korrekt orr

Az online olvasószerkesztő édes keservei, avagy terjed az internet, romlik a nyelv, de ha arra vetemedsz, hogy belepofázz mások szövegipari termelvényeibe, tartsd észben, hogy a tanító néninek nem volt mindig igaza.

Utolsó kommentek

  • Közbiztonság Szilárd: "újságíró, vagyis olyan ember, aki hivatásszerűen foglalkozik szöveggyártással, tehát az átlagos m... (2021.01.19. 21:30) A kongruencia sejtelmes köde
  • Közbiztonság Szilárd: @is: Hát ez sajnos nem igazán állja meg a helyét. @crix: Ez azért elég szomorú. Mármint hogy ne... (2021.01.19. 20:17) A csúnya fiúk szíve
  • Közbiztonság Szilárd: @GG: Igen, mivel nem mindegy, hogy főnév vagy névmás. Pl.: Józsi és Borcsa kutyája (több birtok... (2021.01.19. 20:00) A csúnya fiúk szíve
  • Közbiztonság Szilárd: @GG: Mivel nem mindegy, hogy főnév vagy névmás. Pl.: Józsi és Borcsa kutyája (több birtokos, eg... (2021.01.19. 19:56) A csúnya fiúk szíve
  • Alienita999: Szia! A dátumokra lettem volna kíváncsi... A -tól-ig-ra... Ha számokkal írjuk. Meg a dátumok közö... (2017.03.12. 11:35) Nagykötőjel-kiskötőjel biszbaszok
  • Utolsó 20

Szabad tárgyszavak

adilkno (1) akadémia (1) akadémiai kiadó (1) alexandrin (1) alkotmány (2) árpádsáv (1) avakumica rejtély (2) avakum avakumovics (2) balázs géza (1) ba be ban ben (1) bereményi géza (2) beszéd (1) betegségnevek (1) birtoklásmondat (4) birtokos jelző (4) birtokviszony (4) cím (2) címmondat (2) critical art ensemble (1) cseh tamás (3) datadandy (1) deme lászló (1) dialektikus materializmus (1) diger (1) egybeírás különírás (19) egyetem (1) egyeztetés (5) eheti (5) élet és irodalom (2) emléklemez (1) érettségi (1) ételnevek (1) etimológia (1) e partikula (1) fiala jános (1) fizikális (1) fókusz (2) főnévi igenév (1) gajra megy (1) harmadik mozgószabály (2) határozatlan névelő (1) határozószó (1) helyesírás (37) helyesírási reform (5) helyesírási szabályzat (5) hibát vét (1) hülyepress (2) humor (1) idegen címek (1) idegen összetételi tagok (3) idézőjel (1) igekötő (3) igemódosító (2) igevivő (2) infinitívusz (1) iskola (1) jambus (1) jelzők sorrendje (1) jövevényszavak (1) júzer (1) kálmán lászló (2) kazinczy (2) kémia (1) kémiai nevek (1) kényszerkötőjel (2) kognitívdisszonancia redukció (2) kóka jános (1) komment (2) kommentzombi (1) kontrasztív topik (2) kontra miklós (2) közélet (1) köznevesülés (1) köznyelv (2) központozás (4) kultúrbunkó (5) kultúrház (1) lakoff (1) lanstyák istván (1) látszik lenni (1) lecsó (1) legkevesebb (1) leiterjakab (1) lingvicizmus (1) magánhangzók hosszúsága (1) második mozgószabály (3) mássalhangzók hosszúsága (2) matthew fuller (1) melocco (1) mintegy (1) mondattan (2) mozaikszavak (1) mta (1) mti (1) mutató névmás (3) nádasdy ádám (3) nagykötőjel (2) nefmi (1) nekrológ (1) névelő (1) névelős idegen tulajdonnevek (2) ni alak (1) nyelv (2) nyelvhelyesség (3) nyelvi alapú tahózás (3) nyelvi jogok (1) nyelvi mítoszok (9) nyelvművelés (18) nyelvstratégia (1) nyelvtan (6) nyelvtudomány (2) ökölszabály (2) orosz józsef (1) ortográf cirkusz (12) pagertéty irma (1) pleonazmus (1) politikai (2) politikai nyelv (1) radnóti (1) rájnis józsef (1) reklám (1) rendezvénynevek (1) sajtónyelv (5) sajtónyelvi patronok (4) sándor klára (2) schmitt pál (3) segédige (1) szaknyelv (1) számok helyesírása (1) személyes névmás (3) szintaxis (2) szociolingvisztika (1) szólásmondás (1) szőrszálhasogatás (12) tautológia (1) terpeszkedő kifejezések (1) tgm (1) többszörös összetételek (1) toldalékok kötőjelezése (2) topik (2) tulajdonnevek (1) újságírás (1) uj péter (1) vaskalap (8) Verseghy (1) Versegi (1) vonatkozó névmás (1) Felhő

