korrekt orr

Az online olvasószerkesztő édes keservei, avagy terjed az internet, romlik a nyelv, de ha arra vetemedsz, hogy belepofázz mások szövegipari termelvényeibe, tartsd észben, hogy a tanító néninek nem volt mindig igaza.

Utolsó kommentek

Szabad tárgyszavak

adilkno (1) akadémia (1) akadémiai kiadó (1) alexandrin (1) alkotmány (2) árpádsáv (1) avakumica rejtély (2) avakum avakumovics (2) balázs géza (1) ba be ban ben (1) bereményi géza (1) beszéd (1) betegségnevek (1) birtoklásmondat (4) birtokos jelző (4) birtokviszony (4) cím (2) címmondat (2) critical art ensemble (1) cseh tamás (2) datadandy (1) deme lászló (1) dialektikus materializmus (1) diger (1) egybeírás különírás (19) egyetem (1) egyeztetés (5) eheti (5) élet és irodalom (2) emléklemez (1) érettségi (1) ételnevek (1) etimológia (1) e partikula (1) fiala jános (1) fizikális (1) fókusz (2) főnévi igenév (1) gajra megy (1) harmadik mozgószabály (2) határozatlan névelő (1) határozószó (1) helyesírás (37) helyesírási reform (5) helyesírási szabályzat (5) hibát vét (1) hülyepress (2) humor (1) idegen címek (1) idegen összetételi tagok (3) idézőjel (1) igekötő (3) igemódosító (2) igevivő (2) infinitívusz (1) iskola (1) jambus (1) jelzők sorrendje (1) jövevényszavak (1) júzer (1) kálmán lászló (2) kazinczy (2) kémia (1) kémiai nevek (1) kényszerkötőjel (2) kognitívdisszonancia redukció (2) kóka jános (1) komment (2) kommentzombi (1) kontrasztív topik (2) kontra miklós (2) közélet (1) köznevesülés (1) köznyelv (2) központozás (4) kultúrbunkó (5) kultúrház (1) lakoff (1) lanstyák istván (1) látszik lenni (1) lecsó (1) legkevesebb (1) leiterjakab (1) lingvicizmus (1) magánhangzók hosszúsága (1) második mozgószabály (3) mássalhangzók hosszúsága (2) matthew fuller (1) melocco (1) mintegy (1) mondattan (2) mozaikszavak (1) mta (1) mti (1) mutató névmás (3) nádasdy ádám (3) nagykötőjel (2) nefmi (1) nekrológ (1) névelő (1) névelős idegen tulajdonnevek (2) ni alak (1) nyelv (2) nyelvhelyesség (3) nyelvi alapú tahózás (3) nyelvi jogok (1) nyelvi mítoszok (9) nyelvművelés (18) nyelvstratégia (1) nyelvtan (6) nyelvtudomány (2) ökölszabály (2) orosz józsef (1) ortográf cirkusz (12) pagertéty irma (1) pleonazmus (1) politikai (2) politikai nyelv (1) radnóti (1) rájnis józsef (1) reklám (1) rendezvénynevek (1) sajtónyelv (5) sajtónyelvi patronok (4) sándor klára (2) schmitt pál (3) segédige (1) szaknyelv (1) számok helyesírása (1) személyes névmás (3) szintaxis (2) szociolingvisztika (1) szólásmondás (1) szőrszálhasogatás (12) tautológia (1) terpeszkedő kifejezések (1) tgm (1) többszörös összetételek (1) toldalékok kötőjelezése (2) topik (2) tulajdonnevek (1) újságírás (1) uj péter (1) vaskalap (8) Verseghy (1) Versegi (1) vonatkozó névmás (1) Felhő

A választékos nyelvbe hibának számít

2014.03.10. 13:49 don B

Vegyük példának okáért a Padödőt. A művésznők rádiós műsorvezetői minőségükben szinte hetente szörnyülködik bele az éterbe, hogy ó jaj, micsoda tahóság, hogy vannak, akik sokszor a -ba, -be ragot használják akkor is, amikor a -ban, -ben volna a „helyes”.

Ha megvizsgáljuk a magyar főnevek ragozásának történetét, akkor azt találjuk, hogy az ún. belső helyviszony irányhármasát (elativus: -ból, -ből; inessivus: -ban, -ben, illativus: -ba, -be) kifejező ragok a bél, bele főnévből meg az ősidőkből származó -l, -n, ill. -é ~ -á ragokból jöttek létre úgy, hogy előbb a ragozott főnévből névutó lett, majd abból rag. A Halotti beszédben azt látjuk, hogy 1190 tájt az elativus még névutó: homuſ vilag timnucebelevl (hamus világ timnücë belől – hamis világ tömlöcéből), ahogy névutó az illativus is (a 14. század végére szilárdult raggá): vilagbele (világ belé – világba), paradiſu nugulmabeli (páradicsum nyugalma belí – Paradicsom nyugalmába). Az inessivus azonban már rag, bár még egyalakú, nem illeszkedik: miloſtben (milosztben – malasztban), paradiſumben (paradicsumben – Paradicsomban), gimilſben (gyimilcsben – gyümölcsben).

Mondhatnánk, hogy lám, már több mint nyolcszáz éve milyen szépen elkülönült az inessivus és az illativus. Nagyon is rendben levő, hogy ma is élesen megkülönböztessük, mikor „kell” -ba, és mikor -ban ragot használni. Igen ám, de a beszédet kísérő könyörgésben ezt olvassuk: hug ur uvt kegilmehel abraam. yſaac.iacob. kebeleben helhezie (hogy Úr űt këgyilméhel Ábraám, Izsák, Jákob kebelében helhezjë – hogy Úr őt kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob kebelében helyezze). Kebelé-ben helyezze. Nocsak! Manapság a -be helyett használt -ben ragot hiperkorrekciónak szokták nevezni. Mondhatjuk-e, hogy a HB. szerzője annyira rettegett attól, hogy „helytelenül” használja a belső helyviszonyokat kifejező grammatikai eszközöket, hogy „túlkorrigálta magát”? Van ennek a kérdésnek értelme? Ami engem illet: nincs.

