korrekt orr

Az online olvasószerkesztő édes keservei, avagy terjed az internet, romlik a nyelv, de ha arra vetemedsz, hogy belepofázz mások szövegipari termelvényeibe, tartsd észben, hogy a tanító néninek nem volt mindig igaza.

Utolsó kommentek

  • Közbiztonság Szilárd: "újságíró, vagyis olyan ember, aki hivatásszerűen foglalkozik szöveggyártással, tehát az átlagos m... (2021.01.19. 21:30) A kongruencia sejtelmes köde
  • Közbiztonság Szilárd: @is: Hát ez sajnos nem igazán állja meg a helyét. @crix: Ez azért elég szomorú. Mármint hogy ne... (2021.01.19. 20:17) A csúnya fiúk szíve
  • Közbiztonság Szilárd: @GG: Igen, mivel nem mindegy, hogy főnév vagy névmás. Pl.: Józsi és Borcsa kutyája (több birtok... (2021.01.19. 20:00) A csúnya fiúk szíve
  • Közbiztonság Szilárd: @GG: Mivel nem mindegy, hogy főnév vagy névmás. Pl.: Józsi és Borcsa kutyája (több birtokos, eg... (2021.01.19. 19:56) A csúnya fiúk szíve
  • Alienita999: Szia! A dátumokra lettem volna kíváncsi... A -tól-ig-ra... Ha számokkal írjuk. Meg a dátumok közö... (2017.03.12. 11:35) Nagykötőjel-kiskötőjel biszbaszok
  • Utolsó 20

Szabad tárgyszavak

adilkno (1) akadémia (1) akadémiai kiadó (1) alexandrin (1) alkotmány (2) árpádsáv (1) avakumica rejtély (2) avakum avakumovics (2) balázs géza (1) ba be ban ben (1) bereményi géza (2) beszéd (1) betegségnevek (1) birtoklásmondat (4) birtokos jelző (4) birtokviszony (4) cím (2) címmondat (2) critical art ensemble (1) cseh tamás (3) datadandy (1) deme lászló (1) dialektikus materializmus (1) diger (1) egybeírás különírás (19) egyetem (1) egyeztetés (5) eheti (5) élet és irodalom (2) emléklemez (1) érettségi (1) ételnevek (1) etimológia (1) e partikula (1) fiala jános (1) fizikális (1) fókusz (2) főnévi igenév (1) gajra megy (1) harmadik mozgószabály (2) határozatlan névelő (1) határozószó (1) helyesírás (37) helyesírási reform (5) helyesírási szabályzat (5) hibát vét (1) hülyepress (2) humor (1) idegen címek (1) idegen összetételi tagok (3) idézőjel (1) igekötő (3) igemódosító (2) igevivő (2) infinitívusz (1) iskola (1) jambus (1) jelzők sorrendje (1) jövevényszavak (1) júzer (1) kálmán lászló (2) kazinczy (2) kémia (1) kémiai nevek (1) kényszerkötőjel (2) kognitívdisszonancia redukció (2) kóka jános (1) komment (2) kommentzombi (1) kontrasztív topik (2) kontra miklós (2) közélet (1) köznevesülés (1) köznyelv (2) központozás (4) kultúrbunkó (5) kultúrház (1) lakoff (1) lanstyák istván (1) látszik lenni (1) lecsó (1) legkevesebb (1) leiterjakab (1) lingvicizmus (1) magánhangzók hosszúsága (1) második mozgószabály (3) mássalhangzók hosszúsága (2) matthew fuller (1) melocco (1) mintegy (1) mondattan (2) mozaikszavak (1) mta (1) mti (1) mutató névmás (3) nádasdy ádám (3) nagykötőjel (2) nefmi (1) nekrológ (1) névelő (1) névelős idegen tulajdonnevek (2) ni alak (1) nyelv (2) nyelvhelyesség (3) nyelvi alapú tahózás (3) nyelvi jogok (1) nyelvi mítoszok (9) nyelvművelés (18) nyelvstratégia (1) nyelvtan (6) nyelvtudomány (2) ökölszabály (2) orosz józsef (1) ortográf cirkusz (12) pagertéty irma (1) pleonazmus (1) politikai (2) politikai nyelv (1) radnóti (1) rájnis józsef (1) reklám (1) rendezvénynevek (1) sajtónyelv (5) sajtónyelvi patronok (4) sándor klára (2) schmitt pál (3) segédige (1) szaknyelv (1) számok helyesírása (1) személyes névmás (3) szintaxis (2) szociolingvisztika (1) szólásmondás (1) szőrszálhasogatás (12) tautológia (1) terpeszkedő kifejezések (1) tgm (1) többszörös összetételek (1) toldalékok kötőjelezése (2) topik (2) tulajdonnevek (1) újságírás (1) uj péter (1) vaskalap (8) Verseghy (1) Versegi (1) vonatkozó névmás (1) Felhő

