korrekt orr

Az online olvasószerkesztő édes keservei, avagy terjed az internet, romlik a nyelv, de ha arra vetemedsz, hogy belepofázz mások szövegipari termelvényeibe, tartsd észben, hogy a tanító néninek nem volt mindig igaza.

Utolsó kommentek

Szabad tárgyszavak

adilkno (1) akadémia (1) akadémiai kiadó (1) alexandrin (1) alkotmány (2) árpádsáv (1) avakumica rejtély (2) avakum avakumovics (2) balázs géza (1) ba be ban ben (1) bereményi géza (1) beszéd (1) betegségnevek (1) birtoklásmondat (4) birtokos jelző (4) birtokviszony (4) cím (2) címmondat (2) critical art ensemble (1) cseh tamás (2) datadandy (1) deme lászló (1) dialektikus materializmus (1) diger (1) egybeírás különírás (19) egyetem (1) egyeztetés (5) eheti (5) élet és irodalom (2) emléklemez (1) érettségi (1) ételnevek (1) etimológia (1) e partikula (1) fiala jános (1) fizikális (1) fókusz (2) főnévi igenév (1) gajra megy (1) harmadik mozgószabály (2) határozatlan névelő (1) határozószó (1) helyesírás (37) helyesírási reform (5) helyesírási szabályzat (5) hibát vét (1) hülyepress (2) humor (1) idegen címek (1) idegen összetételi tagok (3) idézőjel (1) igekötő (3) igemódosító (2) igevivő (2) infinitívusz (1) iskola (1) jambus (1) jelzők sorrendje (1) jövevényszavak (1) júzer (1) kálmán lászló (2) kazinczy (2) kémia (1) kémiai nevek (1) kényszerkötőjel (2) kognitívdisszonancia redukció (2) kóka jános (1) komment (2) kommentzombi (1) kontrasztív topik (2) kontra miklós (2) közélet (1) köznevesülés (1) köznyelv (2) központozás (4) kultúrbunkó (5) kultúrház (1) lakoff (1) lanstyák istván (1) látszik lenni (1) lecsó (1) legkevesebb (1) leiterjakab (1) lingvicizmus (1) magánhangzók hosszúsága (1) második mozgószabály (3) mássalhangzók hosszúsága (2) matthew fuller (1) melocco (1) mintegy (1) mondattan (2) mozaikszavak (1) mta (1) mti (1) mutató névmás (3) nádasdy ádám (3) nagykötőjel (2) nefmi (1) nekrológ (1) névelő (1) névelős idegen tulajdonnevek (2) ni alak (1) nyelv (2) nyelvhelyesség (3) nyelvi alapú tahózás (3) nyelvi jogok (1) nyelvi mítoszok (9) nyelvművelés (18) nyelvstratégia (1) nyelvtan (6) nyelvtudomány (2) ökölszabály (2) orosz józsef (1) ortográf cirkusz (12) pagertéty irma (1) pleonazmus (1) politikai (2) politikai nyelv (1) radnóti (1) rájnis józsef (1) reklám (1) rendezvénynevek (1) sajtónyelv (5) sajtónyelvi patronok (4) sándor klára (2) schmitt pál (3) segédige (1) szaknyelv (1) számok helyesírása (1) személyes névmás (3) szintaxis (2) szociolingvisztika (1) szólásmondás (1) szőrszálhasogatás (12) tautológia (1) terpeszkedő kifejezések (1) tgm (1) többszörös összetételek (1) toldalékok kötőjelezése (2) topik (2) tulajdonnevek (1) újságírás (1) uj péter (1) vaskalap (8) Verseghy (1) Versegi (1) vonatkozó névmás (1) Felhő

Belém verték, hogy mindig az állítmány van elöl

2009.01.27. 07:13 don B

Öngyilkos kísérletet követtem el a legutóbbi kétnapos összetartáson. Gondoltam, mégiscsak hét magas beosztású, vérprofi szerkesztő ül a társaságban, tartok egy kis vetített képes sajtónyelvi eszmefuttatást, hátha érdekli őket.

A powerpointos majomkodás első vetítményén kövér betűkkel egy kérdés feszített:

Miért pocsék a sajtó nyelve?

(Egy virtigli nyelvész persze, mormogtam lábjegyzetet a bajszom alá, talán tiltakozna a nyelv szó ellen ebben az összefüggésben, de nekünk ez most nem érdekes.)

Talán azért rossz leírt szövegeink minősége (és ettől kommunikációs hatékonysága), mert munkatársaink képzetlenek, tájékozatlanok, műveletlenek, tehetségtelenek; gondatlanok, trehányak, lusták, hülyék, marhák.

Vagy (és) mert rosszak a beléjük vert „sajtónyelvi” „szabályok”. Vagy legalább azok egy része. Vagy mert félreértik őket. Vagy mert univerzális ökölszabályokká egyszerűsítünk tendenciákat leíró összefüggéseket.

Vegyük például a címeket!

(Megszorítás: a továbbiakban csak a hírműfajok informatív, mondat szerkezetű címeiről lesz szó.)

A sajtóban vannak széltében kultivált címtípusok, amikről sehogy se fér a fejembe, miért ragaszkodnak hozzájuk az újságírók meg a szerkesztők. Például: „Öt gyárat zárat be az Intel” – áll egy olyan cikk fölött, ami nem arról szól, hogy rosszul tudtuk eddig, hogy  az Intel bezárja négy gyárát. „Kilencéves kislányt erőszakoltak meg osztálytársai Szegeden” – nem nyolcévest, nem kisfiút… Vagy: „Kemény évre számít Demszky” – nekem valahogy nem jó az a Demszky ott a mondat végén, mégis folyton ott bukkan föl. Vagy: „Kitörtek hétszázan egy olasz menekülttáborból” – recseg, ropog, nyöszörög.

A címadásnak eddig két „szabályát” hallottam a szerkesztőségben. Ökölszabályok, naná, és olyanok is. Az egyik K. kolléga nagy kedvence (K.-szabály), és így szól:

Most Important First, ha beledöglünk is!

A MIF azt jelenti, hogy a címnek azzal a szóval kell kezdődnie, amelyik a legérdekesebb vagy legfontosabb információt tartalmazza, mert azzal ragadhatjuk meg az olvasó érdeklődését.

A másikat legvelősebben T. kolléga fogalmazta meg (T.-szabály):

„Belém verték, hogy mindig az állítmány van elöl.”

A két szabály (természetesen) ellentmond egymásnak. Mi van, ha az alany az érdekes? Vagy a tárgy.

Vegyük észre, hogy a K.-szabályban az az előfeltevés lapul, hogy az emberek lineárisan olvasnak. Ez azonban nagy valószínűséggel nem igaz. Arra, hogy a szavakon belül nem betűről betűre olvasunk, legyen elég az a széltében-hosszában terjesztett szöveg, amit gOf idézett itt a Korrektorblogon:

A szvkaaon bleül mgendiy, hgoy mkénit rdeeőzndenk el a btűek, az a fntoos, hgoy az eslő és az uolstó a hlyéen lygeen. Ha a tböbrie a lgnoeygabb özeássivssazsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is ovasalthó. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals. Úhygoyg tnseseek mkneit bkéén hyagni a heyselsáríi fzasásokgkal!

Az is nagyon valószínű, hogy a szavakat se egyenként, sorban olvassuk. Az ember egyszerre több szót észlel, ezért tudja például a környezetük alapján reflexszerűen értelmezni a homonimákat. Különben folyton megakadnánk az olyan szavaknál, hogy fog, ír, ér, légy, bután, közellátás.

Az Index címlapján egy címsor legfeljebb negyven karakter, négy-öt-hat szó. Ebben a „terjedelemben” valószínűleg egyáltalán nem számít a szavak sorrendje. Hát érdemes a MIF-ért kerékbe törni a szórendet? Szerintem nem. (Az persze valószínűleg igaz, hogy egy kétsoros címben jobb a lényeges információt közlő, illetve a figyelmet legjobban felkeltő szavakat lehetőség szerint az első címsorba szerkeszteni.)

