Kontra Miklóssal a Kultúrházban
2010.08.30. 13:05 don B
7 komment
Címkék: kultúrház nyelvi mítoszok nyelvhelyesség nyelvművelés nyelvi alapú tahózás kontra miklós
A bejegyzés trackback címe:
https://korrektor.blog.hu/api/trackback/id/tr252258640
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kiegyensúlyozottság érdekében megszólaltathattak volna egy kevésbé liberális nyelvészt is… Egyébként tényleg nem az a baj, hogy a szegény nebuló otthon, családi körben suksüköl, de egy 6-10 éves gyerektől még nem lehet elvárni, hogy felismerje, milyen környezetben milyen "nyelvváltozatot" szólaltathat meg. Ha viszont suksükölve szólalna meg a balettintézeti, vagy a gimnáziumi felvételin, annak meg szomorú vége lenne, így jól teszi a tanárnéni ha erről leszoktatja! (És piros ceruzával aláhúzza, mint teszi azt a blogmotor is!)
Gracca a szerepléshez! Tetszett.
Én Kontra tanár úr szemináriumain tértem meg, azelőtt nem csak hogy preskriptivista voltam, de arról sem volt nagyon képem, hogy létezik más szemléletmód is.
Én Kontra tanár úr szemináriumain tértem meg, azelőtt nem csak hogy preskriptivista voltam, de arról sem volt nagyon képem, hogy létezik más szemléletmód is.
Mindenképpen egyetértek azzal, hogy a nyelvjárási sajátosságokat nem szabadna hibaként kezelni, és így megbélyegezni. Ellenkezőleg: éppenhogy érdekességként, a magyar nyelv egyenrangú változataként kellene bemutatni őket az iskolában. (Kevés lehangolóbb és szánalmasabb dolog van annál, mint amikor egy egyébként nem túl kiemelkedő intellektusú egyén a "helyes magyar beszédre" okít egy más változatot beszélőt, például határon túli magyart.)
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a "művelt beszélők nyelvének" tekintett változat, vagyis a standardként, helyesírási szabályzatokban és egyebütt leírt mai "magyar nyelv" részben maga is "nyelvművelés", vagyis tudatos szemezgetés, válogatás, innováció, vagyis mesterséges beavatkozás eredménye.
A standard nyelvváltozat kiválasztása-kialakítása és hivatalos nyelvvé tétele óriási jelentőséggel bírt gyakorlatilag minden "modern nemzet" kialakulásában. A magyar sem kivétel.
Ha nem lettek volna (nem lennének) követendőnek, de legalább útmutatónak kijelölt nyelvi standardok, nem jöhetett volna létre az a "magyar nyelv", amelyet most - elég sokan - beszélünk.
Nem gondolom, hogy a gyeplő bedobásával kizárólag a beszélők alkalmi választására lenne érdemes hagyni a történelmi folyamatok és mesterséges beavatkozás által létrejött "magyar nyelv" továbbélését. Ezért továbbra is szükséges tanítani az iskolákban ezt a változatot. A változat leírásához viszont nyelvi standardok meglétére, létrehozására, gondozására van szükség. Mi mást tanítanának és kérnének számon különben az iskolában "magyar nyelv" címén? Vagy mit tanulnának a magyar nyelvet tanuló külföldiek?
Nem hiszem, hogy megoldható lenne, hogy a tanító csak írásban javítsa ki a diákot, szóban viszont soha.
Egyébént: vajon megértené-e egymást ma egy perui és egy andalúziai, ha a kasztíliai nyelvet beszélő országok akadémiái nem egyeztek volna meg a spanyol standardok összehangolásáról.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy jó-e, kell-e, hogy egy venezuelai újság nagyjából ugyanolyan helyesírással írjon ugyanolyan szavakat, mint egy chilei vagy egy spanyolországi. (És itt már tényleg nem a nyelvtudomány, hanem más szempontok - érzelmiek, vagy akár gazdaságiak, politikaiak - a döntőek.) Szerintem (egy példa az érzelmekre) jó.
Ahogy az is jó lenne, ha lenne egy standardként elfogadott magyar nyelvtan és beszédmód, amely persze a lehető legközelebb áll a "művelt magyar beszélők többsége" által többnyire használt változathoz. (Nem látom gondnak, ha a "művelt beszélők nyelvének" beszélése célként van kitűzve. Persze nem könnyű megállapítani, hogy melyik ez a változat, de talán nem megoldhatatlan.)
Mindenki vét "hibát", ez természetes. Nem értek egyet azzal, hogy a "hiba" anyanyelvi beszélőknél egyszerűen nem is létezhet, hiszen anyanyelvi beszélő beszél. Ezt teljesen téves megközelítésnek tartom. A "hiba" éppen attól létezhet, hogy vannak standardok, amelyek azonban nem csak kizárólag "akadémiaiak" lehetnek. A beszélő a saját nyelvváltozatán belül is véthet "hibákat". Mivel az iskola kapacitása jellemzően csak egy nyelvváltozat tanítására terjed ki, érthető, hogy annak a nyelvváltozatnak a standardjaihoz képest vétett hibák korrigálására szorítkozik.
Ez persze nem lehet mentség nyelvjárási beszédváltozatok tűzzel-vassal történő buta irtására. Ehelyett a diáknak az ezekben való megerősítésére, és annak a megértetésére lenne szükség (a tanárokkal is!), hogy amit olvasni, írni és beszélni tanulnak (tanítanak), az egy, kiemelt fontosságú, hivatalos írásban követendő változat, amely mellett létezhetnek más, szintén helyes beszélt változatok is.