A nyelvtudorok szerint a magyar határozók, határozóragok rendszerének sajátos jellemzője az úgynevezett helyviszonyok kifejezésében az úgynevezett irányhármasság (háztól-háznál-házhoz, házról-házon-házra). Az úgynevezett belső helyviszony irányhármasa (házból-házban-házba) azonban sántít. És mindig is sántított!

Tegyük meg azt, amit a harcos nyelvvédők sohasem tesznek meg: nézzünk utána a dolognak, és gondolkozzunk el rajta. Ha megguglizzuk a „ba be ban ben ragok története” keresőkérdést, valahol a találati halmaz elején ott lesz többek között Sinkovics Balázs disszertációja (Nyelvi változók, nyelvi változások és normatív szabályozás, 2011), van benne egy izgalmas összefoglaló fejezet e ragok történetéről.

Szorgos kutatók megszámolták A magyar nyelv történeti nyelvtana (TNyt.) c. alapmű törzsanyagában a -ba, -be és a -ban, -ben (a továbbiakban -bA és -bAn) ragokat, és azt találták, hogy a kódexekből való 1014 -bA és -bAn rag 31%-át „fordítva” használták a derék barátok és apácák. A -bAn ragok 14% befele mozgást fejez ki, a -bA ragok 53%-a (azaz a többsége!) belül levést. Vannak kódexeink, amelyek világosan megkülönböztetik a két ragot, vannak, amelyek gyakorlatilag csak a -bA ragot használják illativusban és inessivusban is, és vannak, amelyekben az illativus esetek egy része nem -bA, hanem -bAn.

Korai nyomtatványainkban, a 16. században azt látjuk, hogy szép számmal vannak művek, amelyek kizárólag a -bAn-t ismerik, vagy többnyire ezt használják -bA értelemben is (ez leginkább a debreceni nyomdára jellemző), ugyanakkor más korai nyomtatványainkban általánosnak mondható, hogy a -bA használatos -bAn értelemben kizárólagosan vagy az előfordulások nagyobbik felében.

A 18. századi forrásokban érdekes jelenség figyelhető meg: hivatalosabb, emelkedettebb írásművekben – a szegedi városi tanács jegyzőkönyveiben például – csak – vagy szinte csak – a -bAn, ugyanakkor kevésbé formális művekben – magánlevelekben például – a -bA járta inessivusban is, illativusban is. Azt lehet mondani, hogy a raghasználat egyfajta „társadalmi-műveltségi marker” lett. Az iskolázottabbak írásaiban túlteng a -bAn, nem egyszer kizárólagos. Kevésbé művelt, alsóbb státuszú emberek írásaiban viszont a -bA az általános. Hát persze, a paraszt nyeli el a szavak végét. „Eſtán bá, pénzé ké bemenyi az Urho” – példálózik Baróti Szabó Dávid 1787-ben.

Kutatók úgy vélik, hogy a beszélt nyelvben a -bAn n-je már a 14. századra – vagy már jóval korábban – lekopott, és azóta se mászott vissza rá. A magyar nyelvjárások atlaszának és A moldvai csángó nyelvjárások atlaszának 20. századi adatai között csak a -bA változatot találjuk mindkét funkcióban. Hangsúlyozzuk: csak a -bA változatot találjuk mindkét funkcióban.

Az írásbeliségben viszont idővel rendet vágtak az egyre-másra megjelenő grammatikák szerzői, de még inkább a nyomdászok, és elkülönítették a kétfajta ragot: illativus: -bA, inessivus: -bAn, így „helyes”. Indoklásul többnyire a latint hozták föl, meg a magyarban kétségtelenül meglevő irányhármasokat. A nyelvújítás korának szigorú kodifikátorai aztán kőbe vésték a normát. Pontosan tudták ugyan, hogy a beszélő magyarok nem használják a -bAn ragot, de eb ura fakó, Kazinczy megmondá, „az Írónak nem úgy kell írni, a’ hogy a’ közember szóll, hanem szóllani kell úgy a’ hogy a’ jó Író szóll”. Legfeljebb a poétának engedtetik meg a -bA – „néha”. (A hová kérdésre felelő hiperkorrekt -bAn azonban „elſzenvedhetetlen és füleket haſogat”, ahogy a nagy grammatikus, Főldi János mondja.) Így aztán még a halált megvető Petőfi is aposztróffal jelzi – De nem volt víz a vederbe’ –, hogy tudja ám, mi a „helyes”.

A 19. század második felében csak Gyergyai Ferenc meri leírni, hogy de hát a magyarban egyszerűen nincs -bAn rag, hiszen a nép sohasem használja. És talán mégis csak az a magyar nyelv, amit a magyarok beszélnek. Persze hiába. Akkorra az illativusi -bAn ritka hiperkorrekcióvá lett (érthető, egy kopási folyamat mitől fordulna meg), a gyakorlatilag mindenki által – akarva, akaratlanul – használt inessivusi -bA viszont megvetett, megbélyegzett barbarizmus.

És ez így van ma is. Az 1945 utáni nyelvművelés a beszélt és az írott nyelv egységességét tekinti ideálisnak. A Mai magyar nyelv című egyetemi tankönyv szerint például a hol? kérdésre válaszoló -bA rag „csupán a beszélt nyelvnek a familiáris stílusrétegében jogosult”, de „a választékos nyelvben és az írott nyelvben hibának számít”. Ezt mondja a Nyelvművelő kézikönyv is. A -bA műveltségindikátor ma is. A szociolingvisztikai kutatások eredményei szerint a standard használata, illetve a nem standard változatok hibásnak ítélése korrelál a műveltséggel. A nyelvérzék azonban még a standardot követőknek is mást súg: irányított beszélgetésekben náluk is jóval több inessivusi -bA figyelhető meg, mint a tesztfeladatokban.

