Duzzad a honért dobogó igaz kebel, ily szavak olvastán, mik valósággal édesítik eme bélsárral szemerkélő bús regvel keservit.

Bár engedtessék meg annyi kommentár, hogy bizony a régiesch nyelvnek is van helye korunkban, nem csak játékos módra cizellálni avagy hangosabbá tenni leírott gondolatink, hanem színesítni mindandók, avagy netán csak szórakoztatni.

Nem feltétlenül Istentelenség filológiai netbányászatra sarkallani az olvasót, hiszen nem csak a betűk hiánya lehet üvöltő üzenet, de túltengése is, mikor az olvasó rigmusa megakad és gondolkodni kényszerül vagy csak elmélázni kissé, még ha ez idegenül is hathat instant fogysztói világunkban, mikor az általános elve szerint mindent gyorsan kellene befogadnunk.

Sztem.

nekem ez tetszett a legjobban: "némellyek pedig egy mostani írónak tanítványi vagy jó baráti lévén, hibáinak is buzgó imádói lesznek". Helyettesítsük be az "egy mostani írónak tanítványi vagy jó baráti" kifejezésbe valamelyik politikust, a főnökünket, bármelyik alfa hímet stb.

Ez A Versegi-írás fantasztikus... úgy tűnik, 1805-ben is ugyanazt kellett papolni, amit manapság. Hihetetlen, hogy ebből a pocsolyából két évszázaddal később sem sikerült kilépni.

"Némelyek tehát ama csínatlan nyelvnél maradnak meg, melyet dajkáiktúl tanúltanak; némelyek saját tetszések szerint tesznek nyelvünkben változásokot; némelyek ama vármegyének vagy helységnek szokásával oszlopollyák hibáikot, melyben nevekedtek"
:D hát mit nem merészelnek némelyek tenni. :D

Egy tanárom mondta egyszer, hogy "nem szabad valamit csak azért értékelni, mert régi. Régen pont ugyanannyira voltak hülyék az emberek."

Hatalmas cikk.

Nem tudom, kinek az ötlettye volt betenni ezt az idézetet, de le a kalappal előtte. Kedvencem, amit minden fórumbetyárnak a homlokára kellene tetoválni: "A sértő tónus pedig sohasem hiteti el az emberrel még az igazságot is, hanem fellázíttya inkább ellene, mivel nem tartya lehetségesnek, hogy a szelíd igazságnak mardosó tanítói legyenek. A hevesség bizonyos jele annak, hogy a disputálónak vélekedése rossz lábon áll."

Ez a cikk vagy kamu (természetesen nem gondolom don B-ről), vagy komolyan megdöbbentő. Még a legfelvilágosultabb modern nyelvtudoroknak is égő pallos lehetne a sötétség egén. Leesett az állam, majd összeszedtem a megemelt kalapommal.

@Sir Nyű: kifejtenéd?

@TH: Őőő, nem vagyok felkent szakértő a kérdésben, csak régóta követem egyrészt don B munkásságának azt a részét, amit az index az arcomba tol (na meg még egy kicsit) és ezáltal csöndes szemlélője vagyok a nyelvészet, de a fentiek szerint nem csak a modern nyelvészet polémiájának, mely a preskriptív és a leíró hozzáállás között zajlik. Olvasnivaló mondjuk Nádasdy Ádám (és persze don B, a poszt egy erős állásfoglalás) a leíró oldalról és mondjuk Lőrincze Lajos és öröksége a másikról. Röviden ennyi, legalábbis a saját, hozzá nem értő olvasatomban.
Az előző kommentre meg az ragadott, hogy hihetetlen, hogy a virágozzék száz virág szemlélet 200 éve is pontosan úgy állt szemben a vaskalaposokkal, mint ma, és hogy ez a szöveg ma pontosan ilyen tartalommal is aktuális, ütős és hogy mennyire modernnek hat. Nem gondótam vóna, ahogy a viccben mondja a bácsi.