ha már szájkenés, vagy mi
kérlek, kedves don B, hogy egy villámkurzust tarts már, ha időd engedi, a kollégáid körében az 1-jén helyes írásáról
köszi előre is
ps.: mondatvégi írásjeleket és nagy kezdőbetűket direkt, lustaságból nem használtam ami, persze tudom, hogy hiba ;-)

én is 1-jént szoktam írni, de mintha egyszer úgy olvastam volna, hogy azért az 1-én is "megtűrt" :))


/// persze én is lustaságból nem tartottam be minden szabályt

Na (vessző?) de a fenti mondatban mi indokolja a Víg (höhö) Színház írásmódot ???

_szakács_: a \"ps.:\" hogy fér bele egy ilyen tárgyú kommentbe?!?!

Kedves Zsadon Béla! Értettem én a "finom utalásait",de...Abban a színházban színészkirályok és királynők játszottak (közülük volt, aki a ködöt is szurkálta, ahogy lehetett). Hatásvadász, nyegle, emléküket sértő, ráadásul igazságtalan megfogalmazásnak lehet helye a szövegben, de jelezni kívántam, hogy ez az otrombaság az Ön műve. Magát értékeli le, ha kritikusként "zenés-táncos izéről" vagy a Popfesztivál ürügyén "magyar operettről" szellemeskedik. Írja meg kritikushoz méltón, hogy miért használja ezeket a fogalmakat, szavakat. Így ez csak fikázás.
Üdvözlettel: Sebők János

Kedves Sebők János!

Jó, akkor nyegle vagyok, legyen. Kibírtam már keményebb ítéleteket is. A nyegleség különben is kismiska, ahhoz képest, hogy kegyed simán verőlegénynek (na jó, szellemi verőlegénynek) titulál, egy olyan „bizonyos kör” tagjának, akik megmondják a tutit, és „akinek más a véleménye, az megnézheti magát”. És nem szakad le a plafon. Honnan veszi ezt? És honnan veszi ehhez a bátorságot? Mi történt, azonkívül, hogy fanyalogni mertem néhány szent tehénen.

1971-72-ben mi a barátaimmal Szabadosra jártunk, meg Kexre, Minire; és szombatonként abban a rettentő világban a barátom lemezjátszóján King Crimsont hallgattunk, meg Frank Zappát. (Később engem benyelt a népzenei revival.) Onnan nézve a Popfesztivál vér gáz volt, már akkor is. Micsoda aljas terrorizmus: le mertem íni. Ki mertem mondani: ez bizony giccs. Ó, szörnyűség. De mondja meg: mivel fenyegettem mindazokat, akik nem értenek egyet velem? Mitől nézhetik meg magukat?

don B: szomszéd rovatból

Okosabb vagy mint egy 5-es?

Erről nem lehetne egy poszt inkább ?

Különös tekintettel arra, hogy egyesek szerint az 5.-be jár, a 6.-on szálltam ki mintájára az 5.-es a helyes írásmód, amit azért vitatnék.

Leonard, olvastad azt a posztot? Egyébként mi a baj az 5.-essel? A szabályzat csak annyit mond, hogy a számmal írt sorszámneveknél a pontot a toldalékot kapcsoló kötőjel előtt is megtartjuk (a keltezések kivételével).