Kossuth Lajos úgy fogalmazott

2007.07.23. 00:01 don B

(Miniszteri előterjesztés az Ortográf Cirkusz fűrészporában)

Az Országgyűlés július 11-i ülésén határozatot hozott, melyben 42 millió forint hitel felvételére jogosította fel a Batthyány-kormányt a Honvédség személyi állományának 200 ezer főre történő duzzasztása céljából. A határozati javaslatot Kossuth Lajos pénzügyminiszter terjesztette elő. A miniszter expozéjában felszólította a Ház tagjait, hogy mentsék meg a hazát!, hozzátéve, hogy – mint fogalmazott – Isten kezébe adta a tárogatót.

A kormánypárti politikus úgy vélekedett: veszélyben a haza, mert a mostani kormány „üres pénztárral, fegyver nélkül, honvéderő nélkül” találta magát szemben. Elkésett a nemzet és a hatalom az igazságosságban – tette hozzá a pénzügyminiszter, aki az előző kormányzatot tette felelőssé a jelenlegi viszonyokért, melyet szavai szerint átkos örökségül hagyott reánk Metternich politikája.

A pénzügyminiszter ezt követően ismertette a belpolitikai helyzetet, melynek során hangoztatta, hogy a felföld nyugalomban van, ám úgy fogalmazott, ezen nyugalom nem a biztosságnak nyugalma, és meglehet, sőt valószinű, hogy ez tűz, mely a hamu alatt lappang – szögezte le. Hozzátette: az ország belje nyugodt, s a magyar faj áldozatra kész.

Kossuth megállapítása szerint Horvátország nyílt pártütésben van, noha a nemzet Horvátországot minden jogokban részesítette Árpád korától fogva, ám a horvát bán, akit az előző kormányzat – a kormánypárti politikus szavai szerint az igazságnak és szabadságnak ostora alatt leszállott hatalom, lételének utolsó perczében – „átok gyanánt tolt nyakunkra”, visszautasít minden együttműködést a Batthyány-kormánnyal.

A Védegylet emlékezetesen botrányos körülmények között lemondott egykori igazgatója elismerte, hogy Horvátországnak vannak sok részletes sérelmei, melyek mai napig sincsenek orvosolva, ám hozzáfűzte, ezen sérelmek hagyomány gyanánt maradtak reánk a mult kormánytól.

Kossuth Lajos felszólalásában hangsúlyozta, a horvátok azt mondják: csinálni fogunk a szláv elemnek többséget; Ausztria megszűnik német birodalom lenni, s majd a csehek alól a szláv déli birodalom fogja felütni fejét – állapította meg a börtönviselt egykori lapszerkesztő, hangoztatva, hogy szavai szerint ez kétes játék; majd határoz felette alkalmasint Európa – világította meg az uniós perspektívákat a politikus.

Ezt követően a kormány pénzügyminisztere kitért a szerb lázadásra, melynek során hangoztatta, hogy annak okairól nincs mit mondani; jelezve, hogy itt a dialektikára nem nyilik többé tér. Kossuth kifejtette: azon hir kezd tegnapelőtt óta rebegni, mintha ujabb fegyvernyugvás köttetett volna a lázadó szerbekkel. Mint mondta, ő és az egész miniszterium erről általában semmit sem tud. Kitért arra is, nem lehet kivánni a miniszteriumtól, hogy a sereget oszlassa fel, s hogy minden falut külön őrizzen meg.

Az egykori kolerabiztos úgy vélekedett, az aldunai tartományokban körülmények forognak fenn, jelezve, hogy a Pruth szélén egy hatalmas orosz sereg áll, mely fordulhat jobbra, fordulhat balra, lehet irányunkban barátságos, lehet ellenséges. De mivel lehet ez, lehet amaz, a nemzetnek készülni kell – tette hozzá Kossuth Lajos, aki szólt arról is, hogy tudósítások szerint a bosnyákországi vezér 40 – 50.000-ből álló tábort gyűjtött össze.

