Örülök, hogy többen vagyunk, akik segítségért kiáltunk. Fantasztikusan megfogalmazott írás. Jó volna, ha az emberek végre mozdulnának a megoldás felé!
Tetszik, hogy Kodály: Esti dalával zárt.

Valaki elmagyarázná, hogy miről szól az írás - legyen az bármilyen fantasztikusan megfogalmazva? Valószínűleg kulturális- vagy korkülönbségek miatt én bevallom, egy büdös szót sem értettem belőle, pedig azért ez nem fordul elő olyan gyakran...

meghalt Cseh Tamas.
lsd index fooldal

@TH: Nagyon nehéz elmagyarázni. Ezt a nekrológot is, de azt is, akiről szól. Hofit is. Annak, aki nem élt 1990 előtt. Sebes Guszti bácsit sokan mi is csak hírből ismerjük. De Hofi révén legalább valamelyik szempontból megismerhettük, még ha közvetve is. Valahogy így van ez Cseh Tamás regélő, de mégis hétköznapi, közvetlen stílusával, ahogyan beszámolt arról a korról. Tanú volt ő is, sok másfajta történet tolmácsolója. Nem annyira komor, de nem is annyira humoros Tanú, mint Bacsó Péter Tanúja. Egyrészt itt is sok szállóigévé vált mondat született Bereményi-CsehT krónikáiból. Másrészt - Hofihoz, Bacsóhoz hasonlóan - ezeknél a szövegeknél, daloknál is gyakran minden szó(tag)nak külön jelentősége lehet, ha mélyebbre ásunk. Ez a nekrológ elég mélyre ás, ezért nehéz szöveg annak, aki az eredeti közegben nem mozog otthonosan. Bocs.

Nagyon rendjén van ez a szöveg. Tényleg mondana az ember valamit, nem csak sopánkodna, aztán inkább hallgat, hümmög, dünnyög. Ha beszél, akkor pl. így. Üdv. egy obsitos korrektortól

Szép volt. Nagy kár, hogy meg kellett írni. Csak háttal a falnak, és megdögleni...

@Gyuri58: Hát én ugyan jó pár évet lehúztam 1990 előtt, de azért Cseh Tamás életművéből csak 1-2 albumnyi számot ismerek.
De semmi gond, ez a szöveg nem nehéz számomra, hanem teljes halandzsa. Ezt mondom: kulturális és korkülönbség tipikus esete...nem kell mindent értenem...:)

@ozy: ezt idáig tudtam, szomorú is vagyok miatta, mert amit ismerek tőle, azoknak a számoknak a többségét kedvelem is, meg az egész stílusa és előadásmódja nagyon tetszett. Ettől még a fenti cikk nem nekem szól.:)

Mondjuk nekem Cseh Tamásról elsőnek mindig a Csinibabán az Angélás jelenet ugrik be. :)