Az elítéltek doyenje

Egy könyv

2007.10.30. 00:03 don B

A minap a Google elém lökte – egész mást kerestem pedig – Deme professzor felszólamlását A pincei bogár-afférban. Beleolvastam megint.

Az elítéltek doyenjeként [...] megpróbálom [...] összefoglalni a magam-magunk szemléleti alapállását.
[...]
Ideje volna a Magyar Tudományos Akadémiának magas szinten és széles körben megvizsgálnia-megvitatnia: mi a tudomány és benne a tudós társadalmi feladata. A társadalmi tudományoké az-e csupán, hogy – ráadásul Európát átugorva – a kritikátlan másolás szintjén és módján kövessék a gépesített és gépiesített komputertechnikából kinőtt szemléletet és módszereket, amelyek – például – megkérdőjelezik a történetileg kialakult igényes normaréteg érvényét, s helyette a nagy átlagban keresnek egyszerű statisztikai módszerekkel kialakítható másikat; s a tudósnak az-e a feladata csupán, hogy szorgos követő mivoltáról tanúságot tegyen, és sikerrel adja el magát „odaát”; – vagy netalán az is, hogy hozzájáruljon annak a társadalomnak a megismeréséhez, önmagával való megismertetésével, fejlődésének segítéséhez, amelyben él és amelyből él, amelynek élnie kellene. Merthogy a megismerés eredményeinek visszaalkalmazására törekvés mint tudományos (mások szerint: tudománytalan) magatartásforma, egyre hivatalosabb formában (is) érvényesülő hátrányokkal jár, mind támogatásban, mind előmenetelben.

[...] S itt érünk el a nyelvtudomány, és a belőle ki nem tagadható nyelvművelés kérdéséig. A magyar nyelvvel való foglalkozás Magyarországon – mint az anyanyelvvel való foglalkozás bárhol - nem pusztán egyik (még csak ki sem emelt) részlete a nyelvtudomány egészének, nem egy a nyelvtudományi diszciplínák közül (még kevésbé – mint a KGST-nómenklatúra annak idején besorolta – meg sem nevezett részterülete az uralisztikának), hanem önálló stúdium. Nevezzük-nevezik olykor „alkalmazott nyelvészetnek”, alája rendelve az „igazán tudományos” tevékenykedésnek.

Pedig kutatómunka ez a javából! Csak épp nem áll meg az anyag és szerkezet vizsgálatának határán, hanem továbbmegy a működés területére is; nemcsak azt nézve: milyen az adott nyelv, hanem azt is, hogy hogyan tölti be szerepét, feladatát.

Nyelv, tudomány, nyelvtudomány
Élet és Irodalom, 2005.06.17

Erről eszembe jutott egy sárga könyv, és lekotortam a könyvespolcról. Szerintem egyenesen isteni.

Akik a mai nyelvtudomány „meghasonlását” emlegetik, e stúdiumot magát is kétfelé osztják: „hagyományos” és „modern” nyelvészetre. Az elsőnek náluk gyakran a „maradi”, a másodiknak a „haladó” a szinonimája. Ezt a megkülönböztetést azonban korrigálnunk kell, a hozzá kapcsolt azonosításokat meg elutasítanunk. Hagyomány és modernség ugyanis nem alternatívája egymásnak, hanem feltétele: nem igazi hagyomány az, ami folytatásra alkalmatlan, s nem igazi modernség, ami nem az addigiakból nő ki. Ami pedig a haladást és a maradiságot illeti, annak a világnézeti alap a szilárd próbaköve: szemléletben a materializmus, módszerben a dialektika követése vagy tagadása, magatartásban pedig a cselekvő visszahatás vállalása vagy elutasítása.