A T.-szabályon nehezebb fogást találni. Állítmány, előre! – verték bele T. kollégába. Aha, állítmány. Akkor tehát a „címjóságnak” valami köze kell legyen a mondathoz. Hát, bogarásszuk meg a mondattant.

Ha szintaxis, akkor persze É. Kiss Katalin, elsősorban az Új Magyar Nyelvtan (ÚMNy.) (A Strukturális Magyar Nyelvtan Mondattan kötete sajnos nemcsak finoman szólva nehéz olvasmány, de gyakorlatilag beszerezhetetlen is), meg É. Kiss és mások online előkotorható cikkei, és természetesen Kálmánék Magyar Leíró Nyelvtan-a (MLNy.), ennek eddig elkészült Mondattan kötete fönt van a weben.

Kezdjük azzal, hogy az információközlés alapesete az egyszerű, semleges (lapos prozódiájú), kijelentő mondat. Egyszerű, semleges, kijelentő. Az ilyen:

A 'találkozó után 'Gyurcsány miniszterelnök 'átadott egy 'zacskó pralinét a 'Fidesz elnökének.

A magyar mondatban az ige a góré. „A predikátum magva az igei kifejezés.” (A magyar mondatban, megkockáztatom, talán még akkor is az ige a góré, ha nincs benne ige.)

Durva közelítéssel: a mondatot első körben egy igei csoport, valamint az ige vonzatai és a szabad bővítmények alkotják (állítmány, alany, tárgy, határozók).

Példamondatunkban azt az igét találjuk, hogy átadott. Ennek az igének a górésága úgy működik, hogy „magával vonz” egy főnevet, pontosabban egy főnevet érő szócsoportot (itt kicsúszott a számon a főnévi csoport (horribile dictu NP) kifejezés, ettől hét magas beosztású, vérprofi szerkesztő meredt rám riadtan), aminek az a jellegzetessége, hogy nincs a végén esetrag, vagyis alanyesetben van – Gyurcsány miniszterelnök. Meg vonz még egy szócsoportot, ami viszont -t ragra végződik (tárgyesetben van) – egy zacskó pralinét –, sőt egy harmadikat is, -nak vagy -nek raggal (részes eset) – a Fidesz elnökének. Van tehát egy „régi értelemben vett” állítmányunk (átadott), és három, általa meghatározott mondatrészünk (alany, tárgy, részeshatározó), meg van egy „szabad” időhatározónk (a találkozó után).

Az igevivő

Átad valaki valamit valakinek, ez az igénk vonzatkerete. Pontosabban nem az igénké egymagában, mert az igénk valójában az adott. A magyar mondatokban ahhoz képest, hogy a mondat feje a ragozott ige, ez az ige többnyire hangsúlytalan. Gyakran van ugyanis a mondatban egy ún. bekebelezett összetevő (inkorporált konstituens). Ezt a „preverbális” elemet igemódosító-nak hívják. Az igemódosító szemantikai egységet képez az igével, a kettő együtt határozza meg az ige jelentését és vonzatkeretét.

A igemódosító helye alapból az ige előtt van, akkor igevivő a neve. Ha van az ige előtt igevivő, az mindig hangsúlyos, mögötte az ige mindig hangsúlytalan (csüggés, enklízis).

Mondatunkban az át igekötő tehát igevivő. Az igekötőket, akár kompozicionális jelentésűek (kimegy, bejön, lemegy, megcsinál), akár idiomatikus, lexikalizált jelentésűek (berúg, meglóg, lepipál, becsap, átvág), igevivőnek teremtette az isten.

De nem csak igekötő lehet igevivő! A MLNy.-t bogarászva: igevivők lehetnek még
– a hangsúlykerülő igék határozói (az 'ágyon van, a 'ház mellett áll, a 'folyó partján terül el, az 'épület mögött található, 'szeptemberre halasztották, 'jól néz ki),
– az igekötő nélküli igék végpontot, célt, irányt jelölő vonzatai (Szegedre utazik, a lány után nézett, rendőrért kiált, újságért indul, németre fordít),
– az ún. másodlagos predikátumok, rezultatívumok (katonának áll, pirosra fest, habbá ver, feleségül vesz, férjhez megy, véresre dörzsöl, laposra ver, a bátyja kisebbik testvérének látszott),
– az ún. puszta névszói csoportok (kenyeret dobált be, nőket vitt fel, házakat és hidakat döntött romba, marcona fegyveresek rontottak be, homok ment (a szemembe), villamossal érkezett, levél érkezett, puliszkán nőtt föl),
– főnévi igeneves (infinitívuszos) kifejezések (beszélni kezd, olvasni tanul),
– a „nem monoton növekvő kvantoros” kifejezések (kevesen jöttek el, sokan jöttek el),
– a hangsúlytalan csak-os főnévi csoportok (csak Péter jött el),
– a „negatív értelmű” határozók (ritkán jön el, gyakran jár arra, alig ért hozzá, nehezen ismerte fel),
– a kérdőszavas kifejezések (ki vitte el?, hány oldalt olvastál el?, mikor viszik le?)
– stb.

Néhány megjegyzés az igevivőkről: „Ha egy mondatban több olyan elem is szerepel, amely igevivő lehetne, akkor csak egy jelenhet meg közülük ténylegesen az ige előtt.” „Az egyes kifejezések igevivőbe törekvése különböző erősségű, az erősebbek kiszorítják a gyengébbeket.” „Ezek csak akkor jelenhetnek meg az ige mögött, ha egy másik igevivőbe törekvő elem kiszorítja őket az ige elől, vagy a mondat olyan (nem semleges) szerkezetű, amelyben nem lehet igevivő.” A kiszorított „eredeti igevivő” közvetlenül az ige mögé kerül.

Az igevivő (ill. annak híján az igető) mindig főhangsúlyt visel. Ezt az igerag előtti utolsó főhangsúlyos pozíciót fókuszpozíció-nak hívják. Ez a mondat centruma. A fókuszpozíciótól a mondat végéig terjedő mondatszakaszt komment-nek (mások predikátum-nak) nevezik. Pontosabban a komment akkor kezdődik az igevivővel, ha nincsenek a mondatban az igevivő előtt ún. kommentelőzmények. Ezt az igevivő előtti, de még a kommentbe tartozó esetleges szakaszt (fennkölten disztributívkvantor-mezőt) a MLNy. három részre bontja: IS pozíció + MINDEN mező + SOK pozíció. (Tegnap is mindenki sokat evett. Állítólag ez egy komment. Bocs, ugorgyunk!)

A topik

A magyar kijelentő mondatok azonban gyakran nem csak egy puszta kommentből állnak. A ragozott ige mögötti összetevők szinte mindegyike kiemelhető a mondat elejére, akár egyszerre több is. Ez a komment előtti mondatszakasz a topik. Példamondatunkban mindjárt két összetevő (az időhatározó és az alany) is topikalizálva van:

[T1 A találkozó után] [T2 Gyurcsány miniszterelnök] [K átadott egy zacskó pralinét a Fidesz elnökének.]

A magyar mondat tehát topik-komment tagolódású. Aki hallott, olvasott már a mondat téma-réma vagy logikai alany – logikai állítmány, vagy régiesen előkészítő rész – tüzetes rész tagolásáról, gondolom, nem csodálkozik.

„A magyar mondatok jellegzetes sajátossága, hogy általában minden nyelvtani jelölés (különleges névszórag, különleges igealak) használata nélkül lehet egyes összetevőket a mondat elejére tenni.”

A topik azt az összetevőt tartalmazza, amiről a mondat komment része állítást tesz.

[T A Józsi] [K megverte az este a kocsmában a Dezsőt.] – Józsiról lesz szó.
[T A Dezsőt] [K megverte az este a kocsmában a Józsi.] – Dezsőről lesz szó.
[T Az este] [K megverte a Józsi a kocsmában a Dezsőt.] – Az estéről lesz szó.
[T A kocsmában] [K megverte az este a Józsi a Dezsőt.] – A kocsmáról lesz szó.
[T A Józsi] [T a Dezsőt] [K megverte az este a kocsmában.] – Józsiról és Dezsőről lesz szó.
[T A Józsi] [T a Dezsőt] [T az este] [K megverte a kocsmában.] – Józsiról, Dezsőről és az estéről lesz szó.
Stb.

