korrekt orr

Az online olvasószerkesztő édes keservei, avagy terjed az internet, romlik a nyelv, de ha arra vetemedsz, hogy belepofázz mások szövegipari termelvényeibe, tartsd észben, hogy a tanító néninek nem volt mindig igaza.

Utolsó kommentek

Szabad tárgyszavak

adilkno (1) akadémia (1) akadémiai kiadó (1) alexandrin (1) alkotmány (2) árpádsáv (1) avakumica rejtély (2) avakum avakumovics (2) balázs géza (1) ba be ban ben (1) bereményi géza (1) beszéd (1) betegségnevek (1) birtoklásmondat (4) birtokos jelző (4) birtokviszony (4) cím (2) címmondat (2) critical art ensemble (1) cseh tamás (2) datadandy (1) deme lászló (1) dialektikus materializmus (1) diger (1) egybeírás különírás (19) egyetem (1) egyeztetés (5) eheti (5) élet és irodalom (2) emléklemez (1) érettségi (1) ételnevek (1) etimológia (1) e partikula (1) fiala jános (1) fizikális (1) fókusz (2) főnévi igenév (1) gajra megy (1) harmadik mozgószabály (2) határozatlan névelő (1) határozószó (1) helyesírás (37) helyesírási reform (5) helyesírási szabályzat (5) hibát vét (1) hülyepress (2) humor (1) idegen címek (1) idegen összetételi tagok (3) idézőjel (1) igekötő (3) igemódosító (2) igevivő (2) infinitívusz (1) iskola (1) jambus (1) jelzők sorrendje (1) jövevényszavak (1) júzer (1) kálmán lászló (2) kazinczy (2) kémia (1) kémiai nevek (1) kényszerkötőjel (2) kognitívdisszonancia redukció (2) kóka jános (1) komment (2) kommentzombi (1) kontrasztív topik (2) kontra miklós (2) közélet (1) köznevesülés (1) köznyelv (2) központozás (4) kultúrbunkó (5) kultúrház (1) lakoff (1) lanstyák istván (1) látszik lenni (1) lecsó (1) legkevesebb (1) leiterjakab (1) lingvicizmus (1) magánhangzók hosszúsága (1) második mozgószabály (3) mássalhangzók hosszúsága (2) matthew fuller (1) melocco (1) mintegy (1) mondattan (2) mozaikszavak (1) mta (1) mti (1) mutató névmás (3) nádasdy ádám (3) nagykötőjel (2) nefmi (1) nekrológ (1) névelő (1) névelős idegen tulajdonnevek (2) ni alak (1) nyelv (2) nyelvhelyesség (3) nyelvi alapú tahózás (3) nyelvi jogok (1) nyelvi mítoszok (9) nyelvművelés (18) nyelvstratégia (1) nyelvtan (6) nyelvtudomány (2) ökölszabály (2) orosz józsef (1) ortográf cirkusz (12) pagertéty irma (1) pleonazmus (1) politikai (2) politikai nyelv (1) radnóti (1) rájnis józsef (1) reklám (1) rendezvénynevek (1) sajtónyelv (5) sajtónyelvi patronok (4) sándor klára (2) schmitt pál (3) segédige (1) szaknyelv (1) számok helyesírása (1) személyes névmás (3) szintaxis (2) szociolingvisztika (1) szólásmondás (1) szőrszálhasogatás (12) tautológia (1) terpeszkedő kifejezések (1) tgm (1) többszörös összetételek (1) toldalékok kötőjelezése (2) topik (2) tulajdonnevek (1) újságírás (1) uj péter (1) vaskalap (8) Verseghy (1) Versegi (1) vonatkozó névmás (1) Felhő

Leleplezés

Ötven pofátlan lopás Bereményi Gézától

2009.08.12. 13:30 don B

Szólj, ördög, mi dolgod velem

Lám csak, hát voltak nekünk élményeink. Mondjuk, a hetvennégyes év. A hetvennégyes, átkozott, legeslegrosszabb év. Ez az, Vetró Irén? Nekünk nincs, csak ilyen, csak ilyen példasértett életünk, de felszáradt, mint egy vodkafolt.

Illetve dehogy száradt. Fülemben Kopfelkringl szava. Az ember, amikor beszél, ír, kifejezi a gondolatait, nagyrészt előre gyártott elemekből rakja az építményt. Mondatok, szófordulatok, szerkezetek, amiket másoktól vett. A vacak slágerpanelektől József Attiláig ott vannak az ember agyában, a neuronhálózatába bedrótozva, bármikor előránthatók, vagy jönnek maguktól, és közönyös természetességgel sodródnak a beszédfolyamban. Az én szövegtégla-lerakatomban – sokan vagyunk így – van egy nagy rakás Bereményi. Használom lépten-nyomon, öntudatlanul, sok-sok éve. Bőröm alá jól bebújt Poremba Éva, szegény.

Ennek az egésznek sajátos íze lesz ­– régi, méla íz, és attól féltem, nehogy majd ez legyen ­­­–, amikor az évek múlásával ezeknek a neuroncsomóknak az összebogozójával, a bőrünk alá nőtt, csontjainkba rakódott nyelvi sztereotípiáinknak, mindennapi szavunk járásának a szerzőjével az embernek tele lesz a töke. És vele menthetetlenül a fülünkben csengő orgánummal is, ó, az a rohadt énekes. Harminc-harmincöt éves távolságban meredő falak között pattog az emlékezet, és Szamóca grófra könyörtelenül bejön – akkor is, ha nem a szerző a kapocs, csak a hang (és nincsen más, csak igazán, és nincsen más, csak csakugyan) –, hogy a grófok sose fáznak, bundájuk Magyarország. Mosd a kérges tenyeret, forradalmi eső? Psaume rouge, mi? Mi történt, lányok?

