Nem vesztegetném az időt a nyílt levél elképesztő magyartalanságaira, csak egy gyöngyszem: „kritikus gondolkodásra pedig nagyobb szükség látszik lenni a mai Magyarországon, mint bármikor a közelmúltban”.
Látszik lenni magyar tudós, nyelvtankönyv asztalon nem lenni, sajtószabadság lenni megzabolázva. Értjük.
Körmendy Zsuzsanna: A visszavont levél
2011. február 3. mno.hu
Daniel C. Dennett professzor visszavonta aláírását arról a nyílt levélről, amelyben az MTA külső és tiszteleti tagjai állásfoglalásra szólították föl Pálinkás Józsefet az úgynevezett filozófusbotrány ügyében. A hadjáratot folytató orgánum – naná – boldogan csapott le a sajnálatos fejleményre, és döngölte tovább a döngölnivalóját (a filozófusok, „akik a Gyurcsány-érában olyan pályázatok útján jutottak közpénzekhez, amelyek témája igen távol állt kutatási területüktől”). De ez most nem érdekes.
Viszont fölhívnám a figyelmet arra a Huth-díjas alaposságra, amivel Körmendy Zsuzsanna a tényeket kezeli. A nyílt levélnek nem lehetnek „elképesztő magyartalanságai”, az ugyanis angolul van. Az idézett „gyöngyszem” az Index cikkében jelent meg, és az én fordításom lévén, semmi köze sincs se a nyílt levél – előttem ismeretlen – megfogalmazóihoz, se semmiféle filozófushoz. Akár jó fordítás, akár sikerületlen. Akár magyar, akár -talan.
Nor is it irrelevant that philosophers – like journalists – are often thorns in the sides of governments, on account of their critical thinking – critical thinking of which Hungary today seems to stand in greater need than ever in recent times.
Az sem mellékes, hogy a filozófusok – az újságírókhoz hasonlóan – kritikai gondolkodásmódjuk következtében gyakran bizonyulnak szálkának a kormányok szemében – kritikus gondolkodásra pedig nagyobb szükség látszik lenni a mai Magyarországon, mint bármikor a közelmúltban.
Ami pedig a látszik lenni „magyartalan” voltát illeti, Körmendy Zsuzsanna nem látszik túl barátságos viszonyban lenni a magyar segédigékkel. Meg Arany Jánossal sem. Ő – példának okáért – így írt 1863-ban a Koszorúban:
A prózai elbeszélés elhányta czafrangjaít. Hajborzasztó kalandok, csuda meglepetések, vagy theoriák személyesítései helyett, a legjobb úton látszik lenni a lelki állapotok, az élet, különösen a magyar élet cselekvény általi festéséhez. [...] Mert noha még most is félrevezethető olykor, nem épen drámai ható eszközök által: a drámai iránt is helyesb érzéke látszik lenni.
Ha már belendültem, lapátolok még:
Parancsolni az embernek, minekutána adóját rajta megveszik, hogy a többit költeni az elibe szabott renden túl ne merje, nem törvénynek, hanem csak garázdálkodásnak látszik lenni.
Bessenyei György: Rómának viselt dolgai, 1801
Az Előlülő igen mély gondolkozó hirére kap, mert egyet sem szól; ha pedig szól, deák nyelven konyhaszagot terjeszt, anyanyelvén ellenben nem ritkán bakot lő; vagy más-gondolta ’s más-tette-fel érdeklő beszédet olvas, ’s természetével olly heterogen elemben látszik lenni, midőn honfitársival közjóért fáradoz, hogy szinte szánakozásra gerjeszt.
Széchenyi István: Világ, 1831
Egyik szerepe hasonló lesz a másikhoz, mindig ő fogja a szerepet magához, nem magát a szerephez idomítani s nagyon szépen fog játszhatni, de nem jól, ha csak a szinköltő, vagy forditó kizárólag számára nem irja vagy travestálja szinmüve jellemeit. Fehér ezen hibáktól ment látszik lenni.
Jókai Mór: Cikkek, 1847
E szerint a mostani Inakfalva későbbi településnek látszik lenni.
Orbán Balázs: A Székelyföld leirása, 1871
S ha Majmuna tündér beleférceli a nótákat az ő álmaiba: csodálatos az ő lélegzetvétele, sóhajtása is benne látszik lenni a nótákban.
Mikszáth Kálmán: Ne okoskodj, Pista! 1895
A bal zsebben két szabálytalanul metszett pillér: a zseb szélén állva nem tudtuk elérni végüket. Ezek egyike egy darabból látszik lenni, burokkal ellátva, a másiknak felső végén kerek, fehér tárgy, két fej nagyságban.
Karinthy Frigyes: Gulliver utazása Lilliputban, 1914
Ismét másoknál – elsősorban a legnagyobb klasszikusoknál: a Leonardóknál, Goethéknél – a két elem olyan egyensúlyban látszik lenni, hogy eszünkbe sem jut megtagadni, de még csak jelentőségben a másik fölé helyezni sem egyiket se.
Sík Sándor: Esztétika. 3. A művészet, 1942
Bohumil, drágám, baj látszik lenni fenyegetőleg, holdórám késik.
Esterházy Péter: Hrabal könyve, 1989
Utolsó kommentek