„Topikszerepben általában az ige argumentumai [Józsi, Dezső], valamint a hely és az idő kifejezésére alkalmas adverbiumok [a kocsmában, az este] fordulhatnak elő.”

A topik fontos tulajdonsága, hogy specifikus referenciával rendelkezik, azaz olyan individuumot vagy dolgoknak olyan osztályát nevezi meg, amelyet a beszélő (vagy a beszélő és a hallgató egyaránt) ismer, vagy legalább létezőnek feltételez, például, mert az előzőekben volt róla szó, vagy mert benne van a beszélő és a hallgató közös kommunikációs terében.

„Csak olyan kifejezés lehet topik, melynek megnevezettje a mondatban leírt eseménytől függetlenül létezik a beszélgetés univerzumában (melyhez egzisztenciális preszuppozíció társul); pl. tulajdonnév, határozott névelős NP vagy ilyet tartalmazó PP. Határozatlan NP akkor topikalizálható, ha specifikus (ha egy már ismert halmaz valamely elemére utal).”

A topik mintegy belehorgonyozza a mondatot a kommunikáció univerzumába – ezért kell referálónak lennie. Nézzük megint a MLNy.-t, milyen összetevők lehetnek alkalmasak topikalizálható specifikus jelentéstartalom kifejezésére.

Mindenekelőtt a tulajdonnevek:
János] [elment a moziba.
Pétert] [megverték a kocsmában.

Aztán a határozott főnévi csoportok:
A sofőr szerint] [csúcsforgalom van.
Pista könyvét] [olvastam az este.

Aztán a specifikus határozotlan főnévi csoportok (ezek egy már specifikus halmaz részhalmazát jelölik):
Egy ismerősömet] [megbírságolta a rendőr.
Néhány gyerek] [elkésett az óráról.
Némelyik lakó] [a kuka mellé önti a szemetet.
Valaki] [felhívott a munkahelyemen.

És a helyet vagy időt kifejező adverbiumok:
Tegnap] [elmentünk moziba.
A ház mögött] [fölvertek egy sátrat.

Tehát még egyszer: a topik közli, hogy kiről-miről fog állítás következni, sőt több topik esetében a mondat élén állóról valószínűleg több információt várunk:

A vállalkozó ellen az ügyészség] [vizsgálatot kezdeményezett.
A vállalkozó ellen] [vizsgálatot kezdeményezett az ügyészség.
A továbbiakban valószínűleg a vállalkozóról lesz szó.

Az ügyészség a vállalkozó ellen] [vizsgálatot kezdeményezett.
Az ügyészség] [vizsgálatot kezdeményezett a vállalkozó ellen.
A továbbiakban valószínűleg az ügyészségről lesz szó.

Ha ugyanezek az összetevők a kommentben maradnak:

[Vizsgálatot kezdeményezett az ügyészség a vállalkozó ellen.

„A mondat topik nélküli változatát csak akkor választjuk, ha vadonatúj hírt közlünk, ha a beszédhelyzetben sem a vállalkozó, sem az ügyészség felbukkanására nem lehetett számítani.”

„A topik nem kötelező része a mondatnak, bár a topik nélküli mondatok általában sajátos viszonyban vannak az előzményükkel: vadonatúj információt közölnek.”

Heuréka! Klasszikus címhelyzet!
Ennyi bölcsességgel már megfogalmazhatjuk „tudományosan” a T.-szabályt:

A „jó” címmondat topik nélküli komment.

De: Gondoljuk meg még egyszer!
Mi a topik? A topik az a közlő és a befogadó által már ismert elem, amiről a közlés szól, és amivel a mondatot belehorgonyozzuk a beszédfolyamba, a kommunikációs térbe.

És ha előfordul a címben egy politikus neve, egy aktuálisan forgó országnév, egy intézmény, párt stb., vagyis egy nagyon ismert, keményen specifikus „objektum”, akkor az nagyon is az az összetevő, amire egy hírportál címlapján „számítani lehet”. Az erősen specifikus összetevő topik akar lenni. Ezért nem szeretem ezeket a címeket:

*Szén-dioxiddal is kistafírozták Kapolyit
*Nem kíváncsi más véleményére a PM
*A puha erőt szereti Hillary Clinton
*Nevelőszülőkhöz került Adolf Hitler
*Mégis beteg Steve Jobs
*52 másodperc alatt meccset nyert a MU
*Államcsőd felé tart Ukrajna
*Újra szmogosodik Budapest

És ez csak az egyik probléma!

„Azok a predikátumok, amelyek egy individuum valamilyen állandó jellegű tulajdonságát fejezik ki, semleges tényközlő mondatokban általában nem fordulnak elő topik nélkül.”

A Mari] [mindig kövér szeretett volna lenni.
Orbán Viktornak] [labdarúgóalkata van.

És nem: *Mindig kövér szeretett volna lenni a Mari. *Labdarúgóalkata van Orbán Viktornak. (Vigyázat: ez így nem helytelen, hanem nem semleges!)

Továbbá: „Nem minden határozott vagy specifikus határozatlan megnevező kifejezés topikalizálása eredményez egyformán jelöletlen [semleges] mondatot.”

a) [János] [kölcsönadta Évának a könyvet.]
b) [Évának] [kölcsönadta János a könyvet.]
c) [A könyvet] [kölcsönadta János Évának.]

„A b) esetében arra kényszerít bennünket valami, hogy az Évának topikot kontrasztív intonációval ejtsük, a c)-ben a tárgyi szerepű topik jelöletlennek hat.”

A mondatösszetevőknek eltérő kommunikatív dinamizmusuk van, ezért érezzük a c)-ben nem igazán a mondat elejére valónak a határozott névelője ellenére mégsem túl „specifikus” a könyvet összetevőt – hacsak nem akarnánk azt is szembeállítani (a könyvet, azt kölcsönadta, de a kocsit nem), azaz kontrasztív topik-nak hangsúlyozni, mint a b)-ben Évát (Évának bezzeg kölcsönadta, de Julinak nem).

A kontrasztív topik

Az alábbi mondatot ejthetjük egyforma hangsúlyokkal, akkor a Feri „normális” topik lesz benne:

'Feri 'megírta a 'megígért 'cikket.

De hangsúlyozhatjuk így is:

/Feri "megírta a megígért cikket. (Sanyi viszont cseszte megírni.)

A kontrasztív topikos mondat a semleges, lapos prozódiájú mondat állítása (vagyis hogy a topik jelöltjére igaz a kommenttel közölt állítás) mellett tartalmazza azt az implikatúrát is, hogy létezik legalább egy olyan alternatív topik (Sanyi), amire a komment nem igaz (nem írta meg a cikket). Az ilyen mondat nem semleges!

Kontrasztív topik nemcsak olyan „megnevező” kifejezés lehet, amilyeneket fent felsoroltunk, ugyanis „a hasonló elemekkel való szembeállítás a nem megnevezésre, hanem jellemzésre szolgáló kifejezéseket is tulajdonságok, állapotok stb. nevéhez teszi hasonlóvá”.

/Szerkesztőnek "nem való mindenki.
/Szép "nem vagyok.
/Fel "gyalog kell jönni. (Lefelé lehet lifttel is.)

Vagyis megfordítva: ha nem „kellően specifikus” kifejezést teszünk a (cím)mondat elejére, az könnyen kontrasztív topik (vagy fókusz) lesz, és olyan jelentéseket (implikatúrákat) hozhat be a mondat jelentésébe, amiket nem biztos, hogy közölni akartunk.

Egy zacskó pralinét átadott Ferenc Viktornak – de a kormányt nem.

A fókusz

A topik meghatározásánál szó esett a fókuszpozícióról. Ha a fókuszpozícióban levő összetevőt ún. irtóhangsúllyal ejtjük (azaz mögötte egyetlen összetevő sem kap főhangsúlyt), fókuszos mondatot kapunk.