A szociolingvisztikai interjúk elemzése megmutatja azt is, hogy a -bAn n-jének törlése nem magában álló jelenség. Korrelál például a szóvégi t vagy l törlésével (azér, miér; ettő, attó). A gyenge fonetikai helyzetben levő szóvégi t, l vagy n törlése természetes folyamat, és van nyelvész, aki úgy véli, hogy az l-t, t-t, n-t tartalmazó alakok tulajdonképpen csak az írott szövegekben maradtak fönn, és azok tekintélyének hatására váltak normává a beszélt nyelvben. Megmutatom – nem elrettentésül, mert szerintem gyönyörű –, hogy néz ki, amikor egy nyelvész legózza össze a nyelvtörténeti építőkockákat:

„Az -n határozórag meglehetősen régen, gyakorlatilag a *belen grammatikalizálódásával kezdte elveszíteni határozórag-funkcióját, hiszen az új, külső és belső helyviszonyt is jelölő határozórendszerben az inessivusi szerepben eleve a testesebb morféma szerepelt, az -n önállóan talán csak akkor, amikor az új határozói paradigma már megvolt, de az alaki elkülönülés még nem volt teljes (azaz a változás idején, amikor az inessivusi funkciót az [-n] és a [*belen] változat is betölthette). Így azon sem csodálkozhatunk, hogy a (-ban) is igen régi (sok évszázada meglévő) változó a magyarban, s azt is természetesnek mondhatjuk, hogy a (-ban) nemsztenderd változatának használatát nem hangtani, hanem morfoszintaktikai kötöttségek irányítják […]. Ha még tovább lépünk, s figyelembe vesszük azt a vizsgálati eredményt is, amely szerint a (-ban) korrelál a (-tól) és az (-ért) használatával […], akkor oda jutunk, hogy ezeknek a változásoknak a hátterében az egykori primer határozóragok funkciójának meggyengülése áll – ezt pedig a kései ősmagyar korra teszik […].” (Sándor Klára: Amiért a szinkrón elemzés foszladozik.)

Vagyis könnyen lehet, hogy a házba’ (meg a háztó’, házé’) Vereckén át jött be Árpád apánkkal. A művésznő pedig, akibe a tanító nénik meg a színiakadémia tanárai beleverték, hogy „szépen” kell beszélni, hétről hétre károgja, hogy a magyarok túlnyomó többsége „csúnyán” beszél, vagyis bunkó. Vagyis alább való. Mindezt egy olyan nyelvi különbségtétel ürügyén, ami csak a korai grammatikusok és a nyelvművelők vágyálmaiban létezett-létezik, az élő, beszélt – vagyis az igazi – magyar nyelvben nem létezett soha.

Egy-egy ilyen nyelvművelő kázus mélyére ásni nagy és izgalmas kaland, azonban bizonyos veszélyekkel is járhat. Ha azt mondjuk a „szép beszéd” buzgó védőjének, hogy „egy olyan nyelvi különbség ürügyén” szólja meg felebarátait, „ami a magyar nyelvben nem létezett soha”, nem biztos, hogy úgy fogja érteni, hogy az inessivusi -bA(n) ősidők óta nyelvi változó, és nincs mit megbélyegezni rajta, hanem úgy érti, hogy tagadom, hogy a magyar nyelv megkülönbözteti a bent levést és a befelé mozgást – vagyis nem tudok magyarul.

Általában meg is szokták „magyarázni”, miért „nem tud magyarul”, aki a „kocsmába van”. A régiek például előszeretettel hivatkoztak arra, hogy más nyelvek – elsősorban persze a latin – is megkülönböztetik az inessivust és az illativust. Ahogy Misztótfalusi Kis Miklós írta 1697-ben: „Mekkora tévedés latinul ezt mondanod ingredere in domo vagy in pagum habitat, éppilyen, ha ezt mondod vagy írod: eredj a házban, a faluba lakik!”. Ezt az analógiás „érvet” könnyű kilőni, hiszen vannak nyelvek, amelyekben egybeesik vagy eshet a két eset. Mai görög barátunk például egész jól elvan azzal, hogy πηγαίνω στην ταβέρνα (pijéno sztin tavérna, ’a kocsmába megyek’), illetve είμαι στην ταβέρνα (íme sztin tavérna, ’a kocsmában vagyok’).

„Szakszerűbbnek” hat az a gyakori „érv”, hogy az így beszélő „nem tudja”, hogy a magyar nyelv a belső helyviszonyra is tudja az irányhármast, ahogy háztól-háznál-házhoz, házról-házon-házra, úgy házból-házban-házba a helyes. A házból-házba-házba „szegényíti a nyelvet”. Csakhogy a valóság az, hogy megvan az az irányhármas, csak éppen az inessivus és az illativus különböző utakon kialakult ragjai véletlenül egybeesnek. Vannak magyarul beszélők, akik mindig csak a -bA ragot használják, de ők sem keverik össze soha a két esetet, ha például személyes névmásokról – belőlem-bennem-belém, belőle-benne-belé stb. – van szó. Nem mondják, hogy „akkor már volt belém három sör”. Vagyis nagyon is megkülönböztetik a két esetet. Úgy egyébként meg békibe kellene hagyni őket…

77 komment

Címkék: nyelvi mítoszok nyelvhelyesség nyelvművelés köznyelv sándor klára ba be ban ben

hozott szalonnával

2014.01.07. 11:35 don B

Az Indexnek VAN olvasószerkesztője, Zsadon Béla személyében, aki – dacára vegyészmérnöki végzettségének (dacára, faszom, a vegyészmérnökök valamiért mindig zsenik, az összes magyar fizikai Nobel-díjas vegyész volt eredetileg, például) – egészen kivételes képességű nyelvtudor, a magyar internet aranykoszorús veteránja. (Hozzáértését nyelvészkörökben is elismerik.)

(Uj Péter: Miért nincs az indexnek olvasószerkesztője?)

Húsz éve publikálok (hogy hogyan írok – vannak, akik azt mondják, jól –, a zsadon.hu-n tanulmányozható), és azóta végzek ilyen-olyan szerkesztői munkákat is. 13 évig voltam az Index munkatársa. Az volt a nevem alá írva, olvasószerkesztő. Ez csalóka persze, és nem csak azért, mert sokan összekeverik az olvasószerkesztőt a korrektorral. Ez a meló valójában egy sajátos szerkesztői munkamegosztás eredménye volt, a cikkek stiláris-nyelvi-helyesírási gatyába rázását csináltam, gondolom, jól, még köznevesültem is („ezt a cikket nem ártana azért még megbélázni”). Mindenesetre ehhez értek a legjobban: szinte bármilyen kéziratból elfogadható stílusú, szövegminőségű és helyesírású, „nyomdakész” szöveget faragni. Ezt toltam 11 évig az Indexnél. De csináltam mindenféle nyomtatott sajtóterméket és könyveket is. Konyítok valamit a tipográfiához is. Mellesleg állítólag jól fordítok (angolról magyarra, de ha nagyon muszáj, és sok idő van rá, németből is), fordítottam teoretikus hagymázaktól gazdasági blablákon át dalszövegekig minden fenét (ja, és irdatlan sok távközlési szakszöveget, ha ez érdekes). 

