A legutóbbi Élet és Irodalomban Kondor Ferenc tévékritikája rendesen elpüföli a közszolg. televízió Modern képmesék című propagandafilm-sorozatát és annak forgatókönyvíróját, Tóta W. kollégát.

A kritika velejével nem foglalkozom, a Modern képmesékből csak egy epizódot láttam, az marhára nem tetszett, de hát nekem még dr. Agy magyarázta a mechanizmust, az egy életre elég volt. Viszont. Van a cikkben vagy félmaréknyi helyesírási hiba (mintha az Élet és Irodalomban az utóbbi időben erősen hullámzana a korrektúra színvonala) és egy egyeztetési trehányság: „Az előbbi mondat tényei az erdélyi erkölcsiségű nemzeti érzület felkent képviselőit már akkor felháborította, a biztosítékot náluk már akkor kiverte, amikor...”

Ez sem volna szóra érdemes, mi köze a felületes szerkesztésnek egy szöveg igazságaihoz, csak aztán jön ez a két mondat:

S nem hagynánk azt sem szó nélkül, hogy a szemetelés problémáit tárgyaló film címe – Szobatiszta-e vagy? – talán e keretek között mégsem helyeselendő, sőt nem is értelmezhető. Sickratman Buzi-e vagy? című nótájának szubkulturális rétegnyelve aligha adaptálható egy széles televíziós nézőközönségre, sőt szigorúan véve e helyütt rossz helyesírásra és beszédre „oktat”, ami arra utal, hogy Tóta W. – amúgy nem meglepően – nem ura a nyelvnek, melyet beszél, mondhatnánk, nem tudja, mit beszél.

A nyelvi alapú letahózásos ad hominem érvelés telivér példája. És kövér marhaság is. A Csoda szarban nemrég hosszan idéztem Nádasdy cikkéből. Arról, hogy az ún. választékos nyelvváltozatban az -e partikula mindig az ige mögött marad, más nyelvváltozatokban viszont szeret az ige előtti hangsúlyos elemhez, a fókuszhoz kapcsolódni. Még egy bekezdés ebből a cikkből:

A szubsztandard használat se teszi azonban más mondatrész után az -e elemet. Senki sem mond olyat, hogy *Zenész-e volt a fia?, *Az állatok szomjasak-e lesznek? *Battonyán-e szoktál átszállni? *Buzi-e vagy? Ez utóbbi tehát csinálmány, mely túlhajtja a szubsztandardnak azt a szabályát, hogy az -e elemet gyakran (de nem mindig!) előbbre hozza, mint a sztandardban szokás – karikatúra tehát, és mint ilyen, teljesen helyénvaló, de ugyanúgy nem tükrözi pontosan a nyelvet, ahogy egy karikatúra se tükrözi az illető személy testalkatát vagy arcberencezését.

Ebből az valószínűsíthető, hogy Kondor az, aki nem tudja mit beszél: ezen az úton nemigen lehet „rossz beszédre” – pláne, helyesírásra (mi köze van az -e partikula mondatbeli helyének a helyesíráshoz?) – „oktatni”, hiszen a szobatiszta-e vagy?, buzi-e vagy? nem felel meg a nyelv szabályainak. Sem a standard, sem semelyik szubstandard nyelvváltozaténak. Vagyis minden kompetens beszélő érzi – a nem-e vagy-gyal ellentétben –, hogy vicc (jó, a szobatiszta-e vagy? kis favicc, de mégis). Persze, nyelvérzéke minden kompetens beszélőnek van, humorérzéke viszont nincs mindenkinek.

Vagy az a baj, hogy Tóta utalása egy „közszolgálati” tanpropaganda-szövegben beemeli Paizs Miklóst a standard kultúrába? Tényleg felháborító.