A Batthyány-kormány pénzügyminisztere megemlítette Ausztria irányábani viszonyainkat is, melynek kapcsán többek között kijelentette: az ausztriai császár a magyar királynak hadat izent.

– Tehát az ausztriai viszonyok, imitt-amott az orosz hadsereg, mely még most békességes, ott állanak a szerb lázadók, a horvátországi pártütés, pánszlávisztikus agitátorok, s imitt-amott reactionális mozgalmacskák is – foglalta össze politikai helyzetismertetését Kossut Lajos pénzügyminiszter, aki szerint ezek együttvéve képezik azt, minélfogva mondanom kell, hogy a nemzet veszélyben van.

Ezt követően a külpolitikai helyzetről adott tájékoztatást a kormánypárti politikus, melynek kapcsán emlékeztetett, hogy az angol ott és annyira s addig fog bennünket pártolni, mennyiben egyszersmind saját érdeke fogja megkivánni.

A miniszter megerősítette, hogy a franczia nemzet iránt, mint a szabadság személyesítője iránt az ó-világban, legnagyobb rokonszenvvel viseltetik, ám mint jelezte, Francziaország messze van. Leszögezte ugyanakkor, a franczia sympathiákra támaszkodhatni, hangsúlyozva egyúttal, hogy Lengyelország is csak sympathiára támaszkodott. De Lengyelország nincs többé – vélekedett.

Kossuth Lajos pénzügyminiszter ezt követően szorgalmazta, hogy a Képviselőház fogadjon el, mint fogalmazott, egy nagyszerű határozatot, mely szerint felhatalmazza a kormányt arra, hogy a szükséghez képest 200.000 fegyverest állíthasson, hozzátéve, hogy a 200.000 embernek kiállítása, fegyverreli ellátása s évi tartása 42 millióba kerül.

A pénzügyminiszter nem ismertette a képviselőkkel részletesen, miként kivánja a kormány a Honvédség létszámnövekedésének pénzügyi fedezetetét biztosítani, ám azt közölte, financziális tervét a határozat elfogadását követően majd a következő napokban terjeszti a Ház elé, egyúttal jelezve, hogy – miként fogalmazott – esze ágában sincs a nemzettől kivánni, hogy 42 milliónyi adót fizessen.

A parlamenti képviselőkkel ugyanakkor annyit közölt az egykor emlékezetes árvapénz-sikkasztási ügybe keveredett volt megyei tisztviselő, hogy felhatalmazást fog kérni arra, hogy hitel nyittassék a kormány számára azon határig, melyet a képviselők kiszabandnak; s azon határig vagy kölcsön, vagy papirpénz kibocsátása, vagy más financziális munkálat által segítsen az ország szükségein.

Kossuth Lajos úgy vélekedett: azon határozattól, melyet a ház most indítványomra hozand, e nemzetnek jövendője függ nemcsak, hanem nagy részben függ azon módtól is, miszerint a ház a határozatot hozni fogja. Ezt követően a képviselők felugráltak, és hangosan kiabáltak. Megadjuk! Megadjuk! – fűzték hozzá.

– Önök fölállottak; s én leborulok e nemzet nagysága előtt! Csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiuságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni! – zárta előterjesztérét a Batthyány-kormány pénzügyminisztere. Felszólalását követően a házelnök kijelentette, hogy az országgyűlés egyhangúlag 200.000 katonát szavaz meg és 42 milliónyi hitelre kölcsönt vesz.

A határozat kapcsán az ellenzék szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a közfelkiáltásos szavazás Alkotmány és Házszabály ellenes, és felszólítják a Házbizottságot eredményének megsemmisítésére és a szavazás megismétlésére egyenkénti, név szerinti voksolással, egyúttal fontolják, hogy az Alkotmánybírósághoz, a Császárhoz és Királyhoz, illetve a Birodalmi Gyűléshez fordulnak.