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a "művelt beszélők nyelvének" tekintett változat, vagyis a standardként, helyesírási szabályzatokban és egyebütt leírt mai "magyar nyelv" részben maga is "nyelvművelés", vagyis tudatos szemezgetés, válogatás, innováció, vagyis mesterséges beavatkozás eredménye.
A standard nyelvváltozat kiválasztása-kialakítása és hivatalos nyelvvé tétele óriási jelentőséggel bírt gyakorlatilag minden "modern nemzet" kialakulásában. A magyar sem kivétel.
Ha nem lettek volna (nem lennének) követendőnek, de legalább útmutatónak kijelölt nyelvi standardok, nem jöhetett volna létre az a "magyar nyelv", amelyet most - elég sokan - beszélünk.
Nem gondolom, hogy a gyeplő bedobásával kizárólag a beszélők alkalmi választására lenne érdemes hagyni a történelmi folyamatok és mesterséges beavatkozás által létrejött "magyar nyelv" továbbélését. Ezért továbbra is szükséges tanítani az iskolákban ezt a változatot. A változat leírásához viszont nyelvi standardok meglétére, létrehozására, gondozására van szükség. Mi mást tanítanának és kérnének számon különben az iskolában "magyar nyelv" címén? Vagy mit tanulnának a magyar nyelvet tanuló külföldiek?
Nem hiszem, hogy megoldható lenne, hogy a tanító csak írásban javítsa ki a diákot, szóban viszont soha.
Egyébént: vajon megértené-e egymást ma egy perui és egy andalúziai, ha a kasztíliai nyelvet beszélő országok akadémiái nem egyeztek volna meg a spanyol standardok összehangolásáról.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy jó-e, kell-e, hogy egy venezuelai újság nagyjából ugyanolyan helyesírással írjon ugyanolyan szavakat, mint egy chilei vagy egy spanyolországi. (És itt már tényleg nem a nyelvtudomány, hanem más szempontok - érzelmiek, vagy akár gazdaságiak, politikaiak - a döntőek.) Szerintem (egy példa az érzelmekre) jó.
Ahogy az is jó lenne, ha lenne egy standardként elfogadott magyar nyelvtan és beszédmód, amely persze a lehető legközelebb áll a "művelt magyar beszélők többsége" által többnyire használt változathoz. (Nem látom gondnak, ha a "művelt beszélők nyelvének" beszélése célként van kitűzve. Persze nem könnyű megállapítani, hogy melyik ez a változat, de talán nem megoldhatatlan.)
Mindenki vét "hibát", ez természetes. Nem értek egyet azzal, hogy a "hiba" anyanyelvi beszélőknél egyszerűen nem is létezhet, hiszen anyanyelvi beszélő beszél. Ezt teljesen téves megközelítésnek tartom. A "hiba" éppen attól létezhet, hogy vannak standardok, amelyek azonban nem csak kizárólag "akadémiaiak" lehetnek. A beszélő a saját nyelvváltozatán belül is véthet "hibákat". Mivel az iskola kapacitása jellemzően csak egy nyelvváltozat tanítására terjed ki, érthető, hogy annak a nyelvváltozatnak a standardjaihoz képest vétett hibák korrigálására szorítkozik.
Ez persze nem lehet mentség nyelvjárási beszédváltozatok tűzzel-vassal történő buta irtására. Ehelyett a diáknak az ezekben való megerősítésére, és annak a megértetésére lenne szükség (a tanárokkal is!), hogy amit olvasni, írni és beszélni tanulnak (tanítanak), az egy, kiemelt fontosságú, hivatalos írásban követendő változat, amely mellett létezhetnek más, szintén helyes beszélt változatok is.
@paraszthajszal: "A kiegyensúlyozottság érdekében" lehetne több, ilyesfajta "nyelvművelő" műsor is, amik a magyar nyelv sokrétűségével foglalkoznának a "nyelv" "helyessége" helyett. Mert lehet, hogy beszélni nem is olyan nehéz...
@izeize: Mi az, hogy "a magyar nyelv egyenrangú változataként"? És mivel egyenrangú? A standardról iderótt soraidat hagyjuk is. Ez az egész olyan, mint a gyereknyelv "jó, de"-je. Nincs de; az nem az árnyalás, hanem az ellenkezés első szava, előtte alkudozó pozíció elfoglalására bevetett színlelés. Ha elfogadható az álláspont, de árnyalni szeretnéd, akkor tedd azt. Ha a standard uralmát akarod a változatosság helyett, akkor érvelj amellett.
A spanyol példához tegyük hozzá a portugált: a brazil filmeket feliratozzák portugáliában, pedig többnyire remekül megértik egymást, sőt, helyesírási egyezményeket írtak alá...
A spanyol példához tegyük hozzá a portugált: a brazil filmeket feliratozzák portugáliában, pedig többnyire remekül megértik egymást, sőt, helyesírási egyezményeket írtak alá...
Ja, nem mellesleg, az előbb példához kiegészítésként: spanyol-portugál határ közeli falvak kiskocsmáiban többször hallottam olyat, hogy az egyik fél portugálul beszél, amire a másik spanyolul felel. Remekül megértik egymást, standard ide, nyelvhelyesség oda, nemzeti víziók a sutba. Szóval a nyelvi megértés sokkal inkább szándék kérdése...
@pg2: Ja, hullámelmélet. Calabriától Bretagne-ig minden szomszéd faluban értik egymást...
Utolsó kommentek