Tán öreg vagyok, szokásaim rabja csak (plusz még a Symphonia), de az az ember, aki kettő – egy ember, ki többfele van –, már egy ideje nem nagyon kell, noha van, kikerülhetetlenül. Játsszuk ma újra el, hogy mindenki másról beszél? Mondjuk, én ide teszem, te meg most oda állsz? (Pálinkát mérnek-e már?)

Én, a Feri meg a Bíró Imre (és egy Ica nevű nő) a Lánchíd rádióban (micsoda vidék, micsoda egy ócska vidék). Nem jó hallgatni. Szép meg emberi, még vonzó is. De nem jó hallgatni. Egyáltalán, ki az, aki benne maradt a régiben? Nézd meg a vén folyót, megvan-e még? Ehhez a kognitív disszonanciához túl erős redukálószerek kellenének. És azt inkább nem. Így maradj inkább már, így félrenézve. Ha voltunk együtt valaha, akkor ez az együtt utóirata.

De persze (de azért mégis, és hovatovább, és mindazonáltal), így csak Lee van Cleef lova lép (akkor is, ha sose felejtem azt a csinos zakót). Földhöz lapít, hajlít a szél, szememben összefolyik, mi külön van. Nem tehetünk róla, hogy patyolatcédulánk elveszett, hogy ebben a lakásban már nem lehet élni sem, és hogy Bea alulinformált marad. Hogy nem ez a lufi az arányos termetű, korban is épp hozzánk illő nő. Csak ennénk és ürülnénk, és azt mondanánk, hahó, de vacogva sandítunk tükreinkbe, hol a kulcs, mely minden zárt kinyit? Hát ennyi, és nem több a világhelyzetem. Micsoda egy zűrzavar.

A tánc, mely a halálba viszlám, lett egy ember, aki már nem is énekel: lefeküdt, és szemét lehunyta sok porzó között –, nem jár egyedül. Követi – sunyítva, rókaútonvilág mamikája, és lehúzza a láncot, könyörtelenül. Zubognak az adott világ varázsai, a nekrológok, az emlékezések, az emlékműsorok. Fáskertiné zümmögve fölrepül. Fáskerti elvtárs meg saját halottjának tekinti. Szűk, boros szájjal vicceket mesél a gondviselő. És szégyen és sötétség és szédület. Nem dalba való.

Meg se halhat privátim. Nem az, aki volt, hanem az, aki itt van, belül. Az énekelt szavakban.
Adj, uram, másik lakást.

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://korrektor.blog.hu/api/trackback/id/tr691304835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ejha. Sodró, lendületes de elég zagyva, hogy a felszínen maradjon az olvasó... izé. Ez jó.
JAV:
"és nincsen más, csak igazán..." szövegrész is érdemel linket. A Filmdalból-ból való.
Éreztem, hogy ez valami ilyen lesz, de kicsike vagyok én ehhez :)

Így fellinkelve szép kerek...
nemtom ez a post miről is szólt, de Bereményi tényleg egy zseni.
@zauberpferde: nem, nem kéne. De akiknek még nem esett le: ez egy vasárnap, az Indexen megjelent publicisztika (az eredetihez katt az alcímre (a sok piros nélkül olvashatóbb)), és többen kérték, hogy fejtsem fel a vendégszövegeket. Hát, ez az.
A Thomas Mannost (Kopfelkringl) és a Psaume Rouge nem volt meg, a Vőlegényt ismertem, de nem tudtam volna azonosítani a róka-úton alapján, a többin átmentem.
Az adott világ varázsai meg kakukktojás, de legalább nagyon igaz.
Kapd be. Ez most neked miért jó? Csináld meg te, okoska.
Asszem, most előveszem a lemezeket.
Azért kicsit olyan, mint amikor a vicc poénját meg kell magyarázni...
Zavaros az egész, mondja már ki valaki
Nekünk, akik ezen nőttünk fel, nem kell magyarázni, utalgatni.
Akik meg nem tudják mik ezek, azoknak felesleges megpróbálni.
"volt egy tartalmas délután,
midőn egy dús ebéd után"
Ha ismered a hivatkozott dalokat, szövegeket, akkor egyáltalán nem zavaros, hanem egy nagyon találó és méltó megemlékezés (ha tetszik: nekrológ) Cseh Tamásra.
Ha viszont nem ismered őket, akkor a linkelés nem segít. Ahogy a vicc poénjának a megmagyarázása sem. Utána már érted - de a hatás elmaradt.
hát, nekem ez netto csalódás, biztos marha zseniális, csak nekem fogalmam nincs, ki az a Cseh Tamás, meg az a Bereményi. Azt viszont látom, egyre ritkulnak a posztok, pedig nagyon szerettem idejárni:(
Bocsi, lehet, tényleg én értem félre, de megnéztem az egyik linket, ezt találtam:

"Krakkói vonat

Lám, az expressz pompás vidéken vágtat,
robog velünk,
úgy, mit régen, újra Krakkóba szól
a vonatjegyünk.
Habzó cseh sört iszunk az étkezőkocsiban,
nézz ki, a hajnali tájnak hangulata van.
NDK fülbevalód szórja fényeit,
váltsunk át koronára 65 zlotyt...."

ez komoly? vagy ez valami gyerekvers-pályázat kieső versenyzőjétől van... nemár...
@kardinálispinty:

ez teljesen komoly, mikor Krakkóba utaztam vonattal, ezt a számot kattogták a vonatkerekek...

www.youtube.com/watch?v=9wE8eH2Wv4M