Fókusz nemcsak igető vagy igevivő lehet, hanem szinte bármely más mondatösszetevő is. Ha a mondatban van igevivő, de nem abból csinálunk fókuszt, az igevivő közvetlenül az ige mögé kerül.

Jelentéstanilag a fókusz kizárólagosságot hordoz. A fókuszos mondat azt állítja, hogy az az állítás, amit a komment fókusz utáni része és a topik kifejez, a szóba jöhető (releváns) személyek, tárgyak, helyek vagy időpontok közül kizárólag a fókuszban álló kifejezés által megnevezettekre igaz.

"Feri írta meg a cikket. (És nem más.)
András "tegnap jött villamossal. (És nem máskor.)

Mivel a fókusz arra szolgál, hogy kimerítően azonosítsa egy ismert vagy kikövetkeztethető halmaznak azt a részhalmazát, amelyikre az állítás igaz, a fókusz is kontrasztív. Sőt! A fókuszos mondat tartalmazza azt az előfeltevést (preszuppozíciót) is, hogy a fókuszra vonatkozó állításon kívül a mondatban lévő minden más információ ismert (ez a kimerítő azonosítás feltétele).

Vagyis a fókuszos mondattal, akárcsak a kontrasztív topikossal, olyan állításokat fogalmazhatunk a mondatba, amelyeket nem állt szándékunkban.

"Hétezer dollárral verték át a magyar futót – de jó, megtudtuk végre, hogy mennyivel.
Hétezer "dollárral verték át a magyar futót – de jó, megtudtuk végre, hogy mivel.
Czink Melinda "drámai csatában esett ki – és nem megalázó macska-egér játékkal verték laposra, mint eddig tudtuk.

Kavarjuk meg!

Vegyük ezt az igazán tipikusnak mondható címmondatot:

Rendőrt gázolt az óvodás

Olvashatjuk kontrasztív topikosnak:
/Rendőrt "gázolt az óvodás – (de tűzoltót nem gázolt még),

és fókuszosnak is:
"Rendőrt gázolt az óvodás – (tudtuk, hogy egy bizonyos óvodás elgázolt valakit, de nem vagy rosszul tudtuk, hogy az áldozat rendőr).

A fentiek szerint így okoskodhatunk: A rendőrt összetevőt a mondat határozatlannak (általánosnak) fogalmazza, az óvodás-t konkrétnak, holott mind a kettő csak specifikusan határozatlan (ismert halmazok – a rendőrök és az óvodások – eleme) lehet: egy rendőr, egy óvodás. Viszont se az egy rendőr, se az egy óvodás nem képvisel releváns „kapaszkodót” a kommunikációs térben, vagyis nincs miért topikalizálni. Tehát a cím valahogy így volna „jó”:

Elgázolt egy óvodás egy rendőrt

Vagy mégsem? Mégsem. Olvashatjuk ugyanis semleges hangsúlyozással is:

'Rendőrt gázolt az 'óvodás

És akkor a rendőrt összetevő egyszerűen csak igevivő. A „puszta főnévi csoport” fajtájából (l. fent). Vö.: Vizsgálatot kezdeményezett az ügyészség a vállalkozó ellen.

Kis igazítással (mert az az óvódás mégse stimmel igazán):

'Rendőrt gázolt (el) egy 'óvodás
Egy 'óvodás 'rendőrt gázolt

Ez a címtípus gyakori:

Nyulak okoztak természeti katasztrófát egy szigeten
Gyereket marcangolt szét egy farkas

És nem is lehet belekötni – addig, amíg nincs például a mondat hátsó fertályában egy „topikba húzó” összetevő. A Rendőrt gázolt Gyurcsány vagy pláne a Rendőrt gázolt el Gyurcsány menthetetlenül kontrasztív lesz. És bennük van a kontrasztív vagy a fókuszos olvasat kockázata, ehhez nekem nagyon kevés elég:

Kivágott fa ölt meg egy favágót Fonyódon
Kórházi dolgozókat fenyegetett meg egy férfi Pécsen

Azt hiszem, ezekben a Fonyódon meg a Pécsen már annyi konkrétumot visz a mondatba, hogy úgy érzem, a kivágott fa azért tolta az ölt ige mögé a meg igekötőt (a kórházi dolgozókat a fenyegetett mögé a meg-et), mert fókusz akart lenni. Tudtuk már, hogy volt valami favágóhalál Fonyódon, valami fenyegetőzés Pécsen. Kivágott fa ölt meg egy favágót, Kórházi dolgozókat fenyegetett meg egy férfi – ezek, Fonyódon, Pécsen nélkül rendben vannak nekem. De helynevekkel már valahogy kétesek.

Fonyódon egy favágót megölt egy kivágott fa – vasalná ki a bennem lakozó fafejű szerkesztő. Illetve hogy azért mégis valami érdekesebb legyen elöl (MIF!): Megölt egy kivágott fa egy favágót Fonyódon. A másik mondatot azonban nem tudom így elintézni. A kórházi dolgozókat összetevőt a többes szám miatt nem tudom „specifikus határozatlan”-ná alakítani (nem megy elé az egy, illetve jöhetne a néhány kórházi dolgozót, de mi van, ha az a pasas sokakat fenyegetett meg?), így az igevivőből se tudom kialkolbólitani, marad a fókuszos olvasat kockázata. Az Egy férfi megfenyegetett kórházi dolgozókat meg, ugye, nonszensz. Talán ha kivágom az igekötőt (Kórházi dolgozókat fenyegetett egy férfi Pécsen), csökken a „fókuszérzés”. Össze-összecsap a nyelvérzék meg a szöveggyári rutin, és van, hogy reménytelen a küzdelem.

Mindenesetre valahogy így cizellálhatnánk tovább a T.-szabályt:

A „jó” címmondat topik nélküli komment, ha egyetlen specifikus eleme sincs; vagy topikként tartalmazza a legfigyelemfelkeltőbb specifikus elemet, ha ilyen van, és a mondat semleges; vagy kontrasztív topikos, ha valamilyen szembeállítást közöl; vagy fókuszos, ha csak egy új információt közöl egy már ismert eseményről.

Vagy a fene tudja, még mi minden.

(Nem tudom, hány szövegipari kolléga tudta ezt a félívnyi szószt elolvasni, és jó-e nekik bármire. Azt se, hogy egy erre tévedő nyelvész mennyi balgaságot talál benne. (Kérem, legyenek megértők!) De az talán lejön, hogy még egy egyszerű kijelentő mondatnak is, akár címmondat, akár nem, bonyolultabb lelkivilága van annál, hogy ökölszabályokkal bánjunk el vele.)

121 komment

Címkék: komment cím sajtónyelv sajtónyelvi patronok fókusz topik címmondat mondattan szintaxis igemódosító igevivő kontrasztív topik

A bejegyzés trackback címe:

http://korrektor.blog.hu/api/trackback/id/tr61901202

Trackbackek, pingbackek:

Pingback: HUNRA-blog » Lieáris-e az olvasás? 2009.01.27. 11:27:41

[...]ovals. Úhygoyg tnseseek mkneit bkéén hyagni a heyselsáríi fzasásokgkal! - F:[...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Biztos nagyon érdekes írás lenne, de az "elől" hosszú "ő"-vel már az elején kiverte a biztosítékot. Akár helyes is lehetne, csak az mást jelent: pl. "Aki szerint mindig az állítmány van ELÖL, az meneküljön a korrektor ELŐL".

Egy darabig bogarásztam az írást, hátha csak más hülyeségét idézed (és tényleg, csak éppen ennek nincs köze a hibához).