Kedves Don B!
Újra benéztem, s azt látom, hogy megy befelé az erdőbe. Miért mondom? Önnek \"vér gáz\" volt 1973-ban a Popfesztivál,ami abszolut magánügy és izlés dolga. Másoknak nem volt az, s az eltelt harminc évben a Popfesztivál fogadtatása - finoman szólva - eltért az Önétől. Ön viszont most a véleményét egy zenei szakportálon már ítéletként fogalmazta meg, amikor kijelentette, hogy \"ez bizony giccs\", s erre alapozva jól \"levágta\" az ugymond szent teheneket. Nafene! Hát ez az a magabiztos szellemi verőlegény hang, amiről írtam az idézett cikkemben.
Tény, hogy a kultúrtörténet számos alkotását tartják giccsnek, de az az alkotóikat azért nem \"vágták le\" szent tehénként(néhány ilyen-olyan színű diktatúrát kivéve) .
Ön viszont - másokkal együtt - ezeket a giccseket nemcsak lenézi, nemcsak gúnyolódik rajtuk, de kirekeszti a kultúrából.Gondolkodjunk csak el a leírtakon: kik is az Ön által emlegetett szent tehenek? S miért most jött el az ideje, hogy levágja őket? S ez ez Ön feladata volna? Esetleg csak önjelölt mészáros? S komolyan gondolja, hogy azért kell levágnia (más verzióban verni) őket, mert amit alkottak – úgymond - giccs? Látta Ön a Casablanca című filmet? Akkor azz is dobjuk a szemétre, az alkotókkal, a szereplőkkel, a díjakkal? Netán rakjunk máglyát is (Rock and roll sucks, Beatles sucks, Disco sucks - ugye ismerős!), ne csak verbálisan vagy írásban túráztassuk magunkat? A műveket tegyük rá demonstratíven, vagy uram bocsá egyszer majd a szerzőket is? Messze vezet ez az érvelés, ugyhogy itt megállnék.
De szeretném még felhívni a figyelmét arra is, hogy az nem érdem, hogy maga vagy más ezt vagy azt a zenét, előadót szereti, erre vagy arra a koncertre járt. Minden zenei világban, stílusban, területen vannak és voltak jobb, rosszabb produkciók, kinek ez tetszik, kinek az. Önmagában azonban az underground, az alternatív vagy progresszív rock, a hip hop, a rákenroll, az emo vagy a népzene áhítata, szeretete – MÁSOKKAL SZEMBEN – nem hivatkozási alap. Attól, hogy valaki kirekeszt, megmond, elvakultan egyoldalú, még nem lesz felsőbbrendű, még ha ítélkezése (érvelés, indoklás helyet) alapján annak hiszi is magát.
Jaj volna a világnak, ha minden magát csalkhatatlan giccsírtónak nyilvánító „levágná” a szent teheneket. Volna itt – nemcsak jelképes – vérfürdő. És sajnos, már volt is rá példa!
Én három kirekesztő és részben fenyegető írás kapcsán erről a veszélyről próbáltam írni a Popfesztivál védelmében. Jeleztem, hogy a cikkek hangvétele, gondolatisága már majdnem az utcán ordibálók, dobálók hangja. Én mondom meg, ki a magyar, én mondom meg, mi a giccs, és mi vagy ki a giccses. Nane! S ne gondolja, hogy csak Presserékről van szó. Önről is. Mi van, ha egy másik kollégája hasonló hozzáállással likvidálja Önt azon a területen, ahol dolgozik, alkot. Giccs, szemét,le vele. Jöjjenek a kukások? Netán valamilyen kulturális gárda? Ugye, nem akarja?!
Üdvözlettel: Sebők János

„Mi van, ha egy másik kollégája hasonló hozzáállással likvidálja Önt azon a területen, ahol dolgozik, alkot.”

Hát, kedves Sebők János, éppen ezt csinálja velem. Árulja el, hogyan lesz abból, hogy „fanyalogni mertem néhány szent tehénen” az, hogy le akarom vágni őket? Ezt Ön érti bele, aztán mindjárt sulykolni is kezdi a „levágást”, megismétli még négyszer. Én a magyar színpadi zene olyan zsenijeihez hasonlítottam Pressert, mint Lehár és Kálmán, tényleg megsemmisítő „levágás”.

A Quart-értékelésben az LGT-re B+-t adtam: „Jó élmény, többszöri hallgatásra, odafigyelésre való, még akkor is, ha nem egyenletes a színvonal. Komoly kulturális jelentőségű zene vagy érett mester magas színvonalú, de nem úttörő munkája.”

És még a Popfesztivál-izére is C+-t: „Közepes, semmi különös. Aki odavan az előadóért vagy a stílusért, ezt is szeretni fogja, de különösebb kárt akkor sem szenved, ha nem vesz róla tudomást.”

Hú, de le van vágva.

És még annyit: „Attól, hogy valaki kirekeszt, megmond, elvakultan egyoldalú, még nem lesz felsőbbrendű, még ha ítélkezése (érvelés, indoklás helyet) alapján annak hiszi is magát.” Az elvakultan egyoldalú ítélkezés – én szubjektív véleményalkotásnak nevezem – legitim műfaj, még indoklás nélkül is. Annyit merészeltem közölni, hogy valami szerintem nem az, mint aminek sokan gondolják (mellesleg nem egyedül vagy harmadmagammal gondolom így). Hol mondtam én, hogy „jöjjenek a kukások”? Írtam én, hogy a giccs bűn vagy ártalmas? Bökjön már rá, legyen szíves!

