Adjon világos választ a Fidesz arra, hogy egy transzparensen kikre gondol, amikor azt mondja, hogy március 9-én „eltöröljük őket” – mondta Kóka János, az SZDSZ elnöke Veszprémben.
[...]
Kóka János egy transzparensre utalt, amelyet Veszprémbe érkeztekor látott a város legforgalmasabb útja fölött kifeszítve, és amelyen ez állt apró, szinte olvashatatlan betűkkel: vizitdíj, kórházi napidíj és tandíj, majd hatalmas betűkkel: „Igen, eltöröljük őket!” Úgy tűnik, ez a Fidesz kampányzáró szlogenje, jegyezte meg a pártelnök.

A pártelnök rámutatott: az „eltöröljük őket” szöveg a magyar nyelv szabályai szerint félreérthetetlen, hiszen „az őket kifejezés személyekre és nem fogalmakra vagy tárgyakra vonatkozik”.
[...]
„Szeretném, ha a Fidesz vezetője kiállna a kampány végén, és magyarázatot adna arra, hogy március 9-én ismét lángba szeretné-e borítani Budapest és a nagyvárosaink utcáit.”

Édesjóistenem. Hőn szeretett és mélyen tisztelt pártelnök úr (sőt: Pártelnök Úr)! Kegyed egy marha. Nem tetszett figyelni a magyarórán. Vagy inkább annyi politikustársához (és újságíró kollégámhoz) hasonlóan nyelvoltalmi babonák és ápoltbeszéd-ügyi ökölszabályok csapdájában tetszik rabul ejtve lenni.

Mondta volna, hogy az a plakát finoman aljas kétértelműséggel azt sugallja, hogy. De hogy „az őket kifejezés személyekre és nem fogalmakra vagy tárgyakra vonatkozik”, az „a magyar nyelv szabályai szerint” tényszerűen nem igaz (vagy legalábbis nem ilyen egyszerű).

Előkotortam négy éve írt röpke dolgozatomat (1. rész: ők azok, 2. rész: ők azok 2.), amelyben az Új magyar nyelvtan segítségével összefoglaltam, hogy a magyar nyelvben egy korábban meghatározott valamire visszautaló elem (deixis) mikor személyes névmás, és mikor mutató névmás. Nem csak attól függ, hogy az a valami, amit a névmás képvisel, személy, illetve tárgy vagy fogalom. Vannak itt némi nyelvtani bekavarások is (azok aztán csak igazán a nyelv szabályai). Így hát, ha az a névmás a mondatban az állítmány mögött áll, és határozó, akkor bizony személyes névmás akkor is, ha az, amit képvisel, fogalom vagy tárgy:

János elkezdte a könyvet, de még nem végzett vele.
János elkezdte a könyveket, de még nem végzett velük.

(Mint látjuk, a mi Jánosunk se.) És nem azzal, azokkal. És ugyanez a helyzet, ha az a szerencsétlen névmás többes számú tárgy:

János megvette a könyveket, de még nem olvasta el őket.

És nem azokat. Ez, édesdrágajó pártelnök úr, így van magyarul. Meg ez is: vizitdíj, kórházi napidíj és tandíj, igen, eltöröljük őket (amilyen barom világ van manapság, tényleg, de ez most nem tartozik ide). Csókolom.