246. b) A felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt
mondatrészeket akarunk elkülöníteni másneműekből álló sorozattól: Mindenki ismeri az ilyen
szavakat: beszél, ír, olvas; ceruza, könyv, tinta; becsületes, lelkes, szorgalmas; stb.
Az ilyen jellegű felsorolások végén a stb. elé is pontosvesszőt kell tenni. [De vö. d)
alpont.]

246. d) Ha azonos mondatrészek között és, s, meg, vagy kötőszó áll, eléjük nem teszünk vesszőt:
A tésztára sok mákot és cukrot szórt. Ég és föld között lebegett. A rózsának, a szegfűnek vagy
a levendulának az illatát szereted? Stb.
Mivel a felsorolások végére tett stb. rövidítésben az s kötőszó rejlik (= s a többi), a
csupa vesszős felsorolás végén nem kell eléje vessző: Gyakorító igék például ezek:
járkál, kapdos, álldogál, beszélget stb. [De vö. b) alpont.]

Lehet, hogy rosszul értelmezek valamit, de nekem ez a kettő együtt azt mondja, hogy stb. előtt vagy semmi, vagy pontosvessző állhat, tekintve, hogy a "s a többi" nem alkot önállóan tagmondatot.

@a katona fehérben: De, alkot. „A felsorolást lezáró stb. elé egy esetben kerülhet vessző: ha a felsorolás tagjai egymástól vesszővel elválasztott tagmondatok: A nyaralók keveset esznek, sokat isznak, egész nap fürdenek, lógatják a lábukaz a vízbe, stb.” (OH. 342. o.) „Mivel a felsorolások végén gyakori stb. rövidítésben a s kötőszó szerepel (s a többi), azokban a felsorolásokban, amelyekben a nyelvi egységek vesszővel vannak elválasztva, a stb. elé nem kell vesszőt tenni: kutya, macska, nyúl, papagáj stb., leszámítva azt az esetet, amikor a felsorolás tagjai tagmondatok: Balázs rendszeresen sportol, mindennap jógázik, egészséges ételeket eszik, nem dohányzik, stb.” (OH. 344. o.)

@don B: Köszönöm. Bár azt fenntartom, hogy ez így elég logikátlan, hiszen ugyanaz a három szó nem lesz attól tagmondat, hogy más áll előtte.

Ja meg arról nem beszélve, hogy a tagmondatok közötti vesszőkre vonatkozóan szerepel olyan kitétel a szabályban, hogy "az írásjelhasználat ingadozhat", ami keveset segít :-)

@a katona fehérben: Hanem mi? Az előző tagmondat része? És akkor micsodája? Az a stb. vagy s a többi ilyenkor bizony tagmondat, és bizony ippegpont attól az, hogy előtte tagmonadtok vannak.

@a katona fehérben: Az a megjegyzés azokra az esetekre vonatkozik, amikor kétesélyes, hogy az és, s, meg, vagy kötőszó két oldalán tagmondatok vannak-e, vagy egy mondat homológ konstituensei. Pl. bejött és leült; bejött az ajtón, és leült a székre; nade: bejött[,] és helyet foglalt...

@don B: De a tagmondatnak alapesetben nem feltétele, hogy legyen benne állítmány? (Persze ezek után nyilván hipotetikus a kérdés.)

@a katona fehérben: Mondatszóról, hiányos mondatról stb. tetszett hallani? Köszönöm a levelet, fiam. Hajrá, Magyarország! Mi az állítmány abban a tagmondatban (bármilyen vocativusban), hogy fiam vagy Magyarország?

@don B: És az említett példában, ahol vessző került elé, a stb. konkrétan melyik eset ezek közül, és miért? (Talán kissé túlérzékeny vagyok a hangnemre, de azért megjegyzem, hogy eszemben sincs kötözködni, csak meg szeretném érteni a szabály logikáját.)

@a katona fehérben: Valami hiányosmondat-féle: Balázs rendszeresen sportol, mindennap jógázik, egészséges ételeket eszik, s [csinálja] a többi [hadonló dolgokat]. Pl.

Ez a vesszős dolog igen aranyos. Kérhetném, hogy legközelebb próbáljuk megérteni pl. Jókai, Szerb Antal, -- továbbá Szabolcsi Bence központozását is?

amúgy annak mi az eszmetörténeti magyarázata, hogy, biológia, környezetvédelem, ökológia tárgyú értekezésekben a pontosvesszőt gyakorlatilag vessző helyett használják a professzor urak?

mondok egy példát:

"A környezeti nevelés öt részterülete: az érzékelés; az ismeret; a környezeti etika; az állampolgári cselekvés; az állampolgári cselekvési gyakorlat (tapasztalat)."

Na most, ez miért nem így szól, hogy: A környezeti nevelés öt részterülete az érzékelés, az ismeret, a környezeti etika, az állampolgári cselekvés, és az állampolgári cselekvési gyakorlat (tapasztalat)."

A központozásban az a jó, hogy ha az ember egy picit figyel az írására, akkor egész jól lehet érezni, hogy hová kell a vessző, s hová nem.
Vagyis a szabályok egészen jól leírják a valóságot.
Ellentétben az egybeírás meg kötőjelbuzizás szabályaival, amiknek nagy része öncélú csinált baromság.