A materializmust — ezt a sok jó- és rosszindulatú vulgarizálás ellenére is megtanultuk végre — nem a tudatnak és a tudat jelentőségének tagadása jellemzi; mindössze az, hogy lét és tudat viszonyában a létet tekinti elsődlegesnek, alapvetőnek, a tudatot pedig a lét termékének, amely így nem mindent eldöntőén hat a létre, csak visszahat rá. S ma már a dialektikáról is tudjuk: eredendően nem vizsgálati módszer, nem az agy terméke, melyet a valóságra vetítünk, hanem megfordítva: a valóság mozgásának (működésének és fejlődésének) jellemzője elsődlegesen, amelyet a (bonyolult termékeként létrejött) tudat csak tükröz, s befolyásolni is csak törvényszerűségeit felismerve, tudomásul véve és alkalmazva képes.

Mindez azért érdemel itt szót, mert a továbbiakban „hagyományos” és „modern” vonások egyaránt jelentkeznek a műben. Nem véletlenül: eleink sem voltak mindenben bolondok, s kortársi gárdánk sem csalatkozhatatlan. Ám ami a „maradiságot” és a „haladást” illeti, ott már nagyobb a belső egység a könyvben: a szerző — legalábbis szándéka szerint — egyértelműen a világnézetileg haladók oldalán áll; azokén, akik a valóság minden jelenségét — így beszédet és nyelvet is — a maga természete (nem pedig a maguk természete) szerint igyekeznek szemlélni, szemléltetni és alakulásában befolyásolni.

Úgy látjuk: a beszédnek mint társadalmi kapocsnak és a nyelvnek mint a beszéd eszközének nem az az alapkérdése, a leglényegét feltáró jellemzője, hogy milyen, hanem az, hogy — mint társadalmi tudati termék — mit szolgál, milyen feladat betöltésére jött létre, és miért van működésben. S erről a szemléletről úgy tartjuk: világnézetileg materialista, minthogy a dolog belső természetéből indul ki; a tárgyra szűkítve pedig funkcionális, minthogy beszéd és nyelv társadalmi szerepét tekinti kiindulópontjának. A szemlélethez tartozó vizsgálódási módszer pedig dialektikus, minthogy szándéka szerint tárgyának objektív működés- és mozgástörvényeit igyekszik feltárni, a valóság belső szerkezetének-természetének tükrözésére törekszik.

A szemlélet azonban nem volna következetesen materialista, s a módszer sem következetesen dialektikus, ha a „mirevalóság” elsődlegességének leszögezésével eltakarni próbálná azt, hogy — és: ahogy — a funkció betöltésére létrejött „milyenség” visszahat az indító tényezőre magára, tehát egyoldalú függőségből kölcsönös függőségbe kerül vele. Ám a szemléletnek materialista és a módszernek dialektikus voltán csorba esnék akkor is, ha mindezektől megtévesztve úgy látnánk — ahogy pedig tudományszakunkban legtöbben vélik ma —, hogy a fejlődés során a két tényező között a viszony megfordult, s ma már nem a funkció kérdése az elsődleges, hanem az azt betöltő formáé.

[…]

[A]mit Marx a filozófiáról mond, az érvényes a szaktudományokra is: hogy feladatuk a valóságnak nemcsak feltárása-tanulmányozása, hanem alakítása-megváltoztatása is. Ám ezt a nyelvtudomány csak akkor érheti el, ha már vizsgálódása közben e végső célon tartja egyik szemét. S akkor nem tekintheti a nyelvet valami önelvű és önmagáért való rendszernek, csak eszköznek, amely a beszéd szolgálatában áll. És nem tarthatja a beszédet sem másnak, mint funkcionális társadalmi tevékenységnek, amely a kommunikáció lebonyolítására való. Mindkettőben azt kell látnia tehát, ami leglényegük: t á r s a d a l m i kötöttségüket és társadalmi szerepüket, feladatukat. S ha vizsgálódásai során — helyesen — felismeri azt, hogy a mondat nem a nyelv egysége már, hanem a beszédé, s hogy a beszéd nem eszközkészlet már, hanem kívülről vezérelt eszközhasználat, akkor ebből le kell vonnia a szükséges következtetéseket. Nem azt persze, amit más iskolák: hogy a beszéd — és alapegysége, a mondat — kívül esik a nyelvtudomány tárgyán. Ellenkezőleg: azt, hogy a nyelvtudomány nem a nyelv tudománya pusztán, hanem az e g é s z  n y e l v h a s z n  á l a t é: nyelvé és beszédé egyaránt.