21 komment

Címkék: hülyepress sajtónyelv sajtónyelvi patronok ortográf cirkusz

A bejegyzés trackback címe:

https://korrektor.blog.hu/api/trackback/id/tr61123095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Professor Pizka 2007.07.23. 01:07:45

Mint lathato a jeles szoveghelyesseg-ornek elege lett a sajtonylev immaron ezer eve hagyomanyosan minden irodalmart idegesito kliseibol. Mint azt nemreg megjelent irasabol megtudhattuk, a szakallas mester a jovoben sem szamit masra. Nyilatkozatabol borulato jovokepet olvastak ki az elemzok, a tovabbi jelentos szovegromlast prognosztizaltak. Ahogy a ... Bank elemzoje fogalmazott. A novekedesi kockazatok tovabbi jelentos rizikot rejtenek magukban.


Jol ertettem?
Ezek még tuttak dumálni...Meg is lett a lóvé egy része...
A másik részét ők is ellopták...
Régen szórakoztam ilyen jól. :-)

Mákos Kalács 2007.07.23. 13:24:25

... hát igen, azt gondolom Ő lehetett az utolsó pénzügyér, aki leborult "e nemzet nagysága előtt"... Bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy miniszterelnökként nem várta meg a "dicsőséges felszabadító csapatokat".
Nagyon tetszik a fordítás magyarról újmagyarra...
Nem hiszem, hogy a mostani pénzügyminiszterek bármelyike is egészalakos szobrot kap majd halála után 4 évvel Miskolc egyik legszebb terén. Hacsak Bokros nem...:-)
Kossuthot még nem de meggyőződésem, hogy Tiborcot már többször is hallhattuk újmagyarul:

[i] Sok pénzre van szükségek: és mivel
Mi annyit adni nem tudunk, tehát
Sovány nyakunkra izmaelitákat
Ültettek - ez már égbe kiált.[/i]

A nemzetközi monoplotőke vette át a gazdasági hatalmat...

[i] Míg tűrhetém, tűrtem becsűletessen:
Most már gazember is lennék; de késő -!
[/i]

Minden törvényes eszközt ki kell használni, de ha ez nem elég...


[i] A jó merániak
Azt háború nélkül is megteszik; mert
Hisz' a zsidók eleget fizetnek; a-
Kiket tulajdonképpen tán nem is
Lehetne embernyúzóknak nevezni,
Nyúzásra bőr kivántatik, holott
Azt a merániak magok lehúzták
Már csontjainkról; így tehát ezek
A húsba kénytelenek bemetszeni -
Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de
Hisz' arra nem szükség hallgatni, csak
Haszon lehessen.[/i]

A versenyképességet csökkentő adó és járulékterhek...

[i]Ő cifra és márványos házakat
Épittet; és mi - csaknem megfagyunk
Kunyhónk sövényfalai közt -[/i]

Apró villa, uszoda lifttel...

[i] Ő csorda számra tartja gyűlevész
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kivánna; sok
Meránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
Van véve a léhűtőktől, s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
[/i]

Elmaradt az államháztartási és közigazgatási reform, szaporodnak az államtitkárok...

[i] Ő táncmulatságokat ád szűntelen,
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Keresztelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
Ficánkolódnak - tegnap egy kesej,
Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
Feleség- és porontyainkat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kivánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztúlnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is.[/i]

A hitelintézeti és bankszektor, a multinacionális kizsákmányolók kizsákmányolják a zembereket, családokat, vállalkozókat...

[i]Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.[/i]

Elővételi jogot a családi gazdálkodóknak...

[i] S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
[/i]

Egészségügy, kórházi napidíj, vizitdíj...

[i] És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.[/i]

A rendőrség végleges, lezüllesztése, még belügyminisztériumot is megszüntették...

[i] Ők monostort, templomot
Építenek, hol úgy sípolnak, úgy
Megzengenek, hogy a zarándokok
Táncolni kénytelenek a sáros útcán;
Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk,
Melyben magát az ember egy becses
Védszent előtt mutathatná meg a
Templomban.[/i]

Pazarló kormányzati negyed...