Most kellene összeszedetten, hitelesen, talán érzékenyen és szívhez, szívekhez szólóan.
Nem megy.
Csak villanások, cserepek, képszeletek…
Dohányszemcsék zakók zsebében, tejért menve a közértbe, amint tócsákat kerülgetünk.
Hajnalok, kocsmák félig felhúzott redőnyei alatt belesve. Pálinkát mérnek-e?
Éva, meg Mari, meg Irén. A hatvanas évek, amikor fellazult tételekben fogalmazódott meg a világ. Kafka, Sartre meg a távoli bölcsek. Fáskerti elvtárs, akiről semmit nem árultál el azon kívül, hogy felesége bő vérű, mégis a kommunizmus emblematikus alakjává tetted. Meg Éva, meg Mari meg Irén.
Füstös presszók, lányok, esőben ázó telkek.
Intellektus, városi, budapesti. Magyar. Nagyon az.
Bőrbe öltözött rocker, színes ruhás kelet-európai hippi, szemüveges bölcsész és olajos kezű géplakatos. Titokban ellenzéki, politizáló értelmiségi meg a gyári klubvezető.
Egységet teremtettél. Gondoltad volna?
Minden megváltozott, és szinte semmi sem. Ma is van abortuszbizottság és vannak Fáskertik. Sokan ma is vevőt keresnek a télikabátjukra. Igaz, złotyit nem váltunk már koronára. Meg eltűntek a házmesterek.
Micsoda útjaid voltak!
A csodabogár, aki gitártokkal a hóna alatt megy iskolába és rajzóra alatt dalokat énekel a tanítványainak. A megmosolygott hóbortos figurától, a Kossuth díjig. Micsoda út!
Pedig csak dalok.
Üzennek. Üzentek akkor, és most is. Hogy nem jó albérletekben, mosókonyhákban élni. Eltelt tíz, húsz, akármennyi év, de a dalok… Üzennek, ma is ugyanúgy, talán ugyanazt, nem tudom. Pedig azt kérted, tíz év múlva ne az a dal legyen.
Tudtuk, persze, hiszen senki nem él örökké. Csak nem számítottunk rá, ennyi az egész.
Tegnap fejedbe nyomtad apa kalapját – látod, én is tőle loptam az elsőt –, hátadra akasztottad a gitárt, és elindultál, átvágva azon a telken.
Itt hagytál egy életművet, de cserébe magaddal vittél egy darabot belőlünk. Az életünkből. Elvitted az életünkből magad.
Éva, meg Mari, meg Irén. Talán ugyanúgy ülnek most és bámulnak maguk elé, mint én, elsírva az utolsó utáni könnyeket. Pohárban mérges ital van, talán előttük is.
Éva, meg Mari, meg Irén, gyászolnak. Velük együtt mi, mindannyian.


'Hol jobb, hol rosszabb, igyekszem betartani az orvosok útmutatásait, aztán majd meglátjuk. Persze nem a mindenáron való életben maradás a cél'

@TH: Ez a megemlékezés telisteli van idézetekkel, utalásokkal. Az a helyzet, hogy itt is érvényes: "Hanyas vagy? 58-as? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást!" A zenei ízlés persze eltér, sőt változik. 1977-ben - a katonaságnál - éppen megjelent a Levél Nővéremhez, amikor az én ízlésem szerint a legszívesebben az LGT V. albumot hallgattam. Nem is értettem, mit rajonganak Cseh Tamás lemezéért. Csak jóval később hallgattam Viszockijt, olvastam Villont, Faludyt. Sőt - hogy távolibb példát is hozzak -, a repetitív - minimal-art - stílussal is csak a 80-as években kezdtem megbarátkozni (főleg Keith Jarrett jóvoltából). Mindemellett Csengey Dénes szövegei is általában távol álltak tőlem. Ezt a sokmindenséget Cseh Tamásnak köszönhetően érzem azóta hozzám közelebb állónak.
Béke Veletek!
Uff

@Gyuri58: Az idézetek egy (kis) részét felismertem. :) Ettől még a szöveg tartalmát nem tudom értelmezni...:)))

Számomra: megint meghalt egy darabka a szocializmusból. És minél ismertebb, annál jobb. Sokakat várok még ide. Első szűk két évtizedemet ebben voltam kénytelen élni, mert az apámék - és Cseh Tamás - hagyták, hogy így legyen.
Ja, hogy indián is volt? Biztosan a rezervátum fíling fogta meg őt is...

Ed

@Epokit Drive: "hagyták, hogy így legyen" - békélj meg atyáddal, olvass, okulj, és majd gyere vissza akkor.

@Konrad: Atyámmal semmi bajom. A generációjával van, amiért bő harminc évig némán tűrtek, mint a birkák. Ezen pedig a cinkos összebégetés aligha enyhít.
(Imádom az "olvass, okulj" típusú szarságokat, mintha pár soromból máris nyitott könyv lennék. Te, okoskatörp...)

Ed

sokunknak van Géza a csontjaiban és most szeretnénk kicsit hallgatni a csöndet (ülhetsz csak, tűrve, hogy dal nem dicsér)
ne zajongjatok