S ez még mindig csak az első lépés, ami megrekedhet a tények rögzítésének vagy legföljebb magyarázatának szintjén. Csak akkor visz tovább, ha ez a tematikus kiszélesítés funkcionális szemlélettel társul, és praktikus, cselekvő magatartást indít. Ez nem valamiféle külön, „alkalmazási” szint feladata, hanem magáé a nyelvtudományé. Hiszen n o r m a t í v, azaz szabályozó szándékkal aligha szólhat bele bárki is több joggal a jelen kavargásába, mint a nyelv tudományos vizsgálója. Az tudja igazán mérlegelni, megfontolni jelen helyzetét és jövőbeli dolgait, az tudja mederben tartani és irányítani a fejlődést, aki legjobban érti mai állapotát, legjobban ismeri eddigi útját. A mai állapot helyes felmérése dialektikus vizsgálat; a helyes nyelvtörténeti kép dialektikus visszatekintés. S ez megalapozza azt, hogy d i a l e k t i k u s  e l ő r e l á t á s is lehessen a nyelvtudományban.

[…]

Mai magyar nyelvtudományunk alkotó kapcsolatban és termékeny k ö l c s ö n h a t á s b a n áll a gyakorlattal: az eleven nyelvhasználattal, a beszélő tömegekkel. A nyelvi kultúrát közvetlenül is szolgálja a helyesírás szabályozásával, a nyelvművelő tevékenység révén, a gyakorlati stilisztikának egyre jobb kidolgozásával. Természetesen nem minden részmunkának van vagy lehet közvetlen gyakorlati vonatkozása vagy épp közvetlen irányító hatása. De a magyar nyelvészet mint egész egyre inkább afelé fordul, amiből és amiért minden tudomány van: a társadalom élete, mindennapi tevékenysége felé. Számára az élet, a gyakorlat, a megismerésnek nem pusztán tárgya, hanem célja is; a társadalom fejlődését, erősödését csak így tudja hatékonyan szolgálni.

 

Deme László: A beszéd és a nyelv, 3. kiad. Tankönyvkiadó, 1984.

Deme könyvének első kiadása 1976-ban jelent meg (ára 15,50 Ft). Ezt csak azért említem meg, mert 1977-ben meg megjelent egy kis kötet a Gyorsuló idő sorozatban, az Antal Lászlóé: Egy új magyar nyelvtan felé. De arról majd máskor.

40 komment

Címkék: nyelvtudomány deme lászló dialektikus materializmus nyelvművelés

A bejegyzés trackback címe:

https://korrektor.blog.hu/api/trackback/id/tr52212510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

No igen, manapság már nem elvárás, hogy mindenben a dialektikus materializmust lássuk meg... Változik a szemlélet, változik az ember :-).

MILYÉRT?
Nem konkrétan ide tartozik, csak egy friss csemege a keleti végek online sajtójából:
basahalom.freeblog.hu/archives/2007/10/28/Nagy_eges_Demer/
Hát ez már mintha nem is egy kis, kunkorodó vörös farok lenne. Ez bizony egy nagy, vörös gerincoszlop, az Eötvös Collegiumtól a KGST-nómenklatúráig.
Nos, utólag mindenképpen leszögezhetjük, hogy a dialektikus előrelátás megvolt.
nyelvművelés? :) muhaha, irány a fradi meccs, hogy lássál való világot is.

"u-ha-anyád
u-ha-anyád
u-ha-anyád" Hofi Géza
Hát ez mintha már nem is egy kunkorodó kis vörös farok lenne. Ez már bizony egy nagy vörös gerincoszlop, ráadásul az Eötvös Collegiumtól egészen a KGST-nómenklatúráig tart.
Bocs a duplázásért, de azt hittem, benyelte a blogmotor. Legalább megfogalmaztam két változatban is, beleértve a központozást...
A topikgazda biztos olvasta, de a többi unatkozónak hadd ajánljam a témába vágó vitasorozatot:

Salamon János: A nyelvromlás virágai (Modern Talking Back)
www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15246

A megszólított (N.Á.) válasza:
www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15307

És egy újabb hozzászólás a vitához:
Szófia beszéd (Salamon János víziója a nyelvromlásról)
www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15436
Volt egy (egészen vicces) Salamon II. is:
www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15371

És a legfrissebb MaNcsban van egy Kálmán László is, sajnos, az olvasói levelek között.
ACHTUNG, ACHTUNG!!!