Nemrég a Nyelv és Tudomány portál megtisztelt azzal, hogy külön cikkben köszöntött a születésnapomon (bár nem tudom, honnan vették, hogy a nyomdaiparban dolgoztam...), és megható módon „az internetes nyelvi ismeretterjesztés atyjá”-nak neveztek, hát elég sokat irkáltam össze a Korrektorblogon meg az Ortográf Cirkuszban...

Na szóval, itt van ez a szaktudás-rutin-tehetség együttes. Eladó.

Valaki?

5 komment

A nyelvtannáci nyomorúsága

2013.04.02. 08:13 don B

Agyhalott, alulképzett, balfasz, barom, baromarcú, bugris, bunkó, buta, butuska, debil, dilettáns, hülyegyerek, idióta, írni nem tudó, kritikán aluli, kókler, kultúrbarbár, nyelvüket nem tudó, ostoba, otromba, paraszt, primitív, prosztó, seggfej, szánalmas, tahó, tróger, tudatlan firkászok. Az Ortográf Cirkusz búcsúzik.

261 komment

Címkék: ortográf cirkusz

Még egyszer a címekről

2012.11.30. 09:03 don B

Megpróbálom a múltkorinál egyszerűbben, érthetőbben és rövidebben (nehéz lesz) megmutatni, mi bajom szokott lenni az „Öt gyárat zárat be az Intel”, „Kemény évre számít Demszky” típusú címeinkkel. Tele lesz durva egyszerűsítésekkel, de hát ez van.

Mindenekelőtt: az informatív cím többnyire semleges kijelentő mondat. A probléma legtöbbször abból adódik, hogy a bulvárhagyomány imádja a nem semleges címeket. Amik valóbban figyelemkeltőbbek a semleges mondatoknál, de mi utáljuk őket, mert nemcsak modorosak, de nagyon sokszor hazudnak is.

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

9 komment

Címkék: komment cím sajtónyelv sajtónyelvi patronok igekötő fókusz topik címmondat mondattan szintaxis igemódosító igevivő kontrasztív topik

A tiszta magyarság, avagy

2012.11.13. 08:22 don B

Némelyek tehát ama csínatlan nyelvnél maradnak meg, melyet dajkáiktúl tanúltanak; némelyek saját tetszések szerint tesznek nyelvünkben változásokot.

11 komment

Címkék: ortográf cirkusz Versegi Verseghy

Ellen nem őrzött igekötők

2012.11.10. 09:40 don B

"leellenőriztette"

Volt nekem egy isteni magyar-tanaram', aki az ilyeneket halkan, kedves, elnéző mosollyal, de kissé okítóan feddő hanggal, csak emígy korrigálta: "Robikám, le nélkül.." Vagy "be nélkül", mert jellemző volt a bepótolom vs. pótolom is ;-)

Szeretettel:

Tisztelt [...] úr!

Az ellen (ellent, ellene stb.) névutó (vmi ellen), ill. határozószó már bő négyszáz éve adatolva van. Igekötőként is funkcionál (ellentmond, nem áll ellen stb.). Ezzel az ellen-nel gyártottak a 19. században a német Gegen-, Wider- mintájára egy csomó összetett szót: ellenfél, ellenszél, ellenlábas, ellenpárt, ellenméreg, ellensúly stb. Tessék megfigyelni: ezek főnevek, bennük az ellen- nemigen lehet igazi igekötő, hanem határozószói előtag (vö: fennszóval, távollét, bennszülött, általút stb.). Így keletkezett az ellenőr főnév is, majd abból az ellenőriz ige. Ez az egyik.

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

132 komment

Címkék: nyelvi mítoszok igekötő nyelvhelyesség nyelvművelés

Ádám s Éva szentek vótak

2012.04.10. 15:56 don B

Tisztelt Szerkesztő Úr,
Valamelyik munkatársuk nagyon nincs tisztában az egyes és többes szám használatával, mert nem először találkozom ilyen mondatokkal, mint öt perce:

"A civilek szerint a TV2 és a Hír TV nem tájékoztattak kiegyensúlyozottan a romák helyzetéről."

Nem vet jó fényt a lapra az ilyen hiba, fel kellene hívni a figyelmét arra, hogy felsoroláskor az egyes szám a helyes, már ha magyarul akarunk fogalmazni.

Szívélyes üdvözlettel,

Tisztelt [...] úr!

Attól tartok – bár nem állítom, hogy ez rossz fényt vet önre –, hogy nem tudja elég jól, mi „a helyes, már ha magyarul akarunk fogalmazni”. Halmozott egyes számú alanyoknál valóban többnyire egyes számú állítmányt használunk (ezt hívják alaki egyeztetésnek), de gyakori a többes számú állítmány is, főleg tulajdonnév alanyok esetében, különösen akkor, ha azt akarjuk kifejezni, hogy az alanyok együtt vagy közösen cselekednek, illetve ha valamilyen szempontból csoportot alkotnak (értelmi egyeztetés). Mindenki tudná például Arany Jánost idézni:

„Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek [és nem összefér] a naptárban.”

Vagy hogy egy romlatlan népi szöveget idézzek:

„Ádám s Éva szentek vótak,
mégis mindig kamatyoltak.”

Szívélyes üdvözlettel

178 komment · 2 trackback

Címkék: egyeztetés

Uj Péter, a helyes írás

2011.09.30. 12:02 don B

Sokan gondolják, hogy Uj Péter még a saját nevét se tudja a magyar helyesírási hagyományoknak megfelelően leírni, olvasói levelezők, kommentszaró trollok és ellenérdekelt kollégák Új-azzák meg Ujj-azzák is rendesen. Az évtizedes olvasószerkesztői tapasztalat viszont alig-alig tud több megszólhatót összekaparni U. P. helyesírásáról annál, hogy következetesen kötőjellel írja az összevissza határozószót, holott.

