don B: ezen most mi vitatódjon meg nyelvtani szempontból? Olyan TWÁs most ez itten.

Öhöm, hát izé, kedves don B,

én mindig azt hittem a fotód/ja alapján, hogy te/Ön olyan magamkorabeli huszas-harmincas (vagy), erre meg... mik derülnek itt ki! No nem baj, csak amíg ezt nem tudtam, elégedetten néztem a blogodat, gondolván, ilyen fiatal gyerëk, oszt' milyen elmélyülten foglalkozik a nyelvészettel... mint én a latinnal, de ez nem fontos.

GdM

Nem is tudtam, hogy kritikus is vagy.
Mindenesetre sokmindent megtudhatunk a Képzelt riport történetéről az írásból (és a többi kapcsolódóból). De azt hiszem, a zenei műveknél sosem a szöveg volt a lényeg. Még az operáknál, oratóriumoknál sem. Jó, persze énekeljük meg minden... de ki a fene veszi komolyan, vagy akár csak gondol bele valamennyire...
Fáradtak, öregek, giccsesek, mócsingosak, kínosak, még LGT-lemezed sincs... csak nagyon-nagyon halkan kérdem, tényleg minden személyeskedést kizárva: Mit kerestél ott?
Én se mentem oda, pedig szeretem ezt a zenét (persze nem a szövegek miatt).

Tehát azt mondod, kritikus csak arról írhat, ami tetszik neki?

(Egyébként csak alkalmilag írok kritikát, amióta a Médiamix a rovatommal együtt megszűnt.)

Nem, dehogy. De nem tudtam - mint említettem - hogy hivatásos kritikus vagy. Azt hittem, magánemberként voltál ott. A kérdés neki szólt.

Újságíró mindig hivatásos, amikor ír.

Én az ottlevésről beszélek. Úgy is mentél ki (esetleg úgy lettél meghívva), mint kritikus; vagy csak kimentél, nem tetszett és ezért kritizáltál? Különben mindegy.
Inkább azt szeretném boncolgatni, hogy véleményetek szerint - és most próbáljunk teljesen elszakadni a konkrét kritikától - a negatív kritika ha (amikor) szubjektív elemeket kritizál, lehet-e építő? (A pozitív kritika legalább annak az egóját építi, akiről szól.)
Tudom, tudom; most jöhet az, hogy egy kritika mindig szubjektív. De én most mégis azt mondanám, hogy lehetnek objektív (mérhető, szakmai, ill. közmegegyezésen v. legalábbis a nagy többség véleményén alapuló) elemei is egy kritikának. Ilyen pl. az említett helikopter. Vagy ha torzít az erősítés (hacsak nem szándékosan persze).
A többi meg a szubjektív ítélet; hogy "fáradtnak tűnik az előadás" meg ilyesmik. Ami csak a kritikus magánvéleményét tükrözi (hacsak nem tartott közvéleménykutatást). Viszont az ilyen magánvélemény, ha negatív, szerintem publicitás szintjén soha nem építő, nem ér el pozitív változást. A kritizáltat nem érinti meg egy szubjektív és valamilyen közvetítőn keresztül, időben esetleg jóval később hozzá eljutó vélemény. Aki tanúja volt a produkciónak, az kialakította (remélhetőleg) a saját véleményét. Akinek meg nincs róla személyes élménye, annál (fan-sági foktól függően is) többféle (de csak negatív) attitűdöt ébreszthet:
- nem hiszem el (mármint a kritikát) [ennek persze vannak durvább és finomabb változatai az "ez egy hülyé"-től kezdve a "minek ment odá"-n át a "biztos csak rossz napja volt"-ig]
- szar az előadás (ill. a kritika tárgya), tehát nem megyek el

Hm?

És kérek mindenkit, hogy ne menjünk bele abba, hogy kell-e egy kritikának építőnek lennie; mert ha nem az, akkor minek? Növeli a publikációs listát? A művészi életmű része (mármint a kritikus művészi életművéé)?
Építőn persze nem feltétlen arra kell gondolni, hogy a kritizált tanul belőle... hanem mondjuk mi, többiek.

