From: O.
Subject: Mi a túrónak köll az idézeteket kurziválni?
Drága Zsadon úr, képzetlen de érdeklődő bloggerként lenne két kérdésem ezzel kapcsolatban:
1. Jelzi-e a magyar kurziválással a szövegben a folyóirat-, film- vagy könyvcímet, mint az angol?
2. Jelzi-e kurziválással a magyar szövegbe illesztett idegen nyelvű szöveget, mint az angol?
3. Ha az 1.-re a válasz nem, jelzi-e idézőjellel?
1. nem
2. nem
3. nem
Minden filmcímet, újságot, dalcímet és urdu felkiáltást egyszerűen csak jelöletlenül a szövegbe illesztünk, hogy az olvasó majd úgyis tudja? Jézus! Ennél megnyugtatóbb választ reméltem, de persze minek kérdezősködöm, ha félek.
Ne má! Művelt magyar onnan tudja – figyelvén volt nyelvtanórán –, hogy valamiféle tulajdonnév vagy cím jön a monatban, hogy az nagybetűvel kezdődik. Címeket (csak azokat), ha kétértelmű, hol a végük, idézőjelbe lehet tenni. Mondom: lehet, és címeket. Az urdu felkiáltásról is látszik, hogy nem magyar. Onnan látszik, hogy nem magyarul van. Az urdu felkiáltást akkor kell idézőjelbe tenni – de olyankor kell –, ha idézet.
Megjegyeztem. Már csak egy dolgot kell megtudnom mára: ha egy idegen nyelvű cím névelővel kezdődik, de a magyar mondat is névelőt kíván hozzá, akkor lehagyjuk a névelőt vagy nem? A The New York Times cikke szerint vagy a New York Times cikke szerint?
Ízlés és műveltségfitogtatási hajlam kérdése. Senki se mondja, hogy a The Beatles, az a Beatles már hagyomány, de bizony a The Times, a Le Soir stb. már kétesélyes. Én arra húzok, hogy annak a buzi lapnak bizony a Die Zeit a címe, és Die-stűl kívánja magyar szövegben a magyar névelőt, és egyébként is alapelv, hogy az idegen nevek, szavak, kifejezések magyar szövegben nem transzparensek, buziság azon kötekedni, hogy az eredetiben már van egy névelő. Na és? Miért kéne azt tudni? (Ugyanaz, mint hogy miért is kéne tudni, hogy a media latinul többes szám, és attól a magyar média miért volna az?, hiszen akkor k-ra vagy i-re kellene végződnie.) Egyáltalán, akkor azt is kéne tudni, hogy az(?) Adevărul-ban az -ul az artikulus, az a grammatikai valami, ami más nyelvekben az a(z), the, der, le stb. He? (Ezzel együtt nekem szerkesztői minőségemben a The New York Times és a New York Times is jó. Mert miért ne?)
„az idegen nevek, szavak, kifejezések magyar szövegben nem transzparensek” – erre eddig még nem gondoltam, de igazad van, innen lehet megérteni. A The New York Times csak azért hangzik hülyén, mert véletlenül ismerem az angol nyelvet, de most kipróbáltam más nyelvű újságcímekkel, amiket nem ismerek, és nem is hangzanak hülyén.
Persze tudom, hogy a hülyén hangzás nem feltétlenül nyelvtudományi érv.
„Persze tudom, hogy a hülyén hangzás nem feltétlenül nyelvtudományi érv.” Röhögni fogsz: az. Sőt csak az. A nyelvész, ha megpróbálja tudományként kezelni a nyelvtudományt (és mostanában próbálják nagyon) nem ismer értékítéleteket (ahogy a paleontológus se mondhatja – mondják a nyelvészek – a Tyrannosaurus rexre, hogy az helytelen), csak azt ítélheti meg, hogy egy adott hangsor egy adott nyelven grammatikus-e vagy agrammatikus, és azt is kísérletileg állapítja meg. Úgy, hogy megkérdez egy rakás (értsd: reprezentatív minta) kompetenes beszélőt, azaz olyan embert, akinek az adott nyelv a vernakulárisa (anyanyelve), hogy mondható-e értelmes jelentéssel az ő nyelvén az a hangsor. És ha a megkérdezettek többségének az adott hangsor „hülyén hangzik”, akkor az az adott nyelven nincs (agrammatikus).
[Közben eszembe juta, hogy a dufla névelős témában volt pár hónapja egy flém a stafflistán, és akár azt is ki lehetne posztolni. Úgyhogy Fortsetzung folgt.]
Utolsó kommentek