Mai Indexben az „Ujjlenyomat kerül a német útlevelekbe” c. cikkben valaki ilyet szól: (szó szerinti idézet következik)

„Az Európai Unió tagállamai közül elsőként az _NSZK-ban_ vezetik be az úgynevezett elektronikus útlevél második generációját.”

Uramatyám, Achtung, visszatért a kommunizmus, Amerikai Népköztársaság, Istensegíts, bazmeg, NSZK... Hászen értem én, Bundesrebublik Deutschland, de az NSZK kedves Indexesek, meg kedves Független Hírügynökség, az még véletlenül sem a _mai_ Nyugat-Németország.

Olvszerk. úr intézkedjék mihamarább, kérem szépen, javítsák ki, cikkírónak pártfegyelmi, meg még akasztást is kérnénk esetleg. A statuálás a lényeg, apuka.
Sajnos, megint idejött egy félművelt, beziehungsweise -kegyelmű

Sajnos abbizony NSZK, Német Szövetségi Köztársaság, Bundásrepublik Deutschland
És akkor arra még nem is reagáltam, hogy "_mai_ Nyugat-Németország", ami nyilván nem különálló ország, hiszen Nyugat-Magyarország sem az.
Leonard Zelig:

Leírtam, hogy tudom miről van szó, tudom, hogy magyarul Német Szövetségi Köztársaság. De nem írjuk NSZK-nak, mert az már foglalt. Igen, félkegyelmű testvérem, _az_ az NSZK.

Ja és senki a büdös életben nem állította, hogy ma külön állna. Mars vissza az első osztályba olvasni tanulni, ostobák ostobája.
az ilyennek nem jár fél- de még csak negyed kegyelem se...
"elsőként az Németországban"

aranyos a javítás...

akkor ezek szerint a rövidítést (BRD) le szabad fordítani, a fordítást viszont egyelőre nem lehet rövidíteni...

igaz, az USA se lehet AEÁ vgy EÁA vagy EÁ...

kegyelem ügyben peniglen majd a bíróság...
Tuggya a rák, mér, de kijavíttatottnak tűnik:
index.hu/politika/kulfold/eu/1101ujjjjjjj/

Nincs benne NSZK. Hm, hm.
vartab, azért, mert olvasom a blogomat.

lyla, az egyesítés óta nem használják a BRD rövídítést (turkálj meg hivatalos német szájtokat), ha rövídítenek egyáltalán, akkor BR, BR Dt., ilyenek.
Tehát az NSZK foglalt. Akkor javasolom a Nészök rövidítést.
-lyla- sagt:
ha írsz németbe, hasznélod-e a BRD rövidítést?
°superbad sagt:
nem
°superbad sagt:
miaz?
-lyla- sagt:
bundás republik
°superbad sagt:

jah igen télleg
°superbad sagt:
de
°superbad sagt:
így használják
-lyla- sagt:
kik?
-lyla- sagt:
hogy?
°superbad sagt:
mindenkik, így
-lyla- sagt:
szóval a borítékra azt írják, hogy BRD?
°superbad sagt:
jah
°superbad sagt:
oda nem
°superbad sagt:
xD
-lyla- sagt:
ez biztos?
°superbad sagt:
oda azt írják h germany xDD
°superbad sagt:
de azt h brd biztos nem
-lyla- sagt:
akkor ki hova írja a brd-t?
°superbad sagt:
hát néha szövegekbe.. ahol már elötte említve vt h "bundesrepublik dland".. akkor ha még1cer írják így rövidítik
-lyla- sagt:
és ez tuti?
°superbad sagt:
igen de miért kérdezed????
-lyla- sagt:
indexes korrektorblogon vita van
°superbad sagt:
áh ok..

(tizedikes [10-es, 10-ikes, nekem még úgy volt, hogy 10.-es] lányomtól a felhomályosítás, akivel 4-12 éves (?) koráig kint éltünk, és most a Viktorék szomszédságában leledző, gyönyörű német iskolába jár...
don B:

Javítást köszi.


