pocak  http://hairdryerblues.blogspot.com 2007.07.27. 13:58:33
Nadine, a papírzsebkendő nyilvánvalóan egy szó, mert egy hangsúlyt kap. Az, hogy a helyesírás marha felkészült kiagyalói valami homályos szempont alapján úgy döntöttek, ők inkább kettőbe írják, legyen az ő bajuk. Én akkor is egybe fogom írni, és senki nem hiteti el velem, hogy ez igénytelenség.

[...]

(Különben meg a zsebkendő a mai magyar nyelvben nemigen összetett szó, hiszen „zsepi”-nek szokás becézni (nem „zsebi”-nek), ami azt jelenti, hogy a „zseb” alkotóelem már nincs benn a nyelvérzékben.)

1. Kezdjük hátulról!

Nádasdy zsepi-tesztje első ránézésre igen jónak tűnik. (Előre szólok, az alábbiakban engem majd végig tör a frász, mert Nádasdy nyelvész, sőt fonológ, én meg egy botcsinálta szövegiparos vagyok, dehát a tudálék nagy úr.) Mármint annak vizsgálatára, hogy elhomályosult összetétel-e már egy szó. Nem tudom, miért a zsebkendő kiejtés szerinti (hasonult) alakjából [zsepkendő] képezzük a csonkolt-becézett alakot (már ha tényleg abból képezzük, és nem valami sapi-hapi-papi analógiával van dolgunk), kár, hogy nem jut eszembe több példa rá. Nádasdy példái nem elég párhuzamosak nekem: a szegfű-t, bár én nem hallottam soha, lehet, hogy becézik elvetemült virágosok szeki-nek (a szegi-t én is nehezen tudnám elképzelni), dehát a szeg + fű eredet tényleg nyilvánvalóan elhomályosult. A lakodalom-lagzi meg a lélek-lélegzik pár, ugye, nem összetétel, és ha jól sejtem, többlépéses folyamatról lehet szó.

Aztán említi Nádasdy a joghurt-ot, persze nem mint elhomályosult összetételt, hanem mint idegen írásmódú jövevényt (magyar szóban nem lehet egymás mellett zöngés és zöngétlen obstruens). Mármost a joghurt-ot viszont hallottam jogi-nak becézni, de joki-nak soha. N. Á. a cikke végén föladja házi feladatnak a [cibzár]-t. Talán ellenpéldának? Mert az röviden mindig [cipp], sose [cib(b)].

Egyébként is, sehogy se fér a fejembe, miért homályosulna el egy olyan összetétel összetétel volta, aminek mind a két tagja élő, gyakran használt szó, és amelynek mindkét tagja gyakran és elevenen képez új összetett szavakat (a zsebmagnótól a higikendőig). Nádasdy azzal magyarázza a zsebkendő etimológiájának elhomályosulását, hogy „hiszen nem mindig zsebben tartják, és a legritkábban kendő”. Nemá... Én pl. mindig zsebben tartom. És mi, ha nem kendő?

És azt sem értem, hogy akkor miért mecsi-nek, és miért nem medzsi-nek becézik a gyerekek a matchbox-ot.

2. Ad „a papírzsebkendő nyilvánvalóan egy szó, mert egy hangsúlyt kap”.

Ez azért túl laza. Egy kommentben nyilván nem precízkedik az ember, meg nem ereszti (mindenki) bő lére (oppardon, pocak tesztje szerint: bőlére), és nem irkál olyanokat, hogy a klitikumoktól meg az irtóhangsúlyos cuccoktól meg blabla eltekintve.

Meg biztos el vagyunk tekintve az igei szerkezetektől is. Fát vág, Szegedre utazik, kenyérért indul, laposra ver, ripityára tör, hűtlenül kezel, hokizni szeretne, fáradt vagyok, gyereke született, okosnak tartják, rosszul volt – igevivő után a ragozott ige hangsúlytalan, de azért ezek tán csak nem összetett szavak.

Najó, ez eddig csak kötözködés persze. De ez a sommás mondat (összetett szó, mert egy hangsúlya van) mintha a nagy kék könyv 5. fejezetéből ugrott volna elő (Kálmán–Nádasdy: A hangsúly, in Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia). És akkor a Névszói szerkezetek alfejezet, sőt Összetett szavak és hasonló szerkezetek alalfejezet. Összeveti a hideg konyha jelzős szerkezetet meg a hidegkonyha összetett szót, és szép egyértelmű különbségeket talál az írott alakban, a mondattani és alaktani viselkedésben, a jelentésben, meg a hangalakban (a hangsúlyozásban).

De azért csak az tuti, hogy az összetett szavaknak csak egy hangsúlyuk van, az nem hogy csak az összetett szavaknak van egy hangsúlyuk. Megállapítják pl., hogy egyes igen gyakori jelzők után a főnév elveszítheti a hangsúlyát (pl. szép lány) – „ezek a kapcsolatok összetettszó-gyanúsak”. Tényleg gyanúsak.

Külön szó esik az anyagnévi jelzős szerkezetekről (a papír zsebkendő is az): „Mint az ingatag hangsúlyúaknál általában, a hangsúlytalan változat a természetesebb, de minél hosszabbak vagy szokatlanabbak az összetevők, annál természetesebb a hangsúly mellék- vagy főhangsúlyként való megtartása [mármint a jelzett szón]. A gyakori és rövid tagokból állók összetett szóként viselkednek: 'vasrács, 'farúd, 'jégtömb.”

Úgy látom, ebben az esetben a helyesírás – az anyagnévi jelzős szerkezeteket egybeírjuk, ha mindkét tagjuk egyszerű szó (AkH. 115.) – egész tisztességesen korrelál a grammatikával. A farúd eléggé érezhetően egy szó (azért van, aki különírja), a titánötvözet golyóscsapágy meg marhára nem. Szerencsétlen papír zsebkendő meg pont a határon táncol. Én nem fogalmaznék olyan kategorikusan, mint pocak, inkább azt mondanám, hogy a papír zsebkendő minden bizonnyal inkább tekinthető összetett szónak, mint nem. A helyesírás meg inkább tekinti szókapcsolatnak, mint összetételnek. Oszt akkor mi van.