Ha már volt, bocsi, moderálj ki nyugodtan, csak jelen pillanatban egy hozzászólás sem jelent még meg. Ezt a hozzászólást is törölheted, csak könyörgöm, javítsd ki ezt a szörnyűséget. >:|
Pécsen -> Pécsett

"Kivágott fa ölt meg egy favágót Fonyódon
Kórházi dolgozókat fenyegetett meg egy férfi Pécsen"

Ilyen híreknél a média bulvárosítja a dolgot, így tapasztalat szerint MINDEN esetben a véres/brutális rész van elöl: Megölt egy favágót... Megfenyegetett...
(Szerintem...)
Tetszik! Nagyon... :)
Nem tudtam végigolvasni, de ötletes. (kis kihagyásokkal kellett idő híján olvasnom.Ö Viszont ha jól tudom, a magyar nyelvtan írott vagy íratlan szabályai alapján személynév elé még mindig illetlen határozott névelőt tenni.
Aki ezt a cikket végigolvassa, meghívom egy kis kólára.
@Pierre73: úristen!

Igen, itt vagyok. Mit óhajtasz tőlem, fiam?
Elöl? Elől?

Tulajdonképpen örülni (és nem őrülni - hehe) kellene, hogy ezt a problémát egyáltalán fel lehet vetni, és látszik!
Itt az interneten egy CSOMO HULYE FELHABORODIK HA AZ EKEZETEKET EGYALTALAN ELOHOZZA valaki.
Értem (sőt gyakran érzékelem) a problémát, de én is elégedett lennék már azzal is, ha a cím egyáltalán passzolna a cikkhez. Nagy kedvencem (ezen a téren) a Dunántúli Napló, ahol mintha épp az ellenkezője lenne a cél. Pl ennek a cikknek valszeg azt a címet adnák, hogy "Mindig az állítmány van elöl!".

lobellone: Hogy ejtenéd ki "Az igazi Svarc Enegger" nevet? :)
Nem vagyok szövegipari szakmunkás, de mindig élvezettel olvasom a fejtegetéseidet, még akkor is ha ilyen hosszúra sikerül. Azt hiszem már megint többet tudok a nyelvünkről.
"A igemódosító helye alapból az ige előtt van, akkor igevivő a neve."
Ha már nyelvészkurzus indul az amúgy pocsék helyesírású indexen, akkor figyeljünk oda kérem szépen, hogy értelmesek legyenek azok a mondatok, különösen, ha olyan sok van belőle, hogy kihullik a hajam mire végig olvasom. Ha pedig nem vagyunk képesek hosszú időn keresztül koncentrálni arra a feladatra, ami tulajdonképpen a munkánk (érts: hivatásunk), akkor A) törekedjünk egy rövidebb eposz megalkotására B) keressünk egy a képességeinknek megfelelőbb munkát C) alkalmazzunk szakértőt (korrektor) munkánk ellenőrzésére.
Ezeket a szempontokat az összes balfék "újságírónak" tudnám ajánlani. A legfontosabb azonban az, hogy mielőtt elkezdenek írni, olvassanak nagyon sokat. De ne az indexet! Arany János, Jókai Mór, Ady vagy Karinthy éppen elég jó kezdet. Amikor pedig átrágták magukat a magyar irodalmon, talán kellő belátással rendelkeznek majd ahhoz, hogy eldöntsék, tényleg alkalmasak-e az újságíró szakmára.
A fene tudja, ezek a címbajok szerintem csak a jéghegy csúcsa. A helyesírással (szavak pontos leírása, j - ly, stb.) sokkal több baja van az emberek legtöbbjének. Újságíróknak is.
@g.apollinaire: Azoknak mi jár akik ilyenből vizsgáznak? Sőt továbbmegyek: azoknak akik ezt tanulják _önszántukból_, _érdeklődésből_? :)

A cikk nyelvészetileg korrektnek tűnik, bár szintaxisból sosem voltam egy tigris.

Sajnos a kommentek a szokásos félreértés mentén szerveződnek. Nem is fűzök hozzá semmit, nem akrom etetni a trollokat. Inkább olvassatok:
dragon.unideb.hu/~tkis/kalman.htm
Hú, ez ma reggel már a második bőlére eresztett szellemi önkielégítés.

Kínszenvedés végigolvasni...ja, meg unalmas is. Szar.
Korrektor? Az online médiában? Ne vicceljünk már. Nem láttam még cikket üvöltő helyesírási hiba nélkül, a szemantikai baromságokról nem is beszélve.

Ettől függetlenül az írás korrekt, és számomra érdekes is volt. (igen, hobbibölcsész vagyok :))

Éljen Magyarország, a tízmillió újságíró hazája :)
Nekem az elől egyre megy, aki így mondja, miért ne írhatná így? De azt szépen kérem, ne tessék többet leírni, hogy az "emberi agy ... teljes szavakat olvas", hanem inkább tessék kicsit komolyabban kutakodni a témában. Kezdetnek jó lesz a "Does the huamn mnid raed wrods as a wlohe?" c. cikk (Grainger & Whitney 2003).

Arról meg, milyen a jó cím, mire és hogyan figyel föl az olvasó/ hallgató, talán érdemes lenne megkérdezni 30-40 ötévest, miről hallanának szívesebben:
"A farkas megette Piroskát"
"Piroskát a farkas ette meg."
"A farkas Piroskát megette."
Esetleg: "Megette Piroskát a farkas"


Atyaisten!!!

Nagyon jó cikk, imádom a korrektorblogot. De EMBEREK!!!!!!

HOGY ÉPP A PÉLDAMONDATOKBAN SZEREPEL EGYMÁS UTÁN SOKSZOR A TULAJDONNEVEK ELŐTT NÉVELŐ?!?!?!?!?!

AZT HITTEM, ROSSZUL LÁTOK, AZT HITTEM, VALAMI MIATT MOST ERRE A BRUTÁLIS ÉS FELHÁBORÍTÓ HIBÁRA TÉRTÜNK ÁT HIRTELEN...

ÉS AKKOR NEM... AZ A SZERZŐNEK NEM BÁNTJA A SZEMÉT...

Nem tudom, mit gondoljak, hogy csak szórakozott-e, de ez százszor nagyobb melléfogás, mint a címbeli hosszú ő...

Nem "A Józsi a Dezsőt", hanem "Józsi Dezsőt"... Egyszerűen nem tudok magamhoz térni, kérlek, szerző, reagálj...

Köszi,

dávid

Egy index címlapon a címnek egyetlen szerepe van: elérni, hogy minél többen rákattintsanak. Ha ehhez épp kínaiul kell írni, vagy magyarul, de nem helyesen, akkor úgy fognak.
Örömmel olvastam a posztot, egy régóta homályban lévő kérdést feszeget: mi a helyes magyar szórend? Elvileg sokféleképpen mondhatunk egy mondatot, különféle szórenddel, a magyar amolyan szabadszórendes nyelv, ellentétben sok más európai nyelvvel.

Néhány ponton vitatkoznék azonban. A címek szórendjénél egy fontos szempontot kihagy a szerző, mégpedig azt, hogy a figyelemfelkeltésen túl a cikkcímeknek feszültséget, azaz érdeklődést kell kelteniük, valamint hogy egyfajta felkiáltásként kell hangozniuk.
"Öt gyárat zárat be az Intel.” Egy utcai újságárus kurjongatásaként hallom a fülemben. Sehogy nem hangozna, nem is figyelnék oda, ha valaki azt hajtogatná a flaszter közepén, hogy "Az Intel öt gyárat zárt be". Na és? Gondoljuk meg, ha egyszerűen felkiáltunk, mert örülünk valaminek vagy éppen felháborodunk, hasonló "kicsavart" szórendet alkalmazunk!
"Három ötöst adott a tanítónéni Pistikének!"
"Gipsz nélkül engedték ki a kórházból Józsefet!"
"Női hajcsatokat lopott a tolvaj"
"Majdnem elgázolta a gyermekeket az autós a zebrán!"

A stílusról és magáról az írásról.
1. Nem szerencsés ennyi, sokszor erőltetett módon is megjelenő idegen kifejezést használni. Az igenév igenév és nem infinitívusz. Ne attól legyünk már tudományosak, hogy sok nehezen érthető szót pakolunk a mondatunkba! Egy remek film egyik jelenete ugrik be erről: "Maga magyar?" "Igen" "Biztos ez?" "Sicher!" "Beszéljen már magyarul, ha egyszer magyar!"