üdv
ZsB

Kedves Sebők János!
Levelében hemzsegnek a helyesírási hibák. Ez itt meg, ugye, egy korrektorblog.

borovi, ezt nagyon nem kellett volna! Kedves Sebők úr, én kérek elnézést!

Ez az oldal határozottan szánalmas.
Csak így tovább.

Szerintem ez a Sebők egy ál-Sebők. Gyanúsan közhelyes a gondolkodása.

annyira vicces embereket zenéről vitatkozni látni. vagyis: inkább szánalmas. mert nemkurváramindegy? meg különben is. korrektorblog ez. vagy mifene. (ja, ezt már írták)

ál-sebők? ki az igazi?

Ez az oldal határozottan REMEK. A popfesztiválos cikknek elmondhatatlanul ÖRÜLTEM. A Víg Színházat én érteni véltem, de szerintem jobb lett volna idézőjellel írni. De ha ez okot adott az ÉS-nek a kötözködésre, akkor jobb ez így. :-) Remélem, lesz türelmem kivárni, amint a tabuk magukat döntik le, ha már '90-ben nem lettek ledöntve.

A szent teheneket pedig azok szokták levágni, akik fejték őket, amíg tejet adtak. don B szerintem nem levágja őket, legfeljebb közvetíti a levágásukat.

Sebők Úr előtt hatalmas pálya nyílt (szemelvények a Google alapján).

PINDROCH CSABA, a Főiskolát követően a Víg Színház társulatának tagja.
www.filmszemle.hu/sub.php?o=f&kod=387

Nap kelte - ATV Musorvezeto: Bánó András Új magyar mu bemutatója lesz január 4-én a Víg Színház háziszínpadán
observer.szinhaz.hu/

és még vagy 800 találat

Csak így tovább. Bár gondolom, nem a Víg Színház volt a legnagyobb baja :-)
Egyre verejtékesebb munka a kurzust megvédeni, már a "megint nincs rajta sapka" időszakban vagyunk.

Szánalmas volna? Miért is? Szerintem meg éppen hogy igen fontos kérdések hm... kerülnek itten érintésre. Mondjuk tény, hogy a topic tematikailag kevéssé illeszkedik a korrektorblogba, de ezen azért túl lehet tenni magunkat. (Pláne, hogy mindkét téma - a blogé és a vitáé is - erősen rétegműsor, amely az érdeklődők közel egyformán csekély méretű és vélhetőleg bizonyos átfedéssel is bíró halmazát célozza...)

vajon télleg hosszú í az giccsirtó? hadd tudjam meg ha már erőlködünk az ortográfián
minden nemzedék a jól bírja a saját giccseit, nincs azzal semmi baj, ha egy másik nemzedék meg letojja

Sokak által vitatott szokásomhoz híven ragaszkodva tartózkodván a véleménynyilvánítás súlyától leginkább hallgatagon hajladoznék a vita viharában - jó szándékú álláspontot az előbb írtak központozásával kapcsolatban ellenben elvárni jó helyen kopogtatok minden bizonnyal - bár hívogatólag hat, hovatovább delejez a kettőspont előtt frappánsan fogalmazott lehetőség, illetőleg az azt követő izgalmasnak tűnő kaland, mindazonáltal kíváncsi volnék arra előbb, hogy honnan fúj a szél, kedves vitázók?
Miután ezzel megvolnánk, ha magunk között nem menne, megidézhetnénk Wittgenstein vagy Kierkegaard szellemét - amelyikük kevésbé elfoglalt - és megzaboláztathatnánk vele akár majd annak a fránya ÍZLÉSNEK azt az ágaskodó paripáját, mely most mindkettejüket rútul levetette magáról, Uraim.
Üdvözlettel!

don B: A páros írásjeleket akkor is kurziválod, ha csak az egyik tapad kurzívan szedett szóhoz, vagy csak ha mindkettő? (Én úgy tudom, előbbi a divatosabb manapság, de van ennek gyakorlati magyarázata?)

Márminthogy az utóbbi, a divatosabb.