-lyla-:

Használhatom az AEÁ rövidítést, max. hülyének néznek, de nem tapad hozzá semmi. :)


Leonard:

Miért muszáj rövidíteni?
Miért muszáj rövidíteni
Nyomdafesték, tintapatron, lézertoner, ceruzabél és egyéb korlátozottan rendelkezésre álló anyagok megtakarítása céljából, egyrészt.
Az emberek korlátozottan rendelkezésre álló ideje és türelme miján másrészt.

Én a saját gyakorlatomból indulok ki, mivel szakfordító vagyok és látom, hogy szerződésekben úgy szokás, hogy Német Szövetségi Köztársaság, a továbbiakban/hereinafter referred to as/im folgenden als ... genannt.

Na most az a kérdés, hogy a Bundesrepublik Deutscland BRD-nek rövidíthető-e, szerintem nem teljesen azonos azzal, hogy a Német Szövetségi Köztársaság NSZK-nak rövidíthető-e.
Ennek történelmi okai vannak, mégpedig az NDK-NSZK közötti nyelvi háború, amely a BRD-t tabuvá tette. De mivel hogy az MNK mellett nem létezett "Nyugat-Magyarország", ezért a probléma nem intézhető el olyan egyszerűen, hogy "a BRD tilos, következésképpen az NSZK is tilos".
Másrészt az az érvelés, hogy "az NSZK foglalt", engem a "médiumok kontra médiák" vitára emlékeztet, miszerint a "médium" foglalt a spiritiszta szeánszokra. Ugye, ez eléggé megalapozatlan érvelésnek tűnik...
Leonard:

Miért, elfogy az internet?

A kérdés továbbra is az, hogy miért írnánk NSZK-nak, ha azalatt a 89 előtti NSZK-t értjük. Értjük sokan. Ja és ezt a Nyugat-Magyarország-bohóckodást fejezd abba, a témához semmi köze és ráadásul hülyeség is. A spiritiszta szeánszokat meg leszarom.
"A kérdés továbbra is az, hogy miért írnánk NSZK-nak, ha azalatt a 89 előtti NSZK-t értjük."

A kérdés az, hogy azalatt a 89 előtti NSZK-t értjük-e. Ez lett volna az egyik válaszom.
A másik az, hogy ha van egy hosszú szó, amely 543-szor (na jó, csak 13-szor) szerepel egy szövegben, és kezdőbetűi N.SZ.K., akkor aztat hogy kéne rövidíteni: LGT ?
A spiritiszta szeánszot, gondolom a médiummal együtt leszarod, én meg NSZK-nak rövidítem a kérdéses szót, anélkül, hogy durván fogalmaznék.
Leonard:

Igen, azt értjük. Lehet, hogy te nem azt, viszont azt meg leszarjuk. Ha nem vetted volna észre, se nem don B, se nem az Index nem pampogott, nem skáláztak végig hülyeség-repertoárokat, szépen kijavították, a küldetés befejezve. Csak te pattogsz itt, hogy mindenképpen egy ostoba megoldást válassz, mert te mindenáron pont azt akarod rövidíteni.
Rövidítsd, féleszű. Sőt, kiabáld körbe megafonnal, ha úgy jobban tetszik.. Annyival többen fogják megtudni, hogy milyen hülye vagy.
Köszi, professzorkám, megfontolom.
OFF

Various,

Feltörekvő fiatal értelmiségnek tűnsz, ezért felhívnám a figyelmed a következőre:
Álláspontod sokkal jobban tudod érvényesíteni, és mondandód helyességéről a kívülállókat meggyőzni, ha érvelésedben kizárólag ellenfeleid érdemi mondandóját kérdőjelezed meg és teszed nevetségessé, nem pedig a személyüket.
A véleménnyel vitázz, ne az emberrel.
Ha a rossz stílus miatt kötekedő (flamelő) hülyének tartanak, akkor nem adnak neked igazat, még akkor sem, ha egyébként igazad lenne. Ezt teljesen barátilag mondom, a kioktatás mindenféle szándéka nélkül.
ON
Szerintem a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos neve nem változott meg attól, hogy területileg kibővült néhány újabb tartománnyal (Bundesländer). Persze ennek utána kellene nézni, amihez sajnos lusta vagyok. Ha esetleg valaki megtenné, az üdvös lenne.
Zombika:

Az a baj, hogy ellenfelemnek nem volt érdemi mondandója, csak az, hogy ő NSZK-nak akarja írni. Az érvei meg kimerültek abban, hogy ő másképp érti. Értse másképp, ha neki jobban tetszik, ezt meg is írtam neki. Mostanra hál istennek bedugult.

