Korrektorblog

Szólj, ördög, mi dolgod velem Lám csak, hát voltak nekünk élményeink. Mondjuk, a hetvennégyes év. A hetvennégyes, átkozott, legeslegrosszabb év. Ez az, Vetró Irén? Nekünk nincs, csak ilyen, csak ilyen példasértett életünk, de felszáradt, mint egy vodkafolt.

A tánc, mely a halálba visz – lám, lett egy ember, aki már nem is énekel: lefeküdt, és szemét lehunyta sok porzó között –, nem jár egyedül. Követi – sunyítva, rókaúton – világ mamikája, és lehúzza a láncot, könyörtelenül. Zubognak az adott világ…