Köszönöm, don B! A Popfesztivál tényleg egy langyos kis giccs – és ezt igenis ki lehet mondani. Akkor is, ha ez sérti bizonyos népek vallási érzületét. Az operett az operett, a vélemény az meg vélemény, az előbbi sekélyes, ellenben népszerű, az utóbbi meg szent és szabad. Ráadásul a zenei és vizuális giccsnek vannak objektív ismérvei – attól nem leszek szarember, hogy kakukkosórákat gyűjtök, de nem is háboroghatok, ha valaki ki meri mondani, hogy a Stützl Hansi mívesen szép órája bizony nem hemzseg ottan az iparművészet élbolyában.
A popfesztivál még 73-ban is szánalmasnak hatott, főként a Crimson és Zappa után hallgatva. Akkor jelent meg a Larks' Tongues in Aspic, Zappától pedig rögtön két zseniális album, a The Grand Wazoo és az Over-Nite Sensation – könyörgöm, ki bírja ezek után végighallgatni ezt a szalonrock-operettet?
Sebőknek annyiban igaza van, hogy tetszhet embereknek a Popfesztivál. (Szerencsére nem kötelező.) De Sebők érvkészletével Richard Claydermann, a Modern Talking, vagy Agronómus Bandy mulatós CD-je is éppúgy védelmezhető. Ha igazat adunk neki, akkor nincs rossz és jó zene, hisz minden zene tetszik valakiknek. A zenekritika értelmetlenné válik; az olyan szakírók, mint ő is, maradhatnak a zenevilág sztárpletykáinál, és soha senki nem írhatja le, hogy az Illés bizony silánka volt, és hogy Horwátth Charleyie egy affektáló hakniénekes, vagy hogy húdöfakkiz dzsasztin timberlék.

Zappa 4evör!

Freesleep: Dehogy. Rövid.

No, mégiscsak lett vita ebből a kritikából, csak nálam nagyobb súlyú embernek kommentnél nagyobb súlyú helyen kellett megszólalnia. Ettől függetlenül természetesen nem értek egyet vele (sem).
Merthogy szerintem teljes lelki nyugalommal leírhatja bárki a véleményét akármilyen szent tehénről (nem kéne állandóan aljas politikát sejdíteni mindenütt). Én legfeljebb annyit feszegettem - a korábbi ezzel kapcsolatos posztban - , hogy van-e ennek értelme akkor, ha csupán szubjektív érveken alapuló negatív ítélet az eredmény? Mint az eredményből is látjuk, nincs. Aki szereti a művet, azt legfeljebb felidegesíti lehúzása, aki meg nem, az eddig sem hallgatta.
Bélabélának azt az állítását, hogy "a zenei és vizuális giccsnek vannak objektív ismérvei" a magam részéről erősen vitatom (mondj már párat!). Ezért persze az ilyen ítéletet nem is tartom objektíven elfogadhatónak don B-től sem.

Elipszilonos Tyé-vel kell egyetértenem: ízlés alapon kritizálni valamit hülyeség, ízlés alapon kritikát kritizálni (és az ízlés alapú kritikából összeesküvéselméleteket gyártani) meg legalább ugyanakkora hülyeség.

Természetesen az ízlés alapú kritizálás elsősorban a hivatásos kritikusnál/kritikánál hülyeség.
Ja, és a tekintélyalapú ugyanolyan hülyeség.

"ízlés alapon kritizálni valamit hülyeség"

No de kedves Flint kapitány, hogy is van ez? don B pusztán az ízlése alapján kritizált? Egyáltalán mit értesz az alatt, hogy az "ízlés"? Egyszerűen elmondta a véleményét. Erről szól az emberek közti kommunikáció, a társalgás. Eszmecsere. Különben szerintem nem volt olyan szubjektív az a bírálat, Déry művét tényleg nem vették komolyan már akkor sem (l. Karinthy Ferenc naplóját, na jó, ő mondjuk pont utálta Déryt), és a Popfesztivál-musical, vagy mi... hát nemrég hallgattam meg - önhibámon kívül - kocsiban, és tényleg nagyon, de nagyon ciki. Bántóan egyszerűcske, bugyuta dallamok, tragikus előadók, a szöveg szerintem néhol még jó is, de azért nem olyan hű de nagyon.

Egyébként meg hol vannak az ellenérvek? Kedves kapitány, mondd el nekünk, mitől olyan nagyon jó az a mű! Szóval szerintem neked nem donB kritikájának hangnemével szubjektivitásával, hanem, hogy is mondjam, az előjelével van bajod.