Azért a törődést köszi.
Nem bedugultam, csak kevés vagy ahhoz, hogy megmondd nekem, mit hogyan rövidítsek. Ha NSZK-nak akarom írni, akkor úgy írom és nem fogom kijavítani, mint az Index, ami persze indokolt _egyetlen_ előfordulás esetén, de én a 163-szori előfodulásról mekegek, te azonban csak a nyáladat vered szanaszét és ezek szerint másnak sem jön be a taplós istván stílus.
Tisztelettel kérem a felelket, hogy hagyják abba az ad hominem argumentációt, különben kimoderálom a kommentjeiket, mint a szart.
Németországi Szövetségi Köztársaság a hivatalos használatban, amelynek rövidítése SZU
Hja, kár hogy jelen esetben egyszeri előfordulásról volt szó, nem 163-szoriról. Ettől még igazad lehet a Német Szakfordítók Piknikjén rendezett diszkusszión, amihez ezúton kívánok sok sikert.

Ha még akarsz valamit mondani, mailbe kérem. Don B kolléga örömére meg közlöm, hogy duettünk nyilvános része véget ért, köszönjük kitüntető figyelmüket.
Természetesen az utolsó szó a tied, ezért kérlek, még egyet írjál ide, érdembe'
Az okoskodóknak két link:

de.wikipedia.org/wiki/Deutschland
hu.wikipedia.org/wiki/Németország

Persze lehet, hogy ezek a hülye németek sem tudják.
don B,

akkor most szerinted is kamu az egész nyelvművelés? Vallj színt. Vagy ha már megtetted, hol lehet elolvasni? Ja és neked soha nem kellett hivatkozni Marxra?
Lassan én leszek a korrektorblog hivatásos utolsókomment-írója... De én írhatok bármennyi uccsó kommentet. Szóval még a témához annyit, hogy talán tényleg jobban illik költőkhöz, írókhoz, irodalmárokhoz a nyelvművelő szerep, mint nyelvészekhez. Tudományként nehezen eladható a nyelvművelés, de nagy szükség van rá. Most olvasom újra a harcos nyelvművelő, nyelvvédő Kosztolányi "Nyelv és lélek" publicisztika-gyűjteményét - pompás! -, és az olvasottak is ebben erősítenek meg.
Nagy szél a Kossuth Lajos utcában

belvaros.blogspot.com/2009/01/szel-sale-invazio-kossuth-lajos-utca.html

Vagy sale. Esetleg leárazás, kiárusítás, leértékelés, árleszállítás (istensegíts: akció). Besettenkedett a magyar nyelvbe egy új jövevényszó, amire már volt kifejezésünk? Értjük: leárazott terméket ciki vásárolni, de a szél bizonyára más életérzést sugall.

Ráadásul praktikusan rövid, csak egy szótag: könnyű sms-ben elküldeni a telcsin :D ÖÖÖÖ: trendi.

"A jövevényszavak átvétele leggyakrabban egy új kultúra, új ismeretek, tárgyak, fogalmak átvételével függ össze, például a gazdálkodó életmód felvételével vagy egy új vallás megjelenésével. – Sokszor azonban olyan fogalmakra is megjelennek jövevényszavak, amelyek már léteznek az illető nyelvben, ilyenkor szinonímia jön létre."

Rosszmájúan jegyezzük meg, hogy az új vallás a Fogyasztás, követői meg a konzumidióták, saját belső rítusokkal és nyelvvel :DDD Ezek egyik legszentebb kifejezése a SALE (szél), melytől minden nyomika szemében fellángol a tűz és rohanvást indul a templomába (bolt) megvásárolni az leárazott kacatot terméket. Ez a legnagyobb örömünnep ebben az új vallásban.

(Invázió ruházat, üzlet címe: 1053 Budapest, Kossuth Lajos. út 8)
ajánlott irodalom: nyelvújítás, jövevényszavak

süti beállítások módosítása