Ezek a szabályok nem felesleges bonyolítások? Adnak valami pluszt ahhoz képest, mintha egyszerűen egybeírnánk ezeket a szavakat?

Lehet, hogy nálunk is ideje lenne egy nyelvtani egyszerűsítésnek.

@agyvihar: nyelvtani???

@kcsi: ne a laikus szóhasználatomon akadj fenn. :) A lényeg a helyesírás egyszerűsítése lenne.

A hosszú, bonyolult összetételekbe bizonyára azért rendeltek kötjelet, hogy a "szemünknek" megkönnyítsék az olvasást, ne vágja orrba az olvasót a nagyon hosszú, tagolatlan szó. Hogy aztán pontosan hogyan, mekkora mennyiségnél húzzuk meg a határt, természetesen önkényes.

@agyvihar: akkor jó :) bár annak még jobban örülnék, ha ezt pillanatnyi agyviharnak, és nem laikus szóhasználatnak tekinthetnénk

@agyvihar: > Adnak valami pluszt ahhoz képest, mintha egyszerűen egybeírnánk ezeket a szavakat? […]A lényeg a helyesírás egyszerűsítése lenne.

A helyesírási rendszer mindenféleképpen szubjektív lesz. Te az egybeírás mellett tetted le a voksodat: ’helyesírásellenőrző’. Ugyanakkor a bemeneti oldalon még egyszerűbb rendszert eredményezne, ha mindent különírnánk: ’helyes írás ellenőrző’. Így ugyanis nem kellene azt sem eldönteni, hogy a szókapcsolat együttes jelentése más-e, mint ami a tagjaiéból következne: ez nagyon sokszor mérlegelés kérdése, és éppen a ’helyes+írás’ esetén nem tudtam olyan példát találni, ahol a szövegkörnyezet ne tudta volna feloldani az aktuális jelentést. A jelentésfüggő egybeírás-különírás problémája nem merül fel szóban, mégis ritka az ebből adódó félreértés: írásban a beszédnél több időnk van a pontos értelem megállapítására, így írásban a beszédnél még kevésbé lényeges is lenne ennek jelzése.

Viszont még ennél is egyszerűbb rendszer lenne, ha mindenki úgy írna egybe vagy külön, illetve kötőjellel, ahogy akar.

A kimeneti oldalon viszont az ad egyszerűbb eredményt, ha részletezőbbek a szabályok, mert úgy homogénebb lesz az íráskép, egyszerűbb dekódolni a szöveget.

Ellenben kevés a „tiszta” rendszer, a gyakorlatban inkább kompromisszumos megoldásokkal találkozni. Talán azért, mert az egyszerűség szociálisan nem biztos, hogy optimális dolog.

Ahogy értékelem, a helyesírásunk kodifikátorai inkább a kimenet egyszerűsítésére törekednek. Az 1984 előtti, 10. kiadású helyesírás (amely 1954-ben lépett hatályba) még nem tartalmazta ezt a 6:3-as szabályt. Ott a 3-tagú összetételekben a kötőjel használata opcionális volt (az ennél is többtagúakban pedig ajánlott): ehhez a 11. kiadásban ezt részletesebben szabályozták. Ha ezt tendenciának vesszük, akkor úgy tűnik, a jövő éppen távolodni fog attól, amit te jónak látnál.

[*] Ha az egybeírás lenne a főszabály és az egyszerűsítés örvén kiiktatnánk a főszabályt módosító „tagoló” mellékszabályokat, akkor könnyen kaphatunk olyan szavakat, mint pl. ’baseballcsapattrénertovábbképzőközpontakkreditáció’, amelyet elolvasni igen nehézkes. Ez ismét egy példa arra, hogy a bemeneti oldal egyszerűsítése a kimeneti oldalon nehezítést eredményez.