Kedves don B!
Ízlések és pofonok persze..., de az enyhén szólva is valótlanság, hogy a Popfesztivál annak idején vér gáz volt. Senki nem minősített az alapul szolgáló regényt, nem is érdekelt senkit. Az viszont igen, hogy végre olyan dologban lehetett részünk, amilyenben addig nem. Az sem érdekelt senkit, hogy a darabban játszó színészek nem profi énekesek, sőt... Innen nézve persze nyilván már másként hat az egész, de mi imádtuk. Lehet, hogy nem egy városban éltünk annak idején? Ami vér gáz volt: "Isten véled édes Piroskám" és a többiek. A Presser zene annak idején nem volt vér gáz, és ma sem az. Tisztelettel, a 70-es évek kultúrsznobjainak egyik tagja

Bocs., A Presser-zene kötőjeles, és az Isten véled után vessző /nehogy szó érje a ház elejét/.

G.d.Magister 2007.08.17. 13:08:23

Majd alkalomadtán nézd meg, hogy miket is írtunk kommentként a "G. A. úr X-ben" címü posthoz (amiröl végül is szó van most), mielött letámadsz. Egy szóval sem védtem a müvet (attól függetlenül, hogy egy idöben szívesen hallgattam). De egy "hivatásos" kritikában a túltengö szubjektivitást nem nagyon tudom elfogadni.
Mi az ízlés? Az, ami nem vita tárgya, ugyebár (de gustibus non est disputandum, mondja a müvelt pápua). Hogy kinek mi tetszik és miért.

Az "egyszerüen elmondta a véleményét" meg szerintem egy kritikában kicsit kevés.

Ez az egész kezd különben egy kicsit a Balla D. Károly blogján folyt Rejtö-polémiához hasonlítani, csak ellenkezö elöjelü kommentekkel.

Cpt. Flint, mint írtam, ezzel az érvkészlettel megvédhető a Modern Talking (Chery-Chery Lady), vagy Richard Claydermann is. Tehát, szerinted nincs értékalapú bírálat: bármi, amihez az ízlésünkön keresztül viszonyulunk, egyenrangú, egyenértékű: W. A. Mozart és Uhrin Benedek meccse egy-egy, döntetlen, hiszen kinek ez tetszik, kinek az, nehogy má' valaki disputálja itten a gusztust.
Én ennél konzervatívabb vagyok (na jó: sznob), szeretem azt hinni, hogy a zenében, a festészetben és az irodalomban van értékkülönbség. Nyilván nem lehet senki ítélete sem csalhatatlan. Én szeretek sok mindent, amiről tudom, hogy nem képvisel különösebb értéket, de érzelmileg kötődök hozzá. És van sok olyan dolog, amiről tudom, hogy értékes, de nem érint meg, nem köt le, nem érdekel (balett, Rolling Stones, ilyesmi). Ezekre azt mondom, hogy nem szeretem, nem azt, hogy ócska, tré. Mert a nem disputálandó gusztus az érzelmi viszonyuláról szól, nem az értékítéletről. Az értékről igenis lehet vitázni. A hozzá való érzelmi viszonyulásról is lehet, csak nincs értelme.

Elképesztő hogy komoly emberek mikről nem vitatkoznak. És ha valaki Cage műveket hallgatott már a 70-es években, és a King Crimson zenéjét szellemi ( zenei ) onanizálásnak tartja? Akkor most ő mondhatja meg a tutit ?
Sebők Jánossal kell egyetértenem.
Egyesek abban lelik örömüket hogy leszámolnak az elmúlt évtizedek sikereivel. Teszik ezt úgy, hogy arra hivatkoznak, mit hallgattak annak idején. Elég kétes dicsőség mondjuk a fenti viccesnek szánt Cage példa szerint is. Igenis progresszív volt a Popfesztivál annak idején, egyfajta frissességet hozott a 70-es évek egyébként rendkívűl jó színvonalú magyar popzenéjébe. Főleg ha a mostani elfajzott zenéhez hasonlítom.

Nekem ez egy értelmes postnak tűnt, ami arról szólt, hogy nehéz helyesírás-alapú poénokkal/utalásokkal/akármikkel operálni olyan környezetben, ahol szinte senki nem tud már helyesen írni.