És igen, noha a látszat a mindig a trendet hozó, sőt a trendet alakító, szuperújító, alternatív, hagyománytipró fazoné, a valóság az, hogy U. P. maga az ólomba öntött hagyomány. Aki slapajként kezdte, és végigcsinált mindent, ami sajtó – egészen a főszerkesztésig, sőt az orgánumteremtésig –, ami hagyján, de meg is tanulta, mi az hogy sajtó. Itt ez a poszt, csak egy példának, amiben megmagyarázza, hogy miért nem vagyok, noha vagyok, amiből megint csak az a látszat keletkezhet, hogy itt a hagyomány van borogatva, de ha meggondoljuk a poszt elején az idegesítőek-idegesítők ügyi beszólást (amiben mellesleg nem nagyon van igaza, de ez most mindegy), nyilvánvaló, mennyire fontosak neki bizonyos hagyományok. Amiből olyan, manapság alig ismert eszmék fakadnak, mint pl. az, hogy attól, hogy egy nyomtatott betűkből összerakott szöveg képernyőn van, attól még érvényesek rá a tipográfia százados szabályai. És ha ez a konzervativizmus nincs, nem lett volna soha Korrektorblog meg Ortográf Cirkusz. Nekem ennyi elég.

Egy biztos, amíg tehetem, foggal-körömmel fogom őrizni a címbeli kettőspont utáni kezdőbetű fajtáját meghatározó Uj Péter-i hagyományt. Amit még az ólomszedett időkből hozott el nekünk.

6 komment

Címkék: uj péter

Schmitt Pál Manyesi

2011.03.30. 14:10 don B

Számomra nem természetes, hogy Magyarországon ma nincs olyan testület, amely főállásban, napi rendszerességgel figyelné a hivatalos és nyilvános nyelvhasználatot, és ajánlásokat, javaslatokat tenne az igényes nyelvhasználattal kapcsolatban. Számos más helyen – most csak Franciaországot vagy Finnországot említem – van ilyen testület, vagy terminológiai bizottság, van felelőse az anyanyelvi ügyeknek. Magyarországon is akadnak társadalmi bizottságok, de csekély jogkörrel, van számos jó szándékú anyanyelvi társadalmi szervezet, bizonytalan támogatással, vannak iskolai anyanyelvi (szép kiejtési, nyelvhelyességi, retorikai, versmondó stb.) versenyek, táborok, sőt van már magyar nyelvi múzeum is, de nincs egy olyan központ, intézmény, amely tudományos alapon, elemzésekre építve nyelvstratégiát fogalmazna meg, s ezért hivatalból naponta tenne valamit. Helyettünk senki más nem fog magyar nyelvstratégiát művelni!

Schmitt Pál-interjú
Magyar Nemzet 2011. március 1.

Az egyszer már látott dézsa! Nyálazzuk csak föl a Nyelvőrt:

Nincs nyelvstratégia, pedig kellene

A legnagyobb baj az, hogy a magyar nyelvművelésnek nincs központi, tudományos, összehangoló szervezete, így a több helyen folyó nyelvművelő munka szervezetlen, erőtlen. Nem nyelvészek naponta fölteszik a kérdést: Nincs szervezett magyarító tevékenység Magyarországon? A válasz: Nincs. Ahogy nincs magyar nyelvstratégia sem – pontosabban van, vannak ezzel kapcsolatos írások, de nincs róla párbeszéd, nincs törekvés ennek képviseletére. Ez azért is érdekes, mert az észtek éppen az Európai Unióba való belépésük hajnalán fogadták el nyelvstratégiájukat, s ebben minden észt nyelvtudományi, nyelvművelő, nyelvi-kulturális intézmény, szervezet közreműködött. Természetesen Magyarországon is legalább egy évtizede beszélünk a nyelvstratégia szükségességéről (meg is születtek az ezzel kapcsolatos elképzelések, tervek, tanulmányok), tudományos vita és cselekvési program azonban nem lett belőle – a nyelvtudomány és talán a politika képviselőinek érdektelensége miatt.

Balázs Géza: Lőrincze után…
Magyar Nyelvőr, 129. évfolyam (2005) Lőrincze-emlékszám

Csoda-e, ha az embernek az az érzése, mintha az elnöki interjút nem Schmitt Pál adta volna a Magyar Nemzetnek. Mintha egy régi-régi kazetta recsegne-sisteregne egy Schmit Páll típusú magnóból.

Magyar nyelvészek, kössétek föl a gatyátokat! A nyelvtudomány „érdektelensége” nem tartható tovább. Csak egynél kisebb nyereményszorzóval mernék fogadni, hogy szempillantás alatt fel fog állni a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, a Manyesi (amit, persze, MANYESI-nek kell majd írni, külön pont lesz rá az új helyesírási szabályzatban).

Az intézet (hamu fejemre: Intézet) stratégiai partnerei: az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék (tanszékvezető: Balázs Géza egyetemi tanár), a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport (vezetője: Balázs Géza), a Szarvas Gábor Nyelvészeti Asztaltársaság (alapító: Balázs Géza); az Anyanyelvápolók Szövetsége (ügyvezető társelnök: Dr. Balázs Géza); továbbá a Magyar Nyelvőr (szerkesztőbizottsági tag: Balázs Géza) és az Édes Anyanyelvünk (szerkesztő: Balázs Géza) folyóiratok. Valamint a Magyar Nyelvi Szolgáltatóiroda és portálja, az e-nyelv.hu (üzemeltető: Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft.; ügyvezető: Balázs Géza).

Optimista vagyok: a magyar nyelv már a közeli jövőben bódító illatú stratégiai virágba borul. „A politika képviselőinek érdektelenségén” már nem fog múlni.

