Az addig rendben van (van a fenét), hogy körölbelül, úgy, nagyjából, hozzávetőleg, cirka, közel, vagy, megközelítőleg, hozzávetőleg(esen), durván stb., ez mind-mind nem létezik a töppedt agyú zsurnalistafőben. Mindig és örökké és kényszeresen csak ez a szerencsétlen, szarrá csépelt mintegy (boráááf). De azért az, hogy:

mintegy 3-400,

eccerűen, viszont fájdalmasan közröhely. A tautológikus pleonazmus redundanciája. A stiláris zéró. Az Index az online hírmédia zászlósladikja.

Ezzel a szöveggel évekkel ezelőtt soroztam meg a szerkesztőségi levelezőlistát. Utólag olvasva feltűnik, hogy ha az ember dühből érvel, hajlamos puha érveket is bunkónak használni. Mert egy érv (az, hogy 'körülbelül' értelemben folyton csak a mintegy-et használjuk) nem elég, több kell, pláne, hogy magyarázatra szorul, miért éppen az adott esetbe kötöttünk bele (miért, miért?, arról jutott eszünkbe). Pedig a mintegy 300-400 (noha elég lett volna a három-négyszáz magában, meg a számokat jobb lett volna betűvel írni) teljesen hétköznapi kifejezés, a terjengősségek ártatlanabb fajtájából, nyugodtan békén lehett volna hagyni.
Hol van például attól, hogy mintegy 32 627,19 méter.