Flint: szerintem sokkal egyszerűbben működik ez a kritikus-kritizált-kritika-olvasó téma. A kritikusnak mindig csak a saját véleményét KELL elmondania, nem kell neki közvéleményt kutatni, vagy ilyesmi. Meglátásom szerint a következőképpen működik a fenti hármas (kezdeti fázisban, amíg a szóban forgó kritikus nem elég ismert és elismert): egy kritikus az ő témaköréhez kapcsolódó dolgokat kritizálja, az eredményt publikálja. Az átlagember szintúgy megnézi/meghallgatja/elolvassa/ megeszi/megissza/kipróbálja a kritika tárgyát és (ha egyáltalán érdeklik a kritikák) elolvassa a vonatkozó kritikát. Majd gondol valamit:

1. "ez egy hülye", "minek ment oda", "rossz napja volt" - ezek azt tükrözik, hogy nem ért egyet a kritikussal
2. "nekem is ez volt az érzésem", "tényleg", "szerintem is"

Persze nem ilyen fekete-fehérben, de azért nagyjából. Később pedig, amikor már több ilyen folyamat is lejátszódott, akkor dönt az olvasó, hogy szerinte érdemes-e adni a szóban forgó kritikus véleményére, vagy nem. És ez alapján dönt olyan dolgok kipróbálásáról, amit ő maga még nem élt át.

"kell-e egy kritikának építőnek lennie; mert ha nem az, akkor minek?"

A kritikának szerintem egyetlen dolgot kell építenie: a kritikus elismertségét (és ezáltal az olvasótáborát). Hogy a kritizált mit gondol? Kit érdekel? (Általában csak saját magukat nevettetik ki, ha egyáltalán reagálnak egy kritikára.) A kritikusnak szerintem esze ágában sincs javítani a kritika tárgyát, illetve a fent említetten kívül bármi mást elérni a kritikájával. Pénzt akar keresni.

Más: szerinted Presser Gábort érdekli don B kritikája? Őt már nem... ha a Boci boci tarkát játszaná el, az is érdekelne néhány ezer embert.

"szerinted Presser Gábort érdekli don B kritikája?" Na, ez a lényeg. Iszonyatos nagy baromnak tartanám, ha érdekelné.

"Iszonyatos nagy baromnak tartanám, ha érdekelné." De miért, miért??? Ezt így nem értem! És ha őt nem, akkor senkit sem? De ha így van, akkor minek? Tényleg csak Voodookoop-féle önmegvalósítás/honorhajhászás?


Voodookoop 2007.08.09. 14:44:45

Hát lehet, hogy én idealista vagyok, de azt hittem, hogy a kritikus úgymond "szakember"; akinek a feladata elsősorban az objektív(nek nevezhető) hibák, vagy éppen jóságok feltárása. És persze, abban egyetértünk, hogy nem elsősorban magának a művésznek a javítása céljából... mert azért az nem úgy megy, tényleg. Hanem talán inkább a közönség kiművelése, a kultúraszervezők tájékoztatása érdekében... vagy valami ilyesmi. Mint a borszakértőknél, nem mondom, hogy az a pincészet egy szar, de most ezt a bort (nem azért, mert nekem nem ízlett, hanem konkretice ezért és ezért) inkább ne rendeljék már I. osztályú helyre/helyen.
VÉLEMÉNYE persze mindenkinek lehet. Csak akárkiét nem nevezik kritikának és nem hozza le valamely médium. Azt különben értem, hogy miért inkább lehúzó kritikák születnek - a pozitív kritika reklám-, de legalábbis elfogultságízű. A negatívból viszont jó kis botrány lehet alkalmasint; sokan olvassák, van róla vélemény. Arra azért ritkán vetemedik az ember, hogy - ha egyáltalán elolvassa - egy pozitív kritikára tollat ragadjon és megírja, hogy "Te hülye, hát az tök szar volt, nem láttad?".

Még egyszer mondom, biztos idealista vagyok.

A kritika újságírás. A kritikus újságíró is, médiaszakember, igazad van. Kevesen újságírnak csak poén miatt, a legtöbben pénzt kapnak érte.