Szóval van még, aki a klasszikusokból építkezik.
Végre valaki le merte írni , hogy sikkasztó , börtönviselt , szónok , (nagydumás) , a parlament normális szavazását nem megváró ,
( közfelkiáltás )volt a legnagyobb magyar.
Egyébként analógiának sem utolsó. Köszönöm.
Szechenyi naplójában benne van, hogy a Duna szabályozásra mennyit költött, majd a Tisza szabályozására szánt pénzt pedig ellopta Kossuth símán. Azóta is kiárad a Tisza, Köszi Kossuth.
különösen bájos a szövegben a történelem egyik legkeményebb bel- és külpolitikai helyzetének elmélkedő-filozofikus elemzése a totális összeomlás szélén... :)

amúgy akkor most a kossuth-nóta is egy "gyere magyarország"-féle kormány pr-dal? :) a ti véretek árán, a ti pénzetekből magunknak építjük? és még daloltok is közben! hehe..
Ez a Kossuth nagyon tudta keverni a kártyákat. Igaz politikus volt: Lopott, csalt, hazudott, másra kente a felelősséget.
Sokat tudna mesélni erről Széchenyi, Görgei...
nanemá és ducas! Ha azt hiszitek, hogy ez Kossuth cikizés, akkor aszondom hogy annyi humorérzéketek sincs, mint Kossuth csizmája talpának.
Én jóízű röhögésre kerítettem sort, és megfogalmazódott bennem,hogy ez egy releváns paródia melyben szofisztikáltan történik a sajtónyelv kicsúfolása.

Márkus Bori 2008.04.02. 11:52:50

Jót nevettem, köszönet érte a szerzőnek. Javaslom a szöveget március 15-i ünnepi szónoklat helyett, esetleg bölcsészhallgatóknak elemzésre " A kossuthi személyiségek szerepe a magyar történelemben" címmel. Örömmel olvasnék Öntől hasonlóan kitűnő szöveget a felelősség áthárítás bravúros kossuthi példájáról a Görgeit rágalmazó viddini levél kapcsán. Kossúth reinkarnációjából vajon több is lehet?