2. Sajnos ebben a cikkben sem nélkülözhetjük a magyartalanságokat és a helytelen írásmódot. Nincs sok - az index egyéb cikkei nem egy esetben hemzsegnek hasonló hibától -, de mutatóban találtam párat.
- "informatív, mondat szerkezetű címeiről" Mióta írjuk külön a "mondatszerkezetű" szót? A "forró csoki hangulat"-nál egy fokkal jobb azért, de ez is bántja a szememet.
- "A kontrasztív topikos mondat a semleges, lapos prozódiájú mondat állítása (vagyis hogy a topik jelöltjére igaz a kommenttel közölt állítás) mellett, tartalmazza azt az implikatúrát is, hogy létezik legalább egy olyan alternatív topik (Sanyi), amire a komment nem igaz (nem írta meg a cikket)." Mit keres a vessző a "mellett" után? Mit akarunk mitől elválasztani? Nem külön részmondat, csak egy hosszú mondatrész vége az a pont. Tipikus hiba, de kerülendő.
- " A fókuszos mondat azt állítja, hogy az az állítás, amit a komment fókusz utáni része és a topik kifejez, a szóba jöhető (releváns) személyek, tárgyak, helyek vagy időpontok közül kizárólag a fókuszban álló kifejezés által megnevezettekre igaz." Az az állítás, ami? Tessék? Amely. Maradjunk ebben: ha határozott névszóra utalunk, "amely" a helyes.

elöl/elől

lásd még:

egyelőre/egyenlőre
@tengier: Inkább te menj vissza az újságíróiskolába, ha újságíró vagy. Szerintem jó cikk, és Don B igenis írjon könyvet, sőt menjen el tanítani újságíróiskolába a korrektorkodás mellett!
T. don B,
Ha a faszságaid helyett útmutatót adtál volna, rendben van. A sok-sok blabla arra jó, hogy néhány magát tudósnak nevező nyelvész élvezkedjen. Néhány hibbant újságító meg a műveltség (bár inkább a tanítottság) látszatát keltve keressen pénzt.
A magyar nyelv meg a az újságíráas nem arról szól, hogy ki a nagyobb okos, hanem arról, hogy az átlaghos és annál nagyobb tanultságú emberek megértsék. Ezért nem újságírás a blikk és társaiban művelt nyelv/tartalom és újságírás elleni merénylet.
Ha mondandódat értelmesen át tudnád adni, akkor egyrészt lenne értelme cikkednek, másrészt arra okítanád a jó népet, hogy hogyan kell lényegretörően beszélni/írni. Ez hiányzik, mint néhányan rámutattak. Valószínűleg ezért maradt Neked az Index, ahol ragozhatod a semmit.
DonB, teljesen egyetértek, az "Elqrta Gyurcsány" tipusú címszerkesztések borzasztóan idegesítenek. Az elemzés meg érdekes, de még nem járok a végén :)
hihetetlen, hogy mennyi mazochista jár ide, könyörgök, akit nem érdekel, ne olvassa, és legfőképpen ne álljon neki itt nyelvművelni
érdemi hozzászólást nem lehetne olvasni?

dávidka (+ a többi zilált lelkiállapotú kommentelő): nyugi és nyisd ki a füledet, figyelj, tájékozódj
aztán szólj
a garden path nem bizonyíték a lineáris olvasásra?
Nekem tetszett az írás, a téma is!
Szerencsére már nem tartozom a sajtó munkatársai közé, de érdemes lenne egy anyagot arról is készíteni, hogy mi módon erőszakolták meg a magyar nyelvet a fiatal, számítógéppel született "újságírók"...

Mert én pár éve láttam ám olyan "kész" anyagot, ahol a szerző szépen leírta, monjuk, hogy "Tegnap kaptam 1 laptopot."
És nem lehetett meggyőzni. Ahogy a szabványokról sem lehet a maiakat, hogy a mértékegységeknél van ugye az SI, amit hazánkban nem nagyon szabad kikerülni... Hogy mi a tizedesVESSZŐ, és hol használják a tizedesPONTOT...
1) A cikk nyelvészetileg korrekt. Legalábbis kurrens struktúrális nyelvészetileg. A többihez nem értek, igaz, ehhez se nagyon.

2) justin time: tetszett a duma a trollokkal. eredetileg én is szerettem volna helyretenni a kedves amatőr nyelvészeket (régiesen: "trollokat"), de ennek hatására inkább lemondtam róla. :-)
Mindig előjönnek a magyarországon kisebbségben levő nyelvjárást beszélők, akik nem mondanak "a"-t a Jolika előtt. És puffognak. Pedig a Jolika rendes nagyon :)
Nem a legértékesebb anyag, és ha van is benne lényeg, azt is sokkal rövidebben és kevesebb szakmai részlettel megterhelve is elő lehetett volna adni.

-

A betűkavalkádos érv egy kicsit sántít. Azzal akarsz vele érvelni, hogy nem számít a szavak sorrendje a címekben (azzal az átkötéssel, hogy hát nem is lineárisan olvasunk), dehát ezt a példa sem támasztja teljesen alá, hiszen az első és az utolsó betűknek a helyükön kell lenniük. Vagyis az a példa csak azt mutatja meg, hogy a szavak első és utolsó pozíciója kitüntetett pozíció az olvasáskor.

Ráadásul nem is feltételezhető automatikusan (sőt), hogy a példa szószinten is érvényes, hiszen egy sornyi szöveg fizikailag kiterjedtebb, mint egy szó, azaz míg a szón belül valóban nem ugrál a szemünk, hanem fényképez, nagyobb egységek közt, szavakról szavakra már ugrál.
dávidka22 2009.01.27. 10:41:57

{OFF: Valóban melléfogás, de csak azért, mert trollkodásra ad alkalmat a lényegről való beszéd helyett. De tekinthetjük szűrőnek is: aki ezen fönnakad, az leíró nyelvészettel még nem találkozott, hanem ósdi preskriptív babonák foglya. Javallom pl ezt:

seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/19.html

Amúgy a sok grammarnáci miatt már nem tudom, az én vernakulárisomban (Csongrád megyei vagyok) mi a szabály. Asszem, inkább a névelős tulajdonnév az, legalábbis a névelő nélkülit inkább stilárisan hibásnak, finomkodónak érzem. ON}
dávidka22 2009.01.27. 10:41:57

{OFF: Eltűnt a kommentem, mindenesetre annyi, hogy amit te fölháborító hibának látsz, az sokunknak anyanyelvi szabály. Bővebben:

seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/19.html ON}
Az írásod nagyon jó. Nekem is rengetegszer feltűnt, hogy a szalagcímek erőltetettnek tűnnek, de most már értem; az ige előre hozásával ijesztgetni, figyelmet felkelteni, megrémiszteni próbálnak.

Most van fent két szalagcím, íme:

Megfenyegettek egy szlovákiai magyar politikust

Tasnádi Pétert intenzív osztályon kezelik

Az első szalagcím azt sugallja számomra, hogy egy, számunkra ismeretlen, Szlovákiában tevékenykedő magyar nemzetiségű politikust ért szóbeli atrocitás. Mivel itthon nemigazán közismert emberről van szó, elég annyi, hogy megfenyegették.

Viszont Tasnádi Péter neve mára már fogalommá vált; mondhatni egy ...-ból/ből misztifikáltak egy figurát, akit most úgy állít be az elektronikus média, mintha közelebb állna hozzánk, szemben a szlovákiai magyar politikussal.

Lehet, hogy rosszul érzem, de aki fontos, azt megnevezem - itt most TP-volt a fontos -, viszont aki annyira meg nem, mert nem annyira ismert, ezek szerint érdemtelen megemlíteni a szalagcímben a nevét. Ugye?
Szeretem ezt a blogot, még ha a cikkei gyakran túl magas szintűek is nekem (nem vagyok sem nyelvész, sem irodalmár, és sem a munkám, sem a hobbim nem igényel jelentős szöveghasználatot). A cikk tartalmához nem, de az egyik nyitómondatához szeretnék hozzászólni:

"Talán azért rossz leírt szövegeink minősége (és ettől kommunikációs hatékonysága), mert munkatársaink képzetlenek, tájékozatlanok, műveletlenek, tehetségtelenek; gondatlanok, trehányak, lusták, hülyék, marhák."

Sajnos igen. Ha az átlagos cikkben csak olyan hibák lennének, mint amilyeneket itt elemeztek, szebb lenne a világ. Az indexen is, de más online újságokban is trehányak a cikkek (gondolom a nyomtatott tömegsajtóban is, csak azzal nem találkozom), látszik, hogy a szerző még gépi helyesírás-ellenőrzést sem futtatott, az anyagot át nem olvasta - korrektor, olvasószerkesztő pedig sosem látta. Nem is csoda, napi több száz (többszáz?) cikket átolvasni senkinek sincs energiája, de a szerzőktől elvárnék valami minimális igényességet a saját munkájukkal kapcsolatban. Persze ennek semmi köze a fenti témához, vagy ehhez a bloghoz.
A "mgendiy" komoly gondot okozott. A többi viszont tényleg szinte normális menetsebességgel megy. Jópofa példa.

A poszt érdekes. Nem unalmas, csak fáradságos olvasni. De nem is a jónépnek szólt, hanem inkább a szakmabelieknek. A jónépet inkáb csak beavatja a címadás nem is gyanított problémáiba. Viszont az is tanulságos, hogy végül is nincs tanulság, azon kívül, hogy alig lehet a jó megoldást kiválasztani. És az itt leírtakhoz társul a valamennyire a posztban is tárgyalt kín, hogy ha a címet - és a hozzá tartozó hírt - hangosan fel is olvassák valahol, akkor minden fejtörést haszontalanná tehet egy rossz hangsúlyozás. Ami összefügg azzal a kérdéssel is, hogy a hírolvasó egyáltalán érti-e a címet és a vele átadni kívánt, gondosan kiválasztott információt. A "nagy" tévék híradóiban kegyetlenül sokszor hallani olyat, hogy az ott tündöklő jóember csak leolvassa a súgógépről a szöveget, de vagy ideje, vagy esze nem volt ahhoz, hogy megértse, miről is van szó. (A legbosszantóbb az, amikor kincstári vigyorral olvasnak fel egy rossz hírt, esetleg egy tragédiát. Máté Krisztina az élharcos.)

Viszont az a baj, hogy ez a poszt az Indexen olvasható, ahol pedig túlságosan is elharapózott a hatásvadász, sőt, gyakran a hírrel nem is nagyon egyező tartalmú címek adása. Afféle bulvármocsok-ízű termék születik, méltatlanul egy magát mérvadónak tartó, a stílus megváltoztatásával még mérvadóvá is váló hírportálon. Nekem ez nagyobb probléma, mint az, hogy nem a kívánt súlypontozással ér el engem a cím.
Az külön szót érdemel, hogy legalább ketten is a tulajdonnevek előtti névelő miatt háborognak. A vezetéknév előtt ez nekem nem hiba, ha a az jelzői szerepű. Lehet, hogy az írott szabályokba nem fér bele, de a gyakorlatban nálunk megvédhető. Nem véletlen, hogy a vezetéknév nálunk a kezdetektől fogva elöl áll, hiszen már a megszületésekor is, talán a XIV. században, kifejezetten megkülönböztető jelző volt.

Az utónév előtti névelő kevésbé védhető. Helyenként, amikor a névhez rámutatás is társul, rendben van, de a köznapi beszéd tényleg túlságosan elfogadta ezt a gyakorlatot, én is ide tartozom. De egyezzünk meg abban, hogy bárcsak ez a pongyolaság lenne a legnagyobb hiba, ami a köznapi beszédben megfigyelhető.
Inkább ilyennel legyen tele az Index.Szándékosan nem észrevenni a jó szándékot, kegyetlenkedés.Jó, hogy megírtad, de bocs, most hétvégén nem érek rá.
Szakmai cikket miért kommentálnak a népek érzelemből?
Akartam sok mindent írni szépet s hosszan a topikról s fókuszról ismeretterjesztő jelleggel, viszont a kedves trollok úgyis leszarják az n+1-ik hszt így hagyom a picsába, és csak annyi hogy gratula nagyon szép írás a példák kicsit bénácskák néhány helyen, összvisz jó.
É.Kiss Kati + Chomsky rulz
Kálmán Laci sucks
béke
Meg miért olvasnak _korrektor_blogot, ha nem érdekli őket a téma.
Az írás érdekes, és önmagában koherens is. A probléma szerintem a következő:

Mi van, ha a megcsillagozott mondatok, amelyeket a szerző nem szeret (mert szerinte az adott formájukban nem úgy mondják azt, amit akarnak, ahogy kellene nekik), teljesen rendben vannak, és a hivatkozott MLNY (vagy az Új magyar nyelvtan) magyarázatai és leírásai nem tudnak velük mit kezdeni? Vagyis megfordítható az írás logikája: Lehet, hogy a kiindulási alap, a hivatkozott nyelvtanok, problémás(ak), és a tárgyalt mondatokkal semmi gond sincs. Az átvett konstruált példamondatok helyett valódi korpuszból származó mondatok kellenének nagy mennyiségben ahhoz, hogy igazolni tudjuk, a kritizált mondatokkal valóban gond van abban az értelemben, ahogy donB ezt leírja. A János-Pista-Józsi-féle "íróasztal"-mondatokra felépített elméleti megfontolások nem lehetnek kiindulópontjai egy olyan elemzésnek, amely élőnyelvi adatokat akar vizsgálni. Amíg nem látunk sok, valódi korpuszból származó példát, addig pl. nem tudjuk eldönteni, hogy igaz-e az, hogy a "Mindig kövér szeretett volna lenni a Mari" mondat nem semleges. Miért nem az? Mert É. Kiss Katalin azt mondja? Ez persze elsősorban nem donB gondja kellene, hogy legyen…
Mindemellett el lehet gondolkodni azon is, hogy nem arról van-e szó, hogy az adott szövegfajta (címek stb.) a kulcsa a megoldásnak, és a hivatkozott elméleti keret (jellegéből adódóan) ezzel sem tud mit kezdeni. De ez már részletkérdés.
@DocBulywood: "... itt most TP volt a fontos..."

