Korrektorblog

Az ember próbál néha valami rendet rakni a fejében, legalább egyes dolgokban, ha már van pofája okoskodni (mi több, kioktatni); legalább valami kis lövése legyen arról, amiről hőzöng. Mostanában (hosszú hetek óta tart, idő, szufla kevés, ugye) valami mondattant szeretnék összerakni a fejemben, legalább hozzávetőlegesen. Vagyis fel van púpozva a fejem mellett a Mai magyar nyelv rendszere, a Magyar grammatika, az Új magyar nyelvtan (a fene egye, hogy képtelenség megszerezni a Kiefer első kötetét, könyvtár, ugye, nem játszik) meg a Magyar leíró nyelvtan Mondattan I. (kinyomtatva szépen, füzetnyomtatás, 16 oldalanként összefűzve), ezekkel alszom el. Na, tegnap a népszavazós hájpban jött az éca, kavarjak le gyorsan K. L.-ről egy posztot, belekerül a mondattan is, nyilván. Az ember ír, zsigerből, és valamiért kévánkozik valami jelző (hogy ez valami modern, meg izé, meg nem MMNyR., meg nem MGr.), hátul a tarkóban talán olyasmi dolgozik, hogy ezek olyan „ nyelvtudományisok”, ach, ja, strukturalisták, generatívok, és leíródik a generativista leíró izé... És úgy is marad. Hát, izé.