításával is elbánna: »Ez egy [ein] rosszindulatú vihar, és felénk tart.«”

Ezt öt éve írtam egy már-már óviláginak tűnő, hosszú cikkben, amiben (amelyben – höhö) a határozatlan névelő és az összetett állítmány viszonyáról futtattam eszmét, különös tekintettel az ún. gondozott beszédre. Ilyen ravaszságokkal viccelődtem benne: ha egy férfi vagy, légy egy férfi, s ne egy hitvány gyönge báb; meg: ez egy jó mulatság, egy férfi munka volt. Jól felmondtam a Nyelvművelő kézikönyv vonatkozó passzusait, szerencsére – ahogy most olvasom –, vállalhatatlan marhaságokat nem írtam. (Azé' a vaskalap vaskalap.) Az [ein]-t két dolog összejátszása juttatta eszembe.

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »