korrekt orr

Az online olvasószerkesztő édes keservei, avagy terjed az internet, romlik a nyelv, de ha arra vetemedsz, hogy belepofázz mások szövegipari termelvényeibe, tartsd észben, hogy a tanító néninek nem volt mindig igaza.

Utolsó kommentek

Szabad tárgyszavak

adilkno (1) akadémia (1) akadémiai kiadó (1) alexandrin (1) alkotmány (2) árpádsáv (1) avakumica rejtély (2) avakum avakumovics (2) balázs géza (1) ba be ban ben (1) bereményi géza (1) beszéd (1) betegségnevek (1) birtoklásmondat (4) birtokos jelző (4) birtokviszony (4) cím (2) címmondat (2) critical art ensemble (1) cseh tamás (2) datadandy (1) deme lászló (1) dialektikus materializmus (1) diger (1) egybeírás különírás (19) egyetem (1) egyeztetés (5) eheti (5) élet és irodalom (2) emléklemez (1) érettségi (1) ételnevek (1) etimológia (1) e partikula (1) fiala jános (1) fizikális (1) fókusz (2) főnévi igenév (1) gajra megy (1) harmadik mozgószabály (2) határozatlan névelő (1) határozószó (1) helyesírás (37) helyesírási reform (5) helyesírási szabályzat (5) hibát vét (1) hülyepress (2) humor (1) idegen címek (1) idegen összetételi tagok (3) idézőjel (1) igekötő (3) igemódosító (2) igevivő (2) infinitívusz (1) iskola (1) jambus (1) jelzők sorrendje (1) jövevényszavak (1) júzer (1) kálmán lászló (2) kazinczy (2) kémia (1) kémiai nevek (1) kényszerkötőjel (2) kognitívdisszonancia redukció (2) kóka jános (1) komment (2) kommentzombi (1) kontrasztív topik (2) kontra miklós (2) közélet (1) köznevesülés (1) köznyelv (2) központozás (4) kultúrbunkó (5) kultúrház (1) lakoff (1) lanstyák istván (1) látszik lenni (1) lecsó (1) legkevesebb (1) leiterjakab (1) lingvicizmus (1) magánhangzók hosszúsága (1) második mozgószabály (3) mássalhangzók hosszúsága (2) matthew fuller (1) melocco (1) mintegy (1) mondattan (2) mozaikszavak (1) mta (1) mti (1) mutató névmás (3) nádasdy ádám (3) nagykötőjel (2) nefmi (1) nekrológ (1) névelő (1) névelős idegen tulajdonnevek (2) ni alak (1) nyelv (2) nyelvhelyesség (3) nyelvi alapú tahózás (3) nyelvi jogok (1) nyelvi mítoszok (9) nyelvművelés (18) nyelvstratégia (1) nyelvtan (6) nyelvtudomány (2) ökölszabály (2) orosz józsef (1) ortográf cirkusz (12) pagertéty irma (1) pleonazmus (1) politikai (2) politikai nyelv (1) radnóti (1) rájnis józsef (1) reklám (1) rendezvénynevek (1) sajtónyelv (5) sajtónyelvi patronok (4) sándor klára (2) schmitt pál (3) segédige (1) szaknyelv (1) számok helyesírása (1) személyes névmás (3) szintaxis (2) szociolingvisztika (1) szólásmondás (1) szőrszálhasogatás (12) tautológia (1) terpeszkedő kifejezések (1) tgm (1) többszörös összetételek (1) toldalékok kötőjelezése (2) topik (2) tulajdonnevek (1) újságírás (1) uj péter (1) vaskalap (8) Verseghy (1) Versegi (1) vonatkozó névmás (1) Felhő

6:3-as meccs professzorokkal

Mailboxbányaló

2010.08.04. 14:04 don B

Milyen szabály szerint, és hogyan kell írni azt, hogy munkaerőpiac? És azt, hogy munkaerőpiaci? (Utóbbit aláhúzza a helyesírás-ellenőrző – ez vajon hogy írandó:) – is, de a nagyobb baj, hogy bele fognak kötni, akárhogy is írom, ha így az egyik prof, ha úgy, a másik.)

A magyar helyesírás szabályainak 138. pontja (becenevén 6:3-as szabály) szerint a többszörösen összetett (tehát legalább három szóból alkotott) szavakat kötőjellel tagoljuk a fő összetételi határon (ez az esetek nagyobbik részében az utolsó szó előtt van) akkor, ha az alakulat legalább hét szótag hosszú. Vagyis annak eldöntéséhez, hogy kell-e kötőjel, meg kell számlálni az alakulatban levő szavakat és szótagokat. Vagyis helyesírás-ellenőrző, mert három (sőt négy!, l. később) szóból álló, nyolc szótag hosszú konstrukció.