Dr Alexander Jablanczy 2008.08.15. 20:16:53

Megdöbbentő mennyire hamis a komcsik által agybaszott degeneráltak hörtyögése, én mennyire mást olvastam ki Kossuth hires beszédéből, legnagyobb tettéből. Kossuthot akár Wesselényit is az osztrák zsarnokság politikai okokkal hamis vádakkal és alkotmány és törvényellenesen itélte el hurcolta meg és senyvesztette el. De Kossuthot keményebb fából faragták és nem tört össze a rémtörténetbe illő tömlőc kinzásai alatt mint a szerencsétlen Wesselényi aki megvakult és elméje megzavarodott. Különben a legnagyobb magyar epitethont maga Kossuth varrta
Széchenyi nyakába aki tiltakozott is emiatt. Tehát a magyar történelem közhelyeinek ismerete
Otthon a komcsivarangy kloakája alatt leledzik.
Fújj.
Ez a szónoklat egyébként Kossuth világtörténelmi nagyságát igazolja, hány állam volt egy birodalmon belül amelyik képes volt a birodalom hadseregét legyőzni, először Jellasicsot aztán Windischgratzet miközben nemzetiségi belharcok és vérengzések gyengitették belülről. Csak az idegen nagyhatalom az orosz cár tudta legyűrni a forradalmat és szabadságharcot ami örökre a nemzeti függetlenségi háborúk példaképe és dicsősége marad.
Kossuth elképesztő politikusi tehetségének és államfői nagyságának bizonyitéka hogy sikerült a jogait és kiváltságait féltő nemességet a forradalom oldalára állitani sőt többnyire a nemzetiségeket és a magyarországi osztrák németeket is.
Ez kiviláglik abból hogy szerb osztrák német horvát nemzetiségek büszkén viselték a magyar sujtásos tábornoki egyenruhát
és zokszó nélkül haltak meg a hazáért a magyar hazáért. Az osztrák gyilkosok keze által.
Néha megdöbbenve nézem a hires tablót ahol polgári kisnemes és mágnás mai fogalmazásban szélső jobboldalitól szélsőbaloldaliig szolgáltak az egyetlen minsztériumban ami a történelem folyamán a magyar nép nemzet egyetlen elfogadható kabinetjét adta.
Kossuth Szemere Deák Széchenyi Batthyányi Eötvös még egy szobában is alig férhettek meg de a hazáért minden áldozatra képesek voltak még egymás elviselésére is.
Micsoda mélyre züllött a magyar hogy nemzeti nagyjait a mai gennyes okádék népirtő nyugat fullajtár és komcsi lakály degeneráltak nivójára merészeli alacsonyitani.
Nem igaz a múlt magyar politikusai nem voltak tolvajok gyilkosok hazugok népámitók nemzetpusztitók, ez visszavetitése a züllött erkölcstelen gátlástalan kommunista söpredék garázdálkodásának.
A teljesen lezülött közélet kizárólag orosz és bolsevik hagyomány, csak Szolzsenyicint kell olvasni hogy a kommunista emberfaj abszolút degeneráltsága hataloméhsége rablási vágya davaj csaszi hazugságra csalásra becsapásra alapozott terror uralma világossá váljék.
Hamis aljas történelmietlen buta degenerált hozzáállás ezt az egészen különös és perverz bandát más korok toronymagasan feljebb álló politikusaira visszavetiteni.
Nekik is voltak gyengéjük, tévedtek ők is de nem voltak ab ovo tolvajok rablók banditák mint a komcsik.
Tehát Kossuth képes volt egy nemzetvédő harcra felhivni és megszervezni egy népet és méghozzá úgy hogy környező és távoli hatalmak rokonszenvét is megszerezze.
A magyar történelem hirhedt arról hogy vezetői csak az ellenségeket tudták gyűjteni.
Igy nem lehet politizálni.
Amellett nem volt vérengző fenevad aki hullahegyeken át szerez politikai hatalmat vagy dicsőséget, a körülmények késztették rá a védelmi harcra si vis pacem para bellum ha békét akarsz készülj a háborúra.
Kossuth a világtörténelem legnagyobb szónokai közé tartozik ez világos fennmaradt szónoklataiból.
Titánok és az erkölcsi magaslat csúcsán álló nagyemberek vetélkedtek egymással Kossuth Széchenyi Görgey Deák, voltak nézeteltéréseik de egyet nem lehet szemükre hányni hogy aljas önös érdekből cselekedtek.
Mellékesen az a baromság hogy Kossuth le se irom az aljas komcsi züllött rágalmat, ez volt Széchenyi egyik nagy tévedése hogy kiegyenesitette a Tiszát, ez kontár tévedés mert a folyamszabályozás a vizet szűk mederbe zárja és emeli a vizszintet pusztitóbbá téve az évi árvizet ahelyett hogy nagy területen szétterülne az árviz. Ezt manapság még egy félkegyelműnek is illik tudnia hogy a folyókat nem szabad gátakkal betonparttal átvágással pusztittóbbá tenni.
Katonailag is a Kárpátmedence fő védelmi vonala nem az osztrákok által elpusztitott várak hanem a Jókai által oly szépen leirt vadvizek lápok mocsarak nádasok árterek rengetege. Török tatár osztrák orosz tank ellen legjobb menedék a nagy folyamok kis patakok sédek tavak pocsolyák vizi tengere, ezért is tévedés a Szécsenyi féle folyamszabályozás.
Ebben a vitában bizony Kossuth a győztes ha volt ilyen.
Micsoda züllött degenerált nemzetietlen önpusztitó buta barom csürhévé vált a magyar nép ha ilyen ocsmány hazugságokkal rágalmakkal és ferditésekkel tömött az agya.
Nem szükséges Kossuthot imádni vagy dicsőiteni, lehet tárgyilagosan elemezni pályafutását de rágalmazni hazudni beszennyezni mi igaz magyarok nem engedhetjük. A magyar történelem meghamisitásán elegen működnek a kiküldött ügynökök és nemzetpusztitók népirtók. Ti mik vagytok?

Sóvár Péter 2008.09.13. 10:03:17

Jókai Mór: Emléksorok 1848-49-bőlXXIX. Fejezet.


Részlet.

Kossuth félretéve Mészáros levelét, Görgeynek meghagyta hogy e tárgyban írjon h. Windischgraetzhez, s maga Debrecenben titkos ülésre hívta össze a képviselőket. Ápril 13-kán.

Az e napon a képviselőknek tartott beszéde ugyanaz, mit másnap a nép előtt elmondott. A Közlönyben egész terjedelmében megolvasható.

Amivel Kossuth minden beszéde tömve van; a retorikai szépség, a szenvedélyszító vehemencia, a ragályos prófétai ihlet, e beszédben mindaz legmagasabb potenciájára emelve volt érezhető. A hallgatók megrázva, önmagukból kiragadva érezék magukat, az enthuziazmusra különben is hajlandó keblek nem bírtak önlángjaikkal, ha e percben halálukat kívánta volna, aláírandották, azonban annál még nagyobbat is aláírtak – a haza halálát.

Csak a hidegebb gondolkozók előtt tűntek fel Kossuth beszédének árnyoldalai.