61 komment · 1 trackback

Címkék: schmitt pál balázs géza nyelvstratégia

Ayrshire, jersey, brown swiss

Mailboxbányaló

2011.02.08. 09:47 don B

Kedves Zsadon Béla!
(mert úgy tűnik, önhöz tartozik ez a drótpostacím) A következő nyelvészeti kérdésem van: szakmámból kifolyólag gyakran kell használnom az ayrshire [ejshájr], brown swiss [brán szvissz] és jersey [dzsöszi] fajta neveket (szarvasmarha). Úgy gondolom, az angol nyelvet kellőképpen ismeri, a [kiejtést] csak a könnyebbség kedvéért írtam le.
Ezeknek a toldalékolása, ragozása alaposan feladja a leckét. Próbáltam kiigazodni a magyar nyelv rejtelmeiben, azonban úgy érzem, ez nem sikerült. Hogyan kell helyesen használni ezeket a szavakat magyar nyelvkörnyezetben? Csak néhány példát említek az általam jellemző használatra: „megvizsgálva a jersey-eket", „láttam brown swiss-t”, „az ayershire-ek”, „jersey-t”. A néma szóvégi e-k és az idegen nevek használatának szabályai csodás kevercséjéről kérek tisztelettel felvilágosítást, ha lehet, példákkal.
Köszönettel és üdvözlettel:
Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

52 komment

Címkék: helyesírás egybeírás különírás toldalékok kötőjelezése idegen összetételi tagok kényszerkötőjel

Bohumil, drágám, baj látszik lenni fenyegetőleg

2011.02.03. 12:04 don B

Nem vesztegetném az időt a nyílt levél elképesztő magyartalanságaira, csak egy gyöngyszem: „kritikus gondolkodásra pedig nagyobb szükség látszik lenni a mai Magyarországon, mint bármikor a közelmúltban”.

Látszik lenni magyar tudós, nyelvtankönyv asztalon nem lenni, sajtószabadság lenni megzabolázva. Értjük.

Körmendy Zsuzsanna: A visszavont levél
2011. február 3. mno.hu

Daniel C. Dennett professzor visszavonta aláírását arról a nyílt levélről, amelyben az MTA külső és tiszteleti tagjai állásfoglalásra szólították föl Pálinkás Józsefet az úgynevezett filozófusbotrány ügyében. A hadjáratot folytató orgánum – naná – boldogan csapott le a sajnálatos fejleményre, és döngölte tovább a döngölnivalóját (a filozófusok, „akik a Gyurcsány-érában olyan pályázatok útján jutottak közpénzekhez, amelyek témája igen távol állt kutatási területüktől”). De ez most nem érdekes.

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

90 komment

Címkék: szőrszálhasogatás nyelvművelés látszik lenni

Isten nyelvi ostora

Ortográf Cirkusz

2010.12.05. 20:52 don B

A hatalom pofátlansága a pofázás mibenléte körüli ügyekben. Beszéli-e Schmitt Pál a köz nyelvét?

82 komment · 1 trackback

Címkék: alkotmány ortográf cirkusz nyelvművelés schmitt pál köznyelv kontra miklós

A magyar nyelv halálos ítélete

Ortográf Cirkusz

2010.11.11. 07:11 don B

Szép példamutatás volna, ha Schmitt Pál, mondjuk, Kovácsra magyarosítana. Hályogkovácsra még inkább.

248 komment · 1 trackback

Címkék: alkotmány ortográf cirkusz nyelvművelés schmitt pál nyelvi jogok sándor klára

A kongruencia sejtelmes köde

A csúnya fiúk szíve 4.

2010.10.20. 05:30 don B

Azzal kezdődött, hogy nyájas megmondóemberünk újra írt:

man@wo.rk to ugyelet

Magas színvonalú, kulturált jó estét kívánunk!
man@wo.rk úgy gondolta, hogy ez a cikk/hír érdekelheti önt:

Újabb extraadók, vége lehet a magánnyugdíjpénztáraknak
Hé!
Van legalább egy *pici* remény arra, hogy valaha is sikerül egyeztetni az alanyt és állítmányt?
Segítek: 'vég**ÜK** lehet a magánnyugdíjpénztáraknak'!
---------------------------------------------------------------------------
Ezt a levelet man@wo.rk küldte önnek az Index.hu oldalairól, egy ravasz mailküldő gépezet segítségével. A gépezet a feladó mailcímének valódiságát nem ellenőrzi.
Mindenkit ölel: Index.hu Zrt. Cikk-elemailezési és Disclaimer Főosztály
Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

63 komment

Címkék: nyelvtan egyeztetés birtoklásmondat birtokviszony birtokos jelző szociolingvisztika

Egyeztetünk-e? Nem-e?

A csúnya fiúk szíve 3.

2010.10.14. 13:44 don B

Drága olvasók!
Véreim! Magyarok!

Megkérdezném tőletek, hogy ez a mondat:

vége lehet a nyugdíjpénztáraknak 

kinek hogyan smakkol.

1. Teljesen természetes.
2. Jó az úgy is.
3. Van benne valami furcsa.
4. Hát, nem az igazi.
5. Tök szar.
6. Egyértelműen hibás, csak elírás lehet.

És ugyanez a 

végük lehet a nyugdíjpénztáraknak 

mondatra?

Kivételesen azt szeretném, ha most nem nagyon agyalnátok-agyalnának hosszas kommentárokat ide, viszont jó sokan írnának két-két számot. (Ha valaki egyik vagy másik változatot több válasszal is jellemezné, tegye, de jelezze egyértelműen, melyik szám hova tartozik.) Értékelés és kommentözön a statisztika világnapján. Előre is köszönet.

153 komment

Címkék: nyelvtan egyeztetés birtoklásmondat birtokviszony birtokos jelző

Közösségimédia-mértan

2010.09.18. 14:06 don B

Akár sörben is kifejezve lennék hálás, ha közölnéd álláspontodat abban kérdésben, hogy „a közösségi média mértana” az közösségimédia-mértan vagy közösségi média mértan.

Természetesen közösségimédia-mértan.

A közösségi média mértana kifejezés egy birtokos jelzős szerkezet, amit a frázis fején (a birtokon) levő birtokviszonyjel (mértan-a) jelez. Ennek a fejnek a birtokos jelzője a közösségi média főnévi kifejezés, ami maga is egy jelzős (minőségjelzős) szerkezet, de ez most nem érdekes. A lényeg az, hogy ha egy olyan frázisból, amiben a grammatikai viszonyt valamilyen morféma jelzi, kimarad ez a morféma (jelen esetben a birtokviszonyjel), akkor – mese nincs – egy összetett szó áll elő. Ez ugyanis az összetettszó-képzés egyik módszere (a ház teteje – háztető, fát vágó – favágó, mélyen hűtött – mélyhűtött, portól mentes – pormentes stb.).

