korrekt orr

Az online olvasószerkesztő édes keservei, avagy terjed az internet, romlik a nyelv, de ha arra vetemedsz, hogy belepofázz mások szövegipari termelvényeibe, tartsd észben, hogy a tanító néninek nem volt mindig igaza.

Utolsó kommentek

Szabad tárgyszavak

adilkno (1) akadémia (1) akadémiai kiadó (1) alexandrin (1) alkotmány (2) árpádsáv (1) avakumica rejtély (2) avakum avakumovics (2) balázs géza (1) ba be ban ben (1) bereményi géza (1) beszéd (1) betegségnevek (1) birtoklásmondat (4) birtokos jelző (4) birtokviszony (4) cím (2) címmondat (2) critical art ensemble (1) cseh tamás (2) datadandy (1) deme lászló (1) dialektikus materializmus (1) diger (1) egybeírás különírás (19) egyetem (1) egyeztetés (5) eheti (5) élet és irodalom (2) emléklemez (1) érettségi (1) ételnevek (1) etimológia (1) e partikula (1) fiala jános (1) fizikális (1) fókusz (2) főnévi igenév (1) gajra megy (1) harmadik mozgószabály (2) határozatlan névelő (1) határozószó (1) helyesírás (37) helyesírási reform (5) helyesírási szabályzat (5) hibát vét (1) hülyepress (2) humor (1) idegen címek (1) idegen összetételi tagok (3) idézőjel (1) igekötő (3) igemódosító (2) igevivő (2) infinitívusz (1) iskola (1) jambus (1) jelzők sorrendje (1) jövevényszavak (1) júzer (1) kálmán lászló (2) kazinczy (2) kémia (1) kémiai nevek (1) kényszerkötőjel (2) kognitívdisszonancia redukció (2) kóka jános (1) komment (2) kommentzombi (1) kontrasztív topik (2) kontra miklós (2) közélet (1) köznevesülés (1) köznyelv (2) központozás (4) kultúrbunkó (5) kultúrház (1) lakoff (1) lanstyák istván (1) látszik lenni (1) lecsó (1) legkevesebb (1) leiterjakab (1) lingvicizmus (1) magánhangzók hosszúsága (1) második mozgószabály (3) mássalhangzók hosszúsága (2) matthew fuller (1) melocco (1) mintegy (1) mondattan (2) mozaikszavak (1) mta (1) mti (1) mutató névmás (3) nádasdy ádám (3) nagykötőjel (2) nefmi (1) nekrológ (1) névelő (1) névelős idegen tulajdonnevek (2) ni alak (1) nyelv (2) nyelvhelyesség (3) nyelvi alapú tahózás (3) nyelvi jogok (1) nyelvi mítoszok (9) nyelvművelés (18) nyelvstratégia (1) nyelvtan (6) nyelvtudomány (2) ökölszabály (2) orosz józsef (1) ortográf cirkusz (12) pagertéty irma (1) pleonazmus (1) politikai (2) politikai nyelv (1) radnóti (1) rájnis józsef (1) reklám (1) rendezvénynevek (1) sajtónyelv (5) sajtónyelvi patronok (4) sándor klára (2) schmitt pál (3) segédige (1) szaknyelv (1) számok helyesírása (1) személyes névmás (3) szintaxis (2) szociolingvisztika (1) szólásmondás (1) szőrszálhasogatás (12) tautológia (1) terpeszkedő kifejezések (1) tgm (1) többszörös összetételek (1) toldalékok kötőjelezése (2) topik (2) tulajdonnevek (1) újságírás (1) uj péter (1) vaskalap (8) Verseghy (1) Versegi (1) vonatkozó névmás (1) Felhő

A tiszta magyarság, avagy

2012.11.13. 08:22 don B

Némelyek tehát ama csínatlan nyelvnél maradnak meg, melyet dajkáiktúl tanúltanak; némelyek saját tetszések szerint tesznek nyelvünkben változásokot.

11 komment

Címkék: ortográf cirkusz Versegi Verseghy

A bejegyzés trackback címe:

http://korrektor.blog.hu/api/trackback/id/tr254904590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Duzzad a honért dobogó igaz kebel, ily szavak olvastán, mik valósággal édesítik eme bélsárral szemerkélő bús regvel keservit.