Ehhez a számláláshoz a szabály alszabályokat is tartalmaz, például az egy szótagos igekötők nem számítanak szónak, a több szótagos igekötők viszont igen (hálózat-hozzáférés, de hálózatkimaradás). Másik ilyen alszabály, hogy a jeleket és a ragokat nem számoljuk (számlálás előtt le kell vágni őket a szó végéről), a képzőket viszont a(z összetett) szó részének tekintjük, és jól meg is számoljuk őket. Mivel az -i képző (melléknévképző), azzal a kérdezett szó hét szótagossá válik, tehát bejön a kötőjel: munkaerő-piaci. Viszont a munkaerőpiacainkon csak nem képző toldalékokat tartalmaz, totál egybeírandó, bármilyen hosszúra nyúlt is.

üdv
ZsB

 

10 komment

Címkék: helyesírás egybeírás különírás többszörös összetételek

A bejegyzés trackback címe:

http://korrektor.blog.hu/api/trackback/id/tr632198298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ezek a szabályok nem felesleges bonyolítások? Adnak valami pluszt ahhoz képest, mintha egyszerűen egybeírnánk ezeket a szavakat?

Lehet, hogy nálunk is ideje lenne egy nyelvtani egyszerűsítésnek.
@kcsi: ne a laikus szóhasználatomon akadj fenn. :) A lényeg a helyesírás egyszerűsítése lenne.
A hosszú, bonyolult összetételekbe bizonyára azért rendeltek kötjelet, hogy a "szemünknek" megkönnyítsék az olvasást, ne vágja orrba az olvasót a nagyon hosszú, tagolatlan szó. Hogy aztán pontosan hogyan, mekkora mennyiségnél húzzuk meg a határt, természetesen önkényes.
@agyvihar: akkor jó :) bár annak még jobban örülnék, ha ezt pillanatnyi agyviharnak, és nem laikus szóhasználatnak tekinthetnénk
@agyvihar: > Adnak valami pluszt ahhoz képest, mintha egyszerűen egybeírnánk ezeket a szavakat? […]A lényeg a helyesírás egyszerűsítése lenne.

A helyesírási rendszer mindenféleképpen szubjektív lesz. Te az egybeírás mellett tetted le a voksodat: ’helyesírásellenőrző’. Ugyanakkor a bemeneti oldalon még egyszerűbb rendszert eredményezne, ha mindent különírnánk: ’helyes írás ellenőrző’. Így ugyanis nem kellene azt sem eldönteni, hogy a szókapcsolat együttes jelentése más-e, mint ami a tagjaiéból következne: ez nagyon sokszor mérlegelés kérdése, és éppen a ’helyes+írás’ esetén nem tudtam olyan példát találni, ahol a szövegkörnyezet ne tudta volna feloldani az aktuális jelentést. A jelentésfüggő egybeírás-különírás problémája nem merül fel szóban, mégis ritka az ebből adódó félreértés: írásban a beszédnél több időnk van a pontos értelem megállapítására, így írásban a beszédnél még kevésbé lényeges is lenne ennek jelzése.

Viszont még ennél is egyszerűbb rendszer lenne, ha mindenki úgy írna egybe vagy külön, illetve kötőjellel, ahogy akar.

A kimeneti oldalon viszont az ad egyszerűbb eredményt, ha részletezőbbek a szabályok, mert úgy homogénebb lesz az íráskép, egyszerűbb dekódolni a szöveget.

Ellenben kevés a „tiszta” rendszer, a gyakorlatban inkább kompromisszumos megoldásokkal találkozni. Talán azért, mert az egyszerűség szociálisan nem biztos, hogy optimális dolog.

Ahogy értékelem, a helyesírásunk kodifikátorai inkább a kimenet egyszerűsítésére törekednek. Az 1984 előtti, 10. kiadású helyesírás (amely 1954-ben lépett hatályba) még nem tartalmazta ezt a 6:3-as szabályt. Ott a 3-tagú összetételekben a kötőjel használata opcionális volt (az ennél is többtagúakban pedig ajánlott): ehhez a 11. kiadásban ezt részletesebben szabályozták. Ha ezt tendenciának vesszük, akkor úgy tűnik, a jövő éppen távolodni fog attól, amit te jónak látnál.

[*] Ha az egybeírás lenne a főszabály és az egyszerűsítés örvén kiiktatnánk a főszabályt módosító „tagoló” mellékszabályokat, akkor könnyen kaphatunk olyan szavakat, mint pl. ’baseballcsapattrénertovábbképzőközpontakkreditáció’, amelyet elolvasni igen nehézkes. Ez ismét egy példa arra, hogy a bemeneti oldal egyszerűsítése a kimeneti oldalon nehezítést eredményez.