Számomra az a helyzet a legviccesebb, hogy Sebők úr ír az ÉS-be egy reakciót a Quart-ban megjelent cikkre, többek közt egy "helyesírási hibára" alapozva értekezését, aztán a Korrektorblog biztosította fórumon próbálja -elég agresszíven- megmagyarázni, hogy a kibaszott béna cikke miért nem béna. (Azt mondjuk nem értem, hogy minek kell itt válaszolgatni is neki.)
És akkor _másnap_ majd megjelenik az újság, benne a cikkel, és az nem az a formátum, amiből kiderülhet, hogy mire megjelent, már némi kis vita lement itt erről a dologról -többek közt az érintettek közreműködésével.
Szóval nagyon jó, hogy van ez a nyomtatott sajtó iránti romantika, de miért nem tetszik beírni az adott Quart cikkhez kommentbe? Úgy nem tetszik elég komolynak látszani? Almát az almával. Vagy ha fizetek X forintot a heti ÉS-ért, akkor járjon nekem az elkövetkező hét minden napján a hozzászólásokkal megtöltött ráadás. Érti, adja a kezembe az újságos bácsi reggel, ingyért.
donB _Quart-on megjelent_ véleménye szerint a mű és a konkrét előadás _szerinte_ olyan, ahogy leírta. és akkor? zavar? nem tartod releváns kritikusnak? _ÉS AKKOR?_
Beírnak ilyen arcok, mint Amator. Először: "Akkor most ő mondhatja meg a tutit ?" aztán: "Igenis..."
2007 van, baszki. Én 1976-ban születtem. A Popfesztivál szerintem szar. Szerintem annyira, hogy fölösleges is lenne példákat hozni a megszületésének évéből arra, hogy mihez képest, vagy miért. Nem értesz egyet? OK. A másik kedvenc quartos vitaindítómat kell előhoznom: itt ugyanúgy nem létezik magas színvonalú kritika, ahogy "rendkívül jó színvonalú magyar popzene" sem. Pedig szerintem is szükség lenne rá. Legfeljebb néhányan kicsit majd megsértődünk néha. Nagy az ellenszél, az biztos. Meg a gyárból sem lehet már lopni csak azért, mert jár.
És nyomtatott napi- és hetilapok se lesznek már sokáig egyébként. Szerintem. Attól még írhatunk majd helyesen. Legfeljebb nem főállásban, és nem begyepesedett hülyeségeket, amire a mi fórumunkon senki nem tud reagálni úgy, hogy esélye legyen tudomást szerezni arról, hogy a reakciója elért minket.

Szeretek olyan emberekkel vitatkozni, akik nem is éltek még akkor, amikor keletkezett a vita tárgyát képező produktum. Ez azért gáz, mert olyan mint egy szövegkörnyezetéből kiragadott idézet. Ellenpontként pedig csak üres sztereotípiák az adott korhoz tapadó "hagyományokból".
Olyan ez kicsit, mintha azért marasztalnánk el a 60-as évek autóit, mert egyikben sem volt ABS.
Mai tudásunkkal könnyen tetten érjük az akkori kor kisebb nagyobb hazugságait, könnyen leszóljuk ezeket, csak diszkréten elfeledkezünk arról, hogy erre a tudásra később, sokkal később tettünk szert. Működik a szelektív nosztalgia tudatunk, ami egyeseket arra "jogosít fel", hogy sok ember szép emlékeibe beletenyereljen.
Elképzelhető, hogy a Popfesztivál nem volt semmilyen értelemben csúcs, még a születési idején sem. Viszont nagyon sok ember kötődött hozzá, egy pár előadást is megélt, egy olyan korban, amikor igenis az általános zenei ízlés magasan a mostani felett volt, hiába írunk kedves gmmm 2007-et. Az idősebb emberek egyik előnye, hogy tendenciákat látnak az általuk megélt évtizedek folyományaként, tehát érzékelik ha valami romlik, vagy nagyon elromlott, mint a mostani üzleties, elbutult könnyűzene. Emlékszem annak idején a 3+2 mennyire gáz volt, Modern Talking szintén. Most ilyenből egész iparág szórakoztatja a nagyérdeműt. Ki fogja a lejtmenetet megállítani, ha mi is elkezdünk leszámolni az értékekkel ?