Bár engedtessék meg annyi kommentár, hogy bizony a régiesch nyelvnek is van helye korunkban, nem csak játékos módra cizellálni avagy hangosabbá tenni leírott gondolatink, hanem színesítni mindandók, avagy netán csak szórakoztatni.

Nem feltétlenül Istentelenség filológiai netbányászatra sarkallani az olvasót, hiszen nem csak a betűk hiánya lehet üvöltő üzenet, de túltengése is, mikor az olvasó rigmusa megakad és gondolkodni kényszerül vagy csak elmélázni kissé, még ha ez idegenül is hathat instant fogysztói világunkban, mikor az általános elve szerint mindent gyorsan kellene befogadnunk.

Sztem.
nekem ez tetszett a legjobban: "némellyek pedig egy mostani írónak tanítványi vagy jó baráti lévén, hibáinak is buzgó imádói lesznek". Helyettesítsük be az "egy mostani írónak tanítványi vagy jó baráti" kifejezésbe valamelyik politikust, a főnökünket, bármelyik alfa hímet stb.
Ez A Versegi-írás fantasztikus... úgy tűnik, 1805-ben is ugyanazt kellett papolni, amit manapság. Hihetetlen, hogy ebből a pocsolyából két évszázaddal később sem sikerült kilépni.
Ezt az írást olvasni az indexen majdnem katartikus volt. Mintha egy Rolling Stones koncerten a zenekar egyszer csak lemenne, feljönne helyettük Alessandro Moccia, és könyörtelenül végigjátszaná Beethoven F dúr románcát.
"Némelyek tehát ama csínatlan nyelvnél maradnak meg, melyet dajkáiktúl tanúltanak; némelyek saját tetszések szerint tesznek nyelvünkben változásokot; némelyek ama vármegyének vagy helységnek szokásával oszlopollyák hibáikot, melyben nevekedtek"
:D hát mit nem merészelnek némelyek tenni. :D
Egy tanárom mondta egyszer, hogy "nem szabad valamit csak azért értékelni, mert régi. Régen pont ugyanannyira voltak hülyék az emberek."
Nem tudom, kinek az ötlettye volt betenni ezt az idézetet, de le a kalappal előtte. Kedvencem, amit minden fórumbetyárnak a homlokára kellene tetoválni: "A sértő tónus pedig sohasem hiteti el az emberrel még az igazságot is, hanem fellázíttya inkább ellene, mivel nem tartya lehetségesnek, hogy a szelíd igazságnak mardosó tanítói legyenek. A hevesség bizonyos jele annak, hogy a disputálónak vélekedése rossz lábon áll."
Ez a cikk vagy kamu (természetesen nem gondolom don B-ről), vagy komolyan megdöbbentő. Még a legfelvilágosultabb modern nyelvtudoroknak is égő pallos lehetne a sötétség egén. Leesett az állam, majd összeszedtem a megemelt kalapommal.
@TH: Őőő, nem vagyok felkent szakértő a kérdésben, csak régóta követem egyrészt don B munkásságának azt a részét, amit az index az arcomba tol (na meg még egy kicsit) és ezáltal csöndes szemlélője vagyok a nyelvészet, de a fentiek szerint nem csak a modern nyelvészet polémiájának, mely a preskriptív és a leíró hozzáállás között zajlik. Olvasnivaló mondjuk Nádasdy Ádám (és persze don B, a poszt egy erős állásfoglalás) a leíró oldalról és mondjuk Lőrincze Lajos és öröksége a másikról. Röviden ennyi, legalábbis a saját, hozzá nem értő olvasatomban.
Az előző kommentre meg az ragadott, hogy hihetetlen, hogy a virágozzék száz virág szemlélet 200 éve is pontosan úgy állt szemben a vaskalaposokkal, mint ma, és hogy ez a szöveg ma pontosan ilyen tartalommal is aktuális, ütős és hogy mennyire modernnek hat. Nem gondótam vóna, ahogy a viccben mondja a bácsi.