Két újabb keletű tendencia – az írásos kommunikáció demokratizálódása (vagy ha akarom plebejusodása, ami abból ered, hogy a korábbi évtizedekkel szemben az internet és miegymás útján az az ember is szólhat a nyilvánossághoz, akinek nem ragadt meg a tanulmányaiból annyi, hogy a helyesírási szabályokat értelmezni tudná: mit értünk a képző alatt stb.) és az a tény, hogy a magyar nyelv az új fogalmakra egyre inkább jelöletlen többszörös összetételekkel alkot terminusokat, semmit képzett szavakkal, illetve jelölt szókapcsolatokkal – szétfeszíti a magyar helyesírás eddigi tradícióit. Erre az ellentmondásra egyelőre az MTA Helyesírási Bizottságának sincs válasza, de – úgy tapasztalom – azoknak sem, akik kritizálják ezt a bizottságot, ill. alkotmányát. — Tekintve a sokszoros összetételek elburjánzását, van egy pont, ahol már a sem a teljes egybeírás, se a teljes különírás nem ad könnyen felfogható írásképet, pl. ’szivattyúnélkülihiganygőzegyenirányítógyártás’ vs. ’szivattyú nélküli higany gőz egyenirányító gyártás’. Itt a kompromisszumos megoldás lenne a célravezető, de az pedig másutt fog mellékhatásra vezetni.

@don B: Amúgy nemcsak a professzorok nem állnak 6:3-ra, hanem miniszteriális szinten is problémát okoz ez a kérdés. A dolog pikantériája, hogy én a mindenkori oktatásügyi tárcánál futottam ilyenbe: hiába még a cipész cipője is lyukas…

Volt a „bologna előtti” egyetemi szakok közt olyan, hogy ’környezettan-tanári’ szak: ez még helyesen írva. „Bologna után” ebből tanári szakképzettség lett, de csak az ’-i’ képzőt vették le róla, a kötőjel – holott már nem kellene, mert így csak hat szótagos – megmaradt: ’okleveles környezettan-tanár’ (szemben a helyes ’könyezettantanár’-ral).

Az egy tényleges elvárás, hogy minden egyetem a helyesírási hibás alakot tüntesse fel az oklevélen, csak azért, mert a rendeleteket már gyenge helyesírási készségű személyek fogalmazzák meg, avagy rögzítik. A helytelen kötőjel kivételéhez pedig az egész kormánynak össze kell ülnie, mert „a szakok nevét, valamint a tanári szakképzettségeket a hivatkozott kormányrendelet rögzíti, ezen [oktatási] miniszteri rendelet [és más alsóbb szint még úgy sem – LvT] nem változtathat”.

@LvT: az én kedvencem ezügyben: csakis és kizárólag így láttam ezt leírva (és mondva is):

távolsági buszpályaudvar

pedig ha minden izgő-mozgó szabályt jól értek, akkor az távolságibusz-pályaudvar

@vészmadár (pica pica): A mozgószabályból valóban ’távolságibusz-pályaudvar’ következik, és ez nem helytelen. Azonban ezt a mozgószabályt tárgyaló 139. b) pontbeli megjegyzés szerint „A szabályt csak akkor alkalmazzuk, ha értelmetlenséget kerülünk el vele.”

Itt lép be – szerintem – az egyszerűsítő írásmód elve, amelyet az Osiris Helyesírás írói vontak el több helyesírási szabályból. Ezen elv alapján én úgy vélem, ha a kifejezés szavait át tudjuk úgy rendezni, hogy az értelem megmarad, de helyesírásilag egyszerűbb alakulathoz jutunk, akkor ezt az átrendezett írásmódot használjuk inkább. Adott esetben tehát ((távolsági + busz) + pályaudvar) ≈ (távolsági + (busz + pályaudvar)).

Emiatt én, miközben mindkettőt megfelelőnek találom, a ’távolsági buszpályaudvar’ alakot támogatom a ’távolsági-buszpályaudvar’-ral szemben, mert a különírt írásmód az egyszerűbb, és én a két forma közt nem látok jelentéskülönbséget. Jóllehet Besenyő Pista bácsi valóban megjegyezhetné, hogy „Hát, hol távolsági az a’ autóbuszpálya-udvar?’, de ez a fajta abszurd humor éppen azzal operál, hogy mindennapi kifejezéseinkről megmutatja, hogy formállogikai alapon ellentmondóak. De a nyelv nem a formállogika mentén épül, így a ’távolsági’, mint a ’buszpályaudvar’ jelzője nyelvileg logikus, mint jelentéssűrítő jelzős kapcsolat.

@LvT: Erratum. „Hát, hol távolsági az a’ autóbusz-pályaudvar?”