Az ~ feladatát szerintem jobb arról az oldalról megfogni, amerről én tettem az előző postban, nem pedig úgy hogy objektív/szubjektív jó/rossz dolgok. Azért mondom ezt, mert - gondolom - don B sem azért ír kritikát, mert annyira kikívánkozik belőle, hanem, mert fizetnek neki érte. Egy újságíró annál több pénzt kap a cikkeiért minél többen olvassák azt (vagy minél több segget nyal ki vele megrendelésre, de ez már a politikai kategória, mostanság talán már mondhatjuk azt, hogy - jelen esetre gondolva - senki nem akar művészeket megrendelésre kritikusokon keresztül lehúzatni, bár lehet hogy ezen a téren én is naiv vagyok).

Tehát: szerintem ez az egész csak matek. (Azért írom ennyiszer, hogy szerintem, mert az "öntudatosan lekezelő ökör" minősítésemből szeretném kihúzatni az öntudatosant :).

"Arra azért ritkán vetemedik az ember, hogy - ha egyáltalán elolvassa - egy pozitív kritikára tollat ragadjon és megírja, hogy "Te hülye, hát az tök szar volt, nem láttad?"." - Dehogynem, vetemedjünk csak minél többen, mert a kritikusnak viszont marhára szüksége van visszajelzésre. Arra is, hogy "te béna állat", meg arra is, hogy "hm". Főleg a "hm"-re.

Ha szerinted TÉNYLEG szar volt, akkor ezt habzó szájjal üvöltsd is a megfelelő fórumban/blogon. Hidd el, ha jól érvelsz, (vagy ha olyanról van szó, ami mellett/ellen nehéz érvelni, akkor legalább stílusosan mondod meg a frankót) akkor a többiek elgondolkoznak. Végső soron a kritika tárgya jár jól, mert ha valami mindenki szerint egyöntetűen szar/jó, arra kevesebben kíváncsiak, mint arra, ami megosztja a célközönséget.

"ha őt nem, akkor senkit sem?": de. Minket érdekel, én elolvastam. Pressert azért nem kell, hogy érdekelje, mert ő már számtalanszor bizonyított.

Gondolj például a borászatra, ha már felhozad: elképzelem, ahogy egy kis borászat a körmét rágva várja, hogy mit ír a Művelt Alkoholista a 2005-ös évjáratú Cabernet Sauvignonjáról. Nekem ez egy reális kép.
Míg például Bock József valószínűleg le sem szarja az egész Alkesz blogot. Eladott már annyit, hogy tudja magáról: jól csinálja.

Túlragoztuk...

Persze hogy túlragoztuk, de érdekelt erről mások véleménye is. Kár, hogy ilyen kevesen ragoztuk túl.

Ubiszezon.

Szerintem a kritika, mint újságírói műfaj, olyan szöveg,aminek az olvasó szórakoztatására kell létrejönnie. Ezért inkább szubjektív alkotás, amely hangulatokat közöl, azért, hogy aki nem volt részese a bárminek is, részese lehessen. Később ha akarja tesztelhesse, avagy ne.
Csak csendben teszem hozzá, hogy én huszonéves vagyok, a rockoperát (?!) nem láttam, de pár éve (végig)olvastam Déry Tibortól a regényt, és nem volt okádva röhögős élményem. Inkább zavart, és nem tudtam kontexusba kerülni, illetve inkább drámának tűnt számomra. Lehet azért, mert kevesebb vagyok pár tizessel?
Csendben megjegyzés kettő: Anélkül, hogy ott lettem volna, egyetértek a kritika nem a regénnyel kapcsolatos pontjaival. Azt a valóságot adta, amit én is látok, vagy látni vélek. Ettől is jó, gondolom.

Totál egyetértek Voodookooppal: senki nem születik újságírónak, pláne nem kritikusnak. Lehet hozzá iskolát végezni, az azonban nem garancia semmire (mostanában minden bokorban van médiaszak és többnyire azok a selejtes bölcsészjelöltek kötnek ki ott, akik nem voltak elég jók egy ELTE magyar szakra). Tehát bárki - mondjuk egy vegyész is - elkezdhet bátran kritikákat írni, csak kell egy szerkesztő, aki fantáziát lát benne, meg egy rakat olvasó, aki ad a véleményére. Ha meg valaki hülyeségeket írkál (értsd: az olvasó folyamatos kognitív disszonanciát érzékel) akkor annak csökken az olvasótábora és kiesik a rostán előbb-utóbb.
Legalábbis remélem, hogy ilyen egyszerűen működik a dolog.