Mármost, azt mondja A magyar helyesírás szabályai c. szentírás 139. szabályának b) pontja (becenevén a második mozgószabály), hogy ha egy összetett szó valamelyik tagja (mindegy, hogy a fej vagy a vonzat) önmagában egy többszavas szerkezet, akkor az összetett szóban ezeket az eredetileg különírt komponenseket egybeírjuk, és kötőjellel kapcsoljuk az utó- vagy előtaghoz: (hideg víz) + csap = hidegvíz-csap, matek + (házi feladat) = matek-házifeladat.

Ezért közösségimédia-mértan. Értelmezhető még a közösségi médiamértan is (’a média mértanának közösségi változata’ - vagyis a közösségi nem a média jelzője, hanem a mértané), de a *közösségi média mértan megoldás nem értelmezhető sehogy, hibás.

Jelzem, ugyanez a helyzet a *közösségi média marketing-gel is. A közösségi vagy a média jelzője, és akkor közösségimédia-marketing, vagy a marketingé, akkor közösségi médiamarketing, tertium non datur.

21 komment

Címkék: helyesírás egybeírás különírás második mozgószabály

Összevissza kötőjel

2010.09.12. 13:56 don B

d) A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket egybeírjuk az igével (vagy igenévvel): ki-kinéz, le-leereszt, meg-megállt, össze-összevesznek; elő-előtűnő, vissza-visszatérve; stb. Hasonlóképpen: vissza-visszatérés stb.
Az ellentétes jelentésű igekötőket kötőjellel kapcsoljuk össze, és különírjuk őket az igétől (vagy igenévtől): ki-be járkál, le-föl sétál, ide-oda tekinget; oda-vissza utazni, előre-hátra pillantva; stb. Hasonlóképpen: le-föl sétálás stb.
Különírjuk az igétől (vagy igenévtől) az összevissza, szerteszéjjel, szerteszét határozószókat is: összevissza beszél, szerteszéjjel szórták, szerteszét szórva stb. Hasonlóképpen: szerteszét szórás stb.

A magyar helyesírás szabályai 131. d)

Abból a vicces hagyományból, hogy az adverbiumok igekötőnek nevezett alfaját egybeírjuk az igéjükkel, ha éppen az igéjük előtt méltóztatnak elhelyezkedni, mindenféle – bátran gondolhatjuk: fölösleges – komplikáció következik. Például, hogy „tisztességes helyesírónak” tudnia kell(ene), hogy egy szó határozószó vagy igekötő; illetve hogy ugyanaz a szó egy adott pillanatban éppen határozószó-e vagy igekötő. (Különírta az igekötőt. Külön írta, hogy írjuk egybe. Abba, alá, alább, alul, bele, benn, felül, fenn, hátra, ide, oda, külön, újra, végig... Újra dolgozik és újraéleszt. Felül marad és felülmúl. Hátraáll és hátra áll, nem előre.)

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

31 komment

Címkék: helyesírás egybeírás különírás

A nemzeti erő forrása

2010.09.07. 11:51 don B

From: Sajtófőosztály (NEFMI)

Kedves Kolléga!

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Sajtó és Kommunikációs Főosztálya számára frissítjük a sajtólistánkat.
Kérem, szíveskedjék e-mailben tájékoztatni arról, hogy a tárca különböző ágazatai közül mely területtel kapcsolatos ügyekben vehetjük fel Önnel a kapcsolatot (email-cím, telefonszám). A tárcához tartozó területek: egészségügy; oktatás; kultúra; sport; valamint szociális, család- és ifjúsági ügyek.

Köszönettel:
Popovics Andrea
Nemzeti Erőforrás Minisztérium
Sajtó és Kommunikációs Főosztály
Tel.: 79-51235

Kedves Kolléga!

Hálásan köszönöm a szíves megkeresést! Engem elsősorban az érdekel, hogy milyen erőfeszítéseket tesz a kulturális életet és az oktatást felügyelő minisztérium azért, hogy államigazgatási szerveink írásos és szóbeli megnyilvánulásai megfeleljenek – különös tekintettel Schmitt Pál köztársasági elnök úr ilyen irányú törekvéseire – a választékos magyar nyelvnek nevezett nyelvváltozatnak és a magyar helyesírás szabályainak. Meg is kérdezném, miért nem lehet a kulturális életet és az oktatást felügyelő minisztérium neveit a helyesírási szabályoknak megfelelően – Nemzetierőforrás-minisztérium (vagy a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma), illetve Nefmi – írni? Jelzem, a sajtó- és kommunikációs főosztály megnevezéséből is hiányzik egy kötőjel (továbbá: e-mail cím).

 

Köszönettel

Zsadon Béla
olvasószerkesztő
Index

86 komment

Címkék: helyesírás egybeírás különírás második mozgószabály nefmi mozaikszavak

e-könyv-olvasó-vásár

2010.09.03. 07:12 don B

from: újságíró
to: olvasószerkesztő
date: 2010.09.01.
subject: ebook-reader

ekönyv-olvasó vagy ekönyvolvasó?

mindenki kötőjellel írja, de egy olvasó szerint hülyeség

Attól függ, hogyan írjuk az e + könyvet.

Ha e-book, akkor e-book olvasó, mint az e-mail cím.
Ha e-könyv, akkor e-könyv-olvasó, mint a C-vitamin-tabletta.
Ha ekönyv, akkor ekönyvolvasó.

Én a középsőt pártolnám, ezeket az e-izéket, asszem, jobb kötőjelezni...

de az emailt sem kötőjelezzük
Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

101 komment

Címkék: helyesírás egybeírás különírás idegen összetételi tagok kényszerkötőjel

Kontra Miklóssal a Kultúrházban

2010.08.30. 13:05 don B

7 komment

Címkék: kultúrház nyelvi mítoszok nyelvhelyesség nyelvművelés nyelvi alapú tahózás kontra miklós

A spellcheckernáci állást hirdet

2010.08.27. 09:46 don B

Szövegírói munka - [–] diák [diák-] és otthoni munka!

Ha kellemes stílusban, érdekesen, élvezhetően és izgalmasan tudsz fogalmazni. Ha olyan ember vagy, aki imád írni és [írni, és] írásaidat az emberek úgy érzed, hogy élvezettel olvasnák, akkor itt a lehetőséged, hogy kamatoztasd ezt a tudásod és [tudásod, és] jelentős havi pénzkiegészítéshez juss általa.