Tök offtopik vagyunk. Szerintem itt ahhoz kéne hozzászólni, amiről az eredeti post szólt. Szögleteset írtam, persze hülye vagyok, számíthattam volna rá, hogy visszafelé sül el. Nekem jelent valamit a Popfesztivál, a 3+2, a Modern Talking és mostani elfajzott zene is. Csomó jó és rossz emlékem kapcsolódik hozzájuk nekem is, bocs, ha megengedem magamnak. Miért ne engedhetném meg? Ennek nem feltétlenül van köze ezeknek az alkotásoknak az abszolút értékéhez, ami amúgy sem létezik. Ne menjünk már annyira félre, hogy ha valaki egy 2007. augusztusi Popfesztivál előadásról ír valamit, akkor az beletapos az én 16 éves kori emlékeimbe, amikor életem leendő nagy első szerelme lepasszolt nekem egy cetlit történelem órán, amire az volt írva, hogy "hogyan mondjam el neked, amit nem lehet, mert szó az nincs, csak képzelet"? Jól esett, na. Ez meg, amit valaki írt a mostani előadásról, ez nem esett sehogy se. Értem, amit mond, helyére tettem, kösz, hogy elmondta a véleményét. Ennyi. Nem engem sérteget.

És szerintem nincs lejtmenet. Nem fajzanak elfele ezek a mai fiatalok. Csak mi öregszünk. Még én is, bár így most akkor nem tudom, szabad -e. Amúgy mennyivel vagyok lemaradva? 10? 20? 30 évvel? Nem számít. Ne vitatkozzunk, csak úgy beszélgessünk.

//On

Off.
Csatabárd elásva. Én az összes kritikát egy kalap alá véve próbáltam válaszolni a Popfesztivál védelmében. Don B az eredeti előadást küldte el melegebb éghajlatra, valamiféle felsőbbrendűségtől vezérelve. Erre próbáltam egy erőszakolt John Cage példát hozni.
Ha Te a mostani előadást vetted kritika alá akkor félreállok, mivel nem voltam ott. Félreértettük egymást. Amiket leírtál, azokkal nagyobb részt egyet lehet érteni.
További szép napot !
On.

bélabéla 2007.08.17. 21:55:52

"Tehát, szerinted nincs értékalapú bírálat: bármi, amihez az ízlésünkön keresztül viszonyulunk, egyenrangú, egyenértékű [...]"
"[...] szeretem azt hinni, hogy a zenében, a festészetben és az irodalomban van értékkülönbség."
Valóban nincs értékalapú bírálat szerintem. Értelmetlenség. Ugyanis ki dönti el, és mi alapján, hogy mi az érték? Ami sokaknak tetszik? Akkor a Popfesztivál is érték. Ami keveseknek tetszik? Az meg má' miért volna érték? És hol végződik egy ilyen 'értékalapú' meghatározás? Egyesek szerint nyilván a Rolling Stones v. a Pink Floyd is giccs, szar, értéktelen, mert csak a klasszikus zene... Aztán még fokozzuk a helyzetet, és azt mondjuk, hogy Mozart, Liszt is giccs, szar, komolytalan, mert csak Bartók v. Bach v. ilyesmi... no ne máááá...
Lehet, hogy te szeretsz 'hinni' az értékalapú osztályozásban, de attól még szvsz nem létezik (a'la Télapó...).
És igazából a korábbi kommentedben írt mondatba kötöttem volna bele, amire végül is nem válaszoltál; azaz hogy a "giccsnek vannak objektív ismérvei". Erre kértem volna KONKRÉT példát. Valóban kíváncsi lennék egy-két ilyen jellemzőre, amivel biztosan el lehet választani az ocsút a búzától...
Még egyszer elismétlem: még senki nem válaszolt nekem arra, hogy egy 'hivatásos' kritikában miért nem az objektív, 'szakmai' érveknek kellene dominálniuk a szubjektívek helyett. Különben nem is kell válaszolni, tudom magamtól is. Egyszerűen az olvasottság miatt. De ez így akkor nem kritika, hanem bulvár.

Ha egy kritikus nem lehet szubjektív, akkor mi alapján kritizálna? Nézzük csak: A popfesztivál ilyen értelemben is gyenge, hogy csak néhány példát hozzak: egyes dalokban vannak kvintpárhuzamok (tiltott), van fel nem oldott hetes akkord (tilos), és a basszus ellenpontozása sem felel meg a klasszikus összhangzattannak. Mondjuk ez alapján a korszak feldicsért nagyjai is gyengég. Ennyit az objektív zeneértékelésről. Szubjektíve még csak annyit, hogy felőlem nézve az LGT-Popfesztivál éppolyan hallgathatatlan, mint Zappa, Szar hangzású nyavalygós hippimaszlag. Tsiztelettel: András