Két újabb keletű tendencia – az írásos kommunikáció demokratizálódása (vagy ha akarom plebejusodása, ami abból ered, hogy a korábbi évtizedekkel szemben az internet és miegymás útján az az ember is szólhat a nyilvánossághoz, akinek nem ragadt meg a tanulmányaiból annyi, hogy a helyesírási szabályokat értelmezni tudná: mit értünk a képző alatt stb.) és az a tény, hogy a magyar nyelv az új fogalmakra egyre inkább jelöletlen többszörös összetételekkel alkot terminusokat, semmit képzett szavakkal, illetve jelölt szókapcsolatokkal – szétfeszíti a magyar helyesírás eddigi tradícióit. Erre az ellentmondásra egyelőre az MTA Helyesírási Bizottságának sincs válasza, de – úgy tapasztalom – azoknak sem, akik kritizálják ezt a bizottságot, ill. alkotmányát. — Tekintve a sokszoros összetételek elburjánzását, van egy pont, ahol már a sem a teljes egybeírás, se a teljes különírás nem ad könnyen felfogható írásképet, pl. ’szivattyúnélkülihiganygőzegyenirányítógyártás’ vs. ’szivattyú nélküli higany gőz egyenirányító gyártás’. Itt a kompromisszumos megoldás lenne a célravezető, de az pedig másutt fog mellékhatásra vezetni.
@don B: Amúgy nemcsak a professzorok nem állnak 6:3-ra, hanem miniszteriális szinten is problémát okoz ez a kérdés. A dolog pikantériája, hogy én a mindenkori oktatásügyi tárcánál futottam ilyenbe: hiába még a cipész cipője is lyukas…

Volt a „bologna előtti” egyetemi szakok közt olyan, hogy ’környezettan-tanári’ szak: ez még helyesen írva. „Bologna után” ebből tanári szakképzettség lett, de csak az ’-i’ képzőt vették le róla, a kötőjel – holott már nem kellene, mert így csak hat szótagos – megmaradt: ’okleveles környezettan-tanár’ (szemben a helyes ’könyezettantanár’-ral).

Az egy tényleges elvárás, hogy minden egyetem a helyesírási hibás alakot tüntesse fel az oklevélen, csak azért, mert a rendeleteket már gyenge helyesírási készségű személyek fogalmazzák meg, avagy rögzítik. A helytelen kötőjel kivételéhez pedig az egész kormánynak össze kell ülnie, mert „a szakok nevét, valamint a tanári szakképzettségeket a hivatkozott kormányrendelet rögzíti, ezen [oktatási] miniszteri rendelet [és más alsóbb szint még úgy sem – LvT] nem változtathat”.
@LvT: az én kedvencem ezügyben: csakis és kizárólag így láttam ezt leírva (és mondva is):

távolsági buszpályaudvar

pedig ha minden izgő-mozgó szabályt jól értek, akkor az távolságibusz-pályaudvar
@vészmadár (pica pica): A mozgószabályból valóban ’távolságibusz-pályaudvar’ következik, és ez nem helytelen. Azonban ezt a mozgószabályt tárgyaló 139. b) pontbeli megjegyzés szerint „A szabályt csak akkor alkalmazzuk, ha értelmetlenséget kerülünk el vele.”

Itt lép be – szerintem – az egyszerűsítő írásmód elve, amelyet az Osiris Helyesírás írói vontak el több helyesírási szabályból. Ezen elv alapján én úgy vélem, ha a kifejezés szavait át tudjuk úgy rendezni, hogy az értelem megmarad, de helyesírásilag egyszerűbb alakulathoz jutunk, akkor ezt az átrendezett írásmódot használjuk inkább. Adott esetben tehát ((távolsági + busz) + pályaudvar) ≈ (távolsági + (busz + pályaudvar)).

Emiatt én, miközben mindkettőt megfelelőnek találom, a ’távolsági buszpályaudvar’ alakot támogatom a ’távolsági-buszpályaudvar’-ral szemben, mert a különírt írásmód az egyszerűbb, és én a két forma közt nem látok jelentéskülönbséget. Jóllehet Besenyő Pista bácsi valóban megjegyezhetné, hogy „Hát, hol távolsági az a’ autóbuszpálya-udvar?’, de ez a fajta abszurd humor éppen azzal operál, hogy mindennapi kifejezéseinkről megmutatja, hogy formállogikai alapon ellentmondóak. De a nyelv nem a formállogika mentén épül, így a ’távolsági’, mint a ’buszpályaudvar’ jelzője nyelvileg logikus, mint jelentéssűrítő jelzős kapcsolat.
@LvT: Erratum. „Hát, hol távolsági az a’ autóbusz-pályaudvar?”