A szenvedélyesség, a féltékenység, a petitio princii, a misztifikációk.

„Mérheti rám a sors a vérpadot, a bürök-kehelyt, a száműzetést – mondta Kossuth –, de azt soha: hogy ezentúl Ausztria polgára legyek!” De hát a haza?

Egy ember gyűlölete, vagy akár egy millió gyűlölete elég ok-e arra: hogy a nemzet azon kockára tétessék, ahol ha nem győz, semmivé lesz.

És ha az egész nemzet kívánta volna is e lépést, annak, ki az egész nemzet bizalmát bírta, kötelessége lett volna azt figyelmeztetni a veszélyes következményekre, a nehéz helyzetre, az európai viszonyokra, mik e tényt gátolják; azon szenvedélyek felköltésére, mik akkor különben is ébren voltak, nem volt szükség oly erőre, minővel Kossuth bírt, de annak szabályozására egyedül ő lett volna képes…

„Tennünk kell e lépést, nehogy a győzelmek folytán valaki bennünket megelőzzön.”

A hatalomféltés átka…

Attul tartottak: hogy Görgey hamarább kikiáltja a függetlenséget, mint az országgyűlés. Ezt hinni talán volt okuk, de ez nem volt azért ok arra: hogy őt megelőzzék.

Egyes hadvezérek szava nem bírt volna azon következménnyel, mellyel az egész országgyűlésé.

„A hadsereg követeli e lépést.”

Görgey, tudjuk: hogy ellene volt. Tán ha őmaga teendé, kevésbé lett volna. Klapka a megtörtént tény után annak megsemmisítésére agitált, az egész felső hadsereg oly ide nem illő hangulatban volt: hogy midőn éppen a nagysarlói [nagysallói] csata után az április 13–14-ki határozatot vevé, azt mondá a követnek: „nem izenjük meg az országgyűlésnek e csata valódi eredményét, mert ha megtudnák: hogy mily-nagy volt e győzelem, képesek volnának rögtön három európai nagyhatalmasságnak hadat izenni.”

Ó, a katonák nem voltak oly képtelen emberek, mint aminőknek őket Debrecenben szerették festeni.

Kik követelhették tehát a déchéance (függetlenség, trónfosztás) kimondását? miután a lengyel tábornokoknak e részben nem volt szavazatjuk. „Tennünk kell e lépést, nehogy a veronai kongresszus felőlünk mást határozzon.”

Tökéletes ismeretlenség a külesemények tárgyában. Bizonyára: veronai kongresszusról nem hallott sem azelőtt, sem azóta senki egy igét. Hol vette Kossuth ez eszmét; az előttem titok.

Már ekkor negyedik hónapja múlt: hogy minden külföldi lapok visszatartattak az országgyűlés és a közönség elől; kútforrástalan hírek naponként újabb győzelmeit hirdették az európai demokráciának, s mikor szerte végvonaglásaikban voltak a forradalmak, a magyar forradalom vezetői akkor tartottak tőle legjobban: nehogy valamelyik kis külfejedelemségi mozgalom felülhaladja nagyszerűségben az övékét.

… Kossuth beszéde után fölkelt Nyáry és szólt az indítvány ellen.

Beszédje folyamából csak egy körülményt emelek ki, mely megérdemli: hogy históriaíró számára följegyeztessék.

„E napokban több levelek jutottak a bizottmány kezeibe, melyeket az orosz és osztrák konzulok váltottak egymással. Egyikében ezen leveleknek az orosz konzul felel az osztráknak, mint kivehető, azon felszólítására: miszerint nagyobb jelentőségű segélyt küldjön Erdélyországba. Az orosz konzul ezt megtagadja. Kormánya, úgymond, nemcsak nagyobb segélyt nem küldhet, sőt több külhatalmak tiltakozása következtében az eddig küldöttet is csak mint bizonyos városoknak feldúlás ellen kért segélyét kívánja tekinteni, mindaddig nem szólhatva bele a magyar forradalom ügyeibe, míg azok csupa családi viszálkodás színét viselik magukon, mihelyt azonban a magyar forradalom, progresszusai által oda hagyná magát ragadtatni: hogy az ausztriátóli függetlenséget kikiáltsa s ezáltal jogot adjon Oroszországnak az 1815-ki status quo fenntartása végett interveniálni, számolhatnak teljes erőveli közbenjárulására.”

– Az intervenció már megtörtént! – kiáltának nehány hevesebb vérűek.

– Tízezer muszka betört Erdélybe, de vissza is vonatott.

– Kiűzetett.

– Csak Szebenből, Brassóból önként ment ki. Egyébiránt ha Oroszország interveniálni akar, az nem tízezer emberrel fog megtörténni.

– Ha Oroszország interveniál, szólt közbe egy hang, ünnepélyes jóslatszerűen, akkor egész Európa lángba borul, akkor mellénk áll a francia, az angol, a porosz, a török hatalom, akkor Oroszország is veszve van, ám hadd jöjjön.

Az emberek oly meggyőződéssel beszéltek az európai hatalmasságokkali szövetség felől, mintha mindegyiknek ígéretét bírták volna, pedig a frank kormány ellene volt a magyar forradalomnak a Ledru Rollin iránti tettleges szimpátiák miatt, Berlinből a magyar közbenjáró kiutasíttatott, Törökország annyira sem volt iránta hajlandó: hogy fegyvereket szállított volna neki, s Anglia igen messze.

De ha mindezen hatalmasságok készültek volna is az oroszt megtámadni az intervenció esetében, fel kellett hagyniok e készülettel, mihelyt Magyarország a garantírozott status quo megtörésével annak jogcímet szolgáltatott a bejövetelre.

A titkos ülés mind zajosabb alakot kezdett magára ölteni. Többen szóltak már az indítvány ellen, Nyárynak csak akarnia kellett volna, és pártja, mint egy ember kelt volna föl mellette és Kossuth ellen.

És mi lett volna belőle?

Véres polgárháború, harc royalisták és republikánusok között, magyar küzdött volna magyar ellen, akit a harc megkímélt, kiirtotta volna a guillotin.

A girondisták erre gondoltak és elhallgattak.

Pedig most nem lett volna szabad pihenniök.

Lui pans si bien agir, si a pas droit au repos. (Ponsard)

– Legalább vesszünk el együtt a hazával, – mondának, pedig azt kellett volna mondaniok: „mentsük meg a hazát, és vesszünk el nélküle.”

Másnap nyílt gyűlés elé kellett a tárgynak hozatni.

Az enthuziaszták zajos ülést láttak maguk előtt, a girondisták hallgatót. Ülés végeztével Kazinczy Pázmándy szavait idézte társai előtt.

„Meghalni tulajdon elveinkért, dicsőség, de elveszni oly elvekért, miket kárhoztatunk, mégis nyomorúság.”

Sóvár Péter 2008.09.13. 10:03:56

Jókai Mór: Emléksorok 1848-49-ből

Sóvár Péter 2008.09.14. 23:08:49

Valóban nem telt el annyira hosszú idő 1848 óta. Azok már nagyon modern emberek voltak! Érdemes elolvasni, hogy mit ír Jókai Mór, a szemtanú, Kossuth nagyszerű szónoki képességeiről és ugyanakkor nemzetközi ügyekben való végzetes tájékozatlanságáról. Amennyire érzelmesek és irreálisak Jókai regényei, annyira eleven és hiteles a naplója.

Jókai Mór "Emléksorok 1948-49-ből" c. naplója teljes egészében letölthető az alábbi weboldalról: www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/jokai/osszes/
Itt keresd az Emléksorok szót, és ha megjelent a könyv, akkor keresd a XXIX fejezetet.

Jókait olvasva a tanulság a következő. Lehet hogy a függetlenség kimondása 1849 április 13-án indokolt volt, de az elfogulatlan megfigyelők számára már akkor látszott, hogy esélytelen. Ehelyett békét kellett volna kötni Béccsel, és erre is lett volna mód. De ehhez jobb külpolitikai áttekintésre lett volna szükség, mint amilyennel Kossuth és környezete rendelkezett.
48 ban kosuth mennyi dolgot megtudot valositani most ezek mit csinálnak it csak annak van joga aki semmit nem tesz az országért aki nem dolgozik és leszaeja hogy mivan az országgal
éljen a haza
Mit is ír Petőfi a naplójában? Ma is aktuális: "én erre a kormányra a kutyámat nem bíznám. máshol Akasztófákat kellene állítani, rá 9 embert," ennyi volt Kossuth kormánya, pedig különb volt a mainál!
süti beállítások módosítása