Alternatíva csak egy van!

Rendben, hogy a nyelv folyamatosan változik, de az nagyon nincs rendben, amikor a félművelt ember rosszul használ egy idegen szót és ezt lassan annyira megszokjuk, hogy a szó eredeti jelentése is megváltozik.

Az alternatív szó azt jelenti, hogy KETTŐ dolog közül választhatunk,

tehát van egy lehetőségünk és van annak az alternatívája, a másik lehetőség.

Ha netán akad valahol egy harmadik is, akkor az már nem alternatíva, de nem is alternatívák, még kevésbé alternatívákok.
Miért is nem?
Mert a Magyar Tudományos Akadémia az alternatíva kifejezést úgy definiálta, hogy két vagylagos lehetőség közötti választás.

Divatos dolog nyelvi kérdésben is a guglihoz nyúlni, aztán diadalmasan a világ elé tárni az ott megjelenő 56.789 találatot és megkérdezni, hogy akkor ezek mind rosszul tudják?

Igen, mind rosszul tudják, sőt, e logika szerint a tehénlepény is ehető, hisz százmilliárd légy nem tévedhet!

Aki szerint a "nyelvében él a nemzet" nem csak üres szólam és igényesen használja az anyanyelvét, az nyelvi kérdésekben nem a google találati listájából, hanem a Magyar Tudományos Akadémia kiadványaiból okul.

Más alternatíva ugyanis erre nincs.

Íme, az echte grammatikanáci! Napok óta gyűjtöm az erőt, mert nem kéne beanyázni szegényt, nem elegáns. De hát viszket a tenyerem. És bloggerünk kilóra tolja ezeket a sületlenségeket.

Leginkább azon akadtam ki, hogy „a félművelt ember rosszul használ egy idegen szót”. Namost akkor szögezzük le: ha annyira egészen műveltek lennénk, akkor tudnánk, hogy nem *KETTŐ dolog, hanem két dolog. Teccik érteni? Ha jelző, akkor két, ha főnév, akkor kettő, kérek két kiflit, igen, kettőt. Már ha nagyon műveltek vagyunk, és „műveltségünk” elemének tekintjük a nyelvi változások megvetését. Mert ez a különbség jobbára csak a nyelvművelő irodalomban létezik (és úgy kettőezer óta gyakorlatilag eltűnt az ún. művelt magyarok ún. ápolt nyelvhasználatából is – ami nyilván „nagyon nincs rendben”).

Meg ha műveltségünk ormairól villámlanánk, igyekeznénk betartani a helyesírási szabályokat. Tudnánk, hogy van az úgy, hogy az és kötőszó elé vessző dukál (rosszul használ egy idegen szót[vessző] és ezt lassan..., van egy lehetőségünk[vessző] és van annak..., világ elé tárni az ott megjelenő 56.789 találatot[vessző] és megkérdezni...). Tudnánk, hogy az AkH. nem ismeri az ezrespontot, a nagyobb számokat spáciummal tagoljuk (56 789), vagy hogy a sőt az AkH. szerint kötőszó, nem kell utána vessző. Meg azt is tudnánk, hogy mikor tanácsoltatik egybeírni a nemcsak-ot. (Az olyan apróságokról már szó se essék, hogy ha annyira kifinomult kultúrlények lennénk, tudnánk magyar idézőjeleket varázsolni html-ben is .)

Továbbá. Mielőtt másokat utasítgatunk akadémiai kiadványok tanulmányozására, előbb olvasgathatnánk magunk is. Legalább egy alapfokú bevezetést a nyelvtudományba. És akkor tudnánk, hogy az akadémia nem definiál az ég adta világon semmit. Szavak jelentését különösen nem. A szavak jelentését nem a nyelvész határozza meg (istenem, de unalmas ezt ismételgetni), a nyelvész csak megfigyeli és leírja, hogy a magyarul beszélőknek mi jut eszükbe egy-egy szó hallatán.

Tény, hogy az értelmező kéziszótár (még) nem szótározta az alternatíva szónak azt a jelentését, hogy ’másik lehetőség’ (mindenféle számbeli megkötés nélkül), ettől az még van (az ilyenekről onnan lehet tudni, hogy vannak, hogy a nyelvápoldai szakirodalom „pongyolának” bélyegzi őket). Azért van, mert az embereknek ezt (is) jelenti. A szótár szól a nyelvről, nem a nyelv a szótárról. Akkor is, ha önkéntes nyelvápoldai verőlegényünknek – tahópüfölés közben – belészakad a szíve.

(Bloggerünk még ajánl is (van pofája neki) egy hasonszőrű olvasmányt, amiben olyan marhaságok vannak, hogy az „optimális tehát: a legeslegjobb”. Egy fenét, éppen hogy nem a leg(esleg)jobb. És ha a népek fokozzák (optimálisabb, legoptimálisabb), akkor az optimális fokozható.)

Mellesleg: tessék mondani, miért nincs rendben, ha egy „idegen” szónak (miért is idegen szó az alternatíva?) megváltozik a jelentése? Miért baj az? Miért is?