Hogy én hogy utálom ezt a mutyizik igét. Van egy olyan nyájas, családias, barátságos, diminuáló fílingje. Olyan emberi. Pedig, ugye, többnyire csalásról, vesztegetésről, zsarolásról, lopásról van szó. Mutyizó párt. Fasza. Ráadásul sokszor eleve pontatlan. A mutyi eredetileg ’közös befektetésnek az egyik félre jutó része’ (moitié, medietas), ’közös kockázat’, költségmegosztás’, és csak másodlagos jelentéseiben jött rá, hogy mindez suttyomban (ezért lehet mondani, hogy titokban mutyizik). Amikor ellopnak egy kalap pénzt, vagy amikor valakiből kizsarolják a szart, az kurvára nem közös kockázatvállalás.
De Béla, saját dugádba vagy dőlve! Máskor hogy tiltakozol, amikor ilyen analizálgatással, etimologizálással vagy logikai megfejtéssel érvvel valaki (a művelt nyelvhasználó) amellett, hogy egy szó nem is azt jelenti, amit jelent, nem is úgy kell használni, ahogyan mindenki használja.
A mutyi szörnyű szó, szinte minden ty-s szó ocsmány, már csak emiatt is remek választás ide.
De Péter, én folyton a saját dugámba vagyok dőlve! Ez működésem alapja (dialektikus egységet alkotok az éneimmel). Nem mondtam semmit arról, hogy hogyan kell vagy kellene használni a mutyi, mutyizik szavakat, csak annak próbáltam a végére járni, hogy miért zavar a mostani politikai aspektusú használata (alapvetően azért, mert általában uderstatement; a hangalakja, spec. engem kevéssé zavar). Ezenközben utánanéztem az etimológiájának, és érdekesnek találtam, hogy van olyan jelentése (sőt valszeg. ez a korábbi, ha tetszik (© Gy.P.) az alapjelentése), ami egyáltalán nem pejoratív. Úgy találtam, hogy ez a jelentés is belejátszhat a nem szeretem érzésbe. De ez, természetesen, legfeljebb stilisztika, és nem szemantika. Az ilyen esetekben, megint csak: természetesen, az érzéseim ütköznek az elveimmel. Sag schon. (A lényeg: ím, hó, mai hazai politikai kontextusban még sem igazán alkalmatos szó a mutyi, hiába ocsmány, mert a kelleténél „puhább” a jelentése (plusz kezd öléggé elcsépelt lenni).)
Utolsó kommentek