Várunk olyan, a magyar nyelvet szépen művelő diákokat, másodállást kereső dolgozókat, akik az általuk kiválasztott témakörökben írnának blog bejegyzéseket [blogbejegyzéseket], cikkeket, honlap szövegeket [honlapszövegeket], esetleg hosszabb lélegzetű cikkeket.

Olvass(on) tovább, olvasni jó! »

178 komment

Címkék: szőrszálhasogatás

Búcsú a nyelvhelyességtől

Egy link

2010.08.21. 12:31 don B

Nádasdy Ádám: Búcsú a nyelvhelyességtől

Elolvasni, felfogni, megfontolni, jól megjegyezni!

(Egyébként szegény Nádasdy, itten, azt hiszem, ki lett vele cseszve (ha én lennék Papp Sándor Zsigmond szerkesztője, leordítottam volna a fejét). B. G. meg, figyeljetek, bótot szimatol.)

„Köszönöm a leckét Nádasdy Ádámnak, hangsúlyozom, állításaival nem vitatkozom, mert biztos, hogy nálam ő jobban tudja. De kérdezem, hogy ha újra írásos publikációra szánom el magam: Számíthatok-e arra, hogy nem fog megfeddni, ha 43 éves újságírói gykorlat után már nem tanulom újra a frissen megismert tanítását, de nem áll rá a klaviatúrám, hogy a mondatban az »e« kérdőszó a »nem« tagadószó után kerüljön?”
Wisinger Isván a mostani Ésben

Nem fogta föl, nem fontolta meg. Ez a „biztos igaza van, de minket még úgy tanítottak, hogy” műérvelés klasszikus. Vagyis nem érvel ellene, de hamis állítást ad a szájába. N. Á. ugyanis nem azt mondja, hogy Wisinger ne tegye az e partikulát az ige mögé, hanem azt, hogy nem azért szokás az ige mögé tenni, amit „nekünk tanítottak”. Ismerős, ugye? (Jó-jó, ne bántsuk a buzikat, de ugye nem lesz kötelező? ehh)

(donb.tumblr.com/)

484 komment

Címkék: élet és irodalom nádasdy ádám vaskalap nyelvi mítoszok nyelvművelés

Megázni és káromkodni

2010.08.10. 10:29 don B

 „Megjelent az Etnofon Records és a Fonó első közös kiadványa Eszembe jutottál – Főhajtás Cseh Tamás előtt címmel. Szerkesztője Marton László Távolodó.” Főhajtás – bakker, Távolodó, hüppögjünk-szipogjunk beintésre, micsoda élv. Hogy a fenébe lehet egy ilyen vállalkozásból jól kijönni?

1 komment

Címkék: cseh tamás emléklemez

6:3-as meccs professzorokkal

Mailboxbányaló

2010.08.04. 14:04 don B

Milyen szabály szerint, és hogyan kell írni azt, hogy munkaerőpiac? És azt, hogy munkaerőpiaci? (Utóbbit aláhúzza a helyesírás-ellenőrző – ez vajon hogy írandó:) – is, de a nagyobb baj, hogy bele fognak kötni, akárhogy is írom, ha így az egyik prof, ha úgy, a másik.)

A magyar helyesírás szabályainak 138. pontja (becenevén 6:3-as szabály) szerint a többszörösen összetett (tehát legalább három szóból alkotott) szavakat kötőjellel tagoljuk a fő összetételi határon (ez az esetek nagyobbik részében az utolsó szó előtt van) akkor, ha az alakulat legalább hét szótag hosszú. Vagyis annak eldöntéséhez, hogy kell-e kötőjel, meg kell számlálni az alakulatban levő szavakat és szótagokat. Vagyis helyesírás-ellenőrző, mert három (sőt négy!, l. később) szóból álló, nyolc szótag hosszú konstrukció.

Ehhez a számláláshoz a szabály alszabályokat is tartalmaz, például az egy szótagos igekötők nem számítanak szónak, a több szótagos igekötők viszont igen (hálózat-hozzáférés, de hálózatkimaradás). Másik ilyen alszabály, hogy a jeleket és a ragokat nem számoljuk (számlálás előtt le kell vágni őket a szó végéről), a képzőket viszont a(z összetett) szó részének tekintjük, és jól meg is számoljuk őket. Mivel az -i képző (melléknévképző), azzal a kérdezett szó hét szótagossá válik, tehát bejön a kötőjel: munkaerő-piaci. Viszont a munkaerőpiacainkon csak nem képző toldalékokat tartalmaz, totál egybeírandó, bármilyen hosszúra nyúlt is.

üdv
ZsB

 

10 komment

Címkék: helyesírás egybeírás különírás többszörös összetételek

A bicskanyitogató júzer

2010.07.28. 19:55 don B

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Vajon miért engedik, hogy ilyen címek jelenjenek meg lapjukban: „Túlmelegszik az iPad, perelnek a júzerek?”
Milyen nyelvből való az a szó, hogy júzer? Az amerikai eredetit ismerem, persze.
Miért nem azt írják helyette, hogy használók?
Nem vagyok ortodox nyelvvédő, azon az állásponton vagyok, a nyelv kiveti magából azt, amit nem akar befogadni, de az ilyen esetekben kinyílik a bicska a zsebemben.
A tökéletlenségek ellen mégiscsak óvni kellene nyelvünket.

Jó munkát!

[...]
Debrecen

Tisztelt [...] úr!

Mi szeretjük a júzer szót. Pontos, egyszerű, rövid, egyértelmű, remek jövevény. Pompásan illeszkedik a magyar nyelvbe, könnyű kiejteni, jól ragozható, képezhető, összetételezhető. A felhasználó-val sincs semmi bajunk, de – legalább ami engem illet – nem valami pompás példány. Amikor ki-kitör belőlem a nyelvápoldai alkalmazott, olyanokat gondolok, hogy hát izé, mit is használ az a felhasználó – mondjuk – egy iPadon fel? Szóval ha már mindenáron használni akarnánk a tökéletlenség fogalmát valamely nyelvi elemre, hát jelen esetben nem a júzer az.

üdv
ZsB

187 komment

Címkék: júzer szőrszálhasogatás kultúrbunkó nyelvművelés jövevényszavak