Pont itt van a helyzet érdekessége, hogy NEKED ez a fontos, de lehet, hogy a hír vagy a cím írója éppen más szemszögből nézte az esetet. Vagyis a cím az újságíró nézetét fogja visszaadni, de hát ezt nem is lehet kiiktatni, ezért van jelentősége annak, hogy milyen gondolkodású, hozzáállású, képzettségű az újságíró. Ami már megint egy újabb gond.
Jukuci, engem két vizsgálat is éredkelne, de nagyon. Az egyik korpuszon csinált statisztika, hogy hogyan oszlanak meg az "általam megcsillagozott" mondattípusok sajtónyelvi és nem sajtónyelvi szövegekben, és változott-e ez a megoszlás (ha van szignifikáns megoszlás), mondjuk, az utóbbi száz évben. A másik, hogy mennyire ítélik jelöltnek különböző lakóhelyű, korú és iskolázottságú beszélők jelöltnek az ilyen mondatokat. Az előfeltevésem az, hogy - éppen sajtónyelvi hatásra - az ilyen szerkezetek jelöltsége kopik. Nekem a "Mindig kövér szeretett volna lenni a Mari" (tényleg É. Kisstől van), ha kicsit is, de jelöltebb, mint ha a Mari topikalizálva lenne.
@don B:
donB, teljesen rendben van, ha azt mondod, hogy a "Mindig kövér szeretett volna lenni a Mari" mondat szerinted jelöltebb, mint ugyanez Marival a topikban. Ezzel semmi gond. Én nem érzem a különbséget, de ez semmit se jelent, és neked ebben biztosan sokkal több tapasztalatod van, én ugyanis nem vagyok újságíró. A kommentemmel inkább az általános problémára akartam felhívni a figyelmet. Jónak gondolom a két vizsgálatot, így első blikkre ezeknek tényleg lenne értelme (na most mit akartam mondani: "ezeknek lenne értelme, és másnak nem", vagy csak simán "van értelmük"? ). Lehet, hogy csináltak is ilyet már, én nem tudom. És nagyon tetszik a második vizsgálatra vonatkozó előfelvetésed. Logikusnak tűnik egy olyan keretben, hogy a sajtónyelv befolyásolja az elit nyelvhasználatát, ami, tovább menve, megintcsak minta lehet a "népnek" (pl. tévén keresztül?). De csak így, az elitet közbeiktatva, mert amúgy nem tudom, a "nép" milyen mennyiségben újságolvasó. Ami az első vizsgálatot illeti: Hogyan akarnád megnézni adott mondatok esetében, hogy azok az adott szövegben éppen jelöltek vagy nem jelöltek "akartak" lenni, vagyis hogy a szerző jelöltnek vagy nem jelöltnek szánta-e őket?
Jukuci, az első vizsgálat nyilván nem a jelöltséget vizsgálná (hiszen azt statisztikával nem lehet), hanem az adott mondattípusok gyakoriságát. És ha, mondjuk, az jönne ki, hogy a sajtónyelvben úgy száz év alatt jól megnőtt az ilyenek relatív gyakorisága a nemsajtónyelvi szövegekhez képest, _és az idősebb (iskolázatlanabb stb.) korosztályok jelöltebbnek érzik őket, akkor a korreláció alátámaszthatja (vagy cáfolhatja) az előfeltevést.
@Ouroboros: Drága kolléga, ez a cikk épp engem igazol, akkor most miért linkelted ide? Más kérdés, hogy nem biztos, hogy a Magyar Narancs egy cikkét tekinteném a megfelelő forrásnak, hanem inkább mondjuk az Akadémia néhány állásfoglalását...

Kérlek, hogy csak azért, mert (különösen Pesten) sajnos népbetegség, talán a legelterjedtebb hiba a névelőzés a személynevek előtt, azért ne kezdd már el úgy beállítani, mintha ezt el kellene fogadni, és nem kéne küzdeni ellene.

Sajnos - miután Pesten élek régóta - én magam is elkövetem néha ezt a hibát, és igyekszem is magamnál és környezetemben odafigyelni rá.

A magyar nyelvet elképesztő módon károsítaná, ha elterjedése miatt még a végén kodifikálnák e hibát...

A szörnyű példa az avval és az evvel, amit az affektáló pesti közbeszéd ismert kizárólag, és ezért az Akadémia helyesnek ismerte el, pedig idegborzolóan idegen nyelvünktől.

Üdv mindenkinek,

dávid
@Jukuci: ezek szerint a "Mindig kövér szeretett volna lenni a Mari" neked nem fókuszos?
@kcsi:
mármint mi lenne itt a fókusz? Mit értesz az alatt, hogy "ezek szerint"? Fókuszról nem írtam.
A maris mondat nem azért jelölt, mert fókuszos, hanem mert az "erősen specifikus" összetevő nincs topiklalizálva. Nem?
Bocs, lehet hogy félreértettem, mit neveztek jelöltnek? Én a nem semleges hangsúlyozásra gondoltam.
kcsi, én is. De, nekem a végén a Marival a mondat egy olyan "lesajnáló" dallamot hoz be, ami tényleg írtóhangsúlyos a mondat elejétől, de valahogy nem "igazi" fókusz, nem a "Mindig"-nek az a kizárólagossága a lényeg benne, hanem, hogy a Mari hülye. Lehet persze, h marhaságokat beszélek...
@don B: ok, így már tisztább
esztet is szeretni fogolod:

Öntudatosan teszi közszemlére a Volkswagen új arculatát: az új Scirocco lelkesítően és kalandra csábítóan tekint az őt csodálókra. Erről gondoskodik a pregnáns főfényszóró és az újratervezett hátsó lámpa, melynek lendületes körvonalai tökéletesen kiegészítik a karosszéria formáját. A külső tükrök, az ajtókilincsek és a lökhárító konzekvensen az autó színére fújtak, és egy dizájn ikon egyszerűségét és eleganciáját kölcsönzik az új Sciroccónak. És ez az intenzitás tovább fokozható – a turbinakerék érzetét keltő 18 colos „Interlagos” könnyűfém keréktárcsák tovább hangsúlyozzák az autó extravagáns megjelenését.

Részlet az új Scirocco bemutató oldaláról. Nem fussa egy korrektorra, Mancika meg tök jól tud németül, és még gyorsésgépíró is.

banyeg
@don B: ööööööö, akkor mégse olyan tiszta
Én nem érzem, hogy Mari hülye lenne...
Nem arról van szó, hogy a mindig miatt akkor is fókuszos a mondat, ha a Mari elöl van? A Mari hátul meg jobbra kihelyezésként (ha így hívják ezt) értelmezhető?
"Mindig kövér szeretett volna lenni, (ez) a Mari"
@don B: @kcsi:
Mint mondtam, én nem érzem jelöltnek semmilyen értelemben a maris mondatot, de ez az én egyéni "szoc"problémám. Azt akartam csak hangsúlyozni az első kommentben, hogy nem lehet szerintem a hivatkozott nyelvtanok példamondataira alapozva eldönteni, hogy a mondat egyes elemeit a beszélő vagy olvasó (ez is egy lényeges különbség, de ezt most hagyjuk...) jelöltnek vagy nem jelöltnek gondolja. A hangsúly a "példamondataira"-n van, vagyis a korpuszproblematikán.
Amúgy nekem az a benyomásom (de ezt is persze alá kellene támasztani), hogy eltekintve néhány esettől (pl. igekötős mondatok, ahol az igekötő az ige mögött van) nem olyan egyértelmű a korreláció a mondat elemeinek pozíciója és azok fókuszossága (stb. jelöltsége) között. A prozódiát döntőnek gondolom, de persze lehet, hogy tévedek.

Aki (egyébként sokszor jogosan) az Index címadását kritizálja, annak javaslom pl. a HAON fergeteges címadási (meg nyelvhasználati) gyakorlatának tanulmányozását. Ez nem mentség, de a jelzett oldal olvasásakor sokszor hittem azt, hogy nincs lejjebb, és mindíg tévedtem.
se zsurnaliszta, se másféle professzionális nyelvhasználó nem vagyok, de ezt a bejegyzést nagyon élveztem!
A név előtt névelő vitához: őszintén nem tudom megmondani, kisebbség vagy többség használja így, én elég sok vidékén laktam az országnak, Kiskunságon, Dél-Dunántúlon, Kisalföldön, de az "ott jön a Jani" formát én csak Böpesten hallottam, meg a tévében. A Pécsett alak nekem természetesebb, de nem hinném, hogy hibás lenne a Pécsen, sőt, a tanítványaim korosztálya a Pécsett alakot modorosnak érzi kissé, ahogy a gondolkozzék-gondolkozzon párból is az utóbbit tartják normálisnak.
kardinálispinty, a gondolkozzon-ról már kétszáz éve megmondta _a Verseghy, hogy az a "természetes"
olyan nincs, hogy mit értesz ez/az alatt. Olyan van, hogy mit értesz ezen/azon. Az egyik kommentben olvastam és általános sajnos. Névelő használata nevek előtt "a Mari", helytelen és modoros. A "Pécsett" pedig teljesen rendben van.
@solness: uff, te most jólmegmondtad
@kardinálispinty: pedagógusok között éltél? megnézném én azt kisalföldi vagy akár dél-dunántúli munkásembert, aki azt mondja "ott jön Jani"
solness, hát persze, hogy nincs. Amikor hallod, olyankor mindig hallucinálsz.
A Pécsen, Győrben stb. alakkal semmi gond, én például mindig falra mászok a modoroskodóktól, akik állandó késztetést éreznek arra, hogy felhívják a figyelmet a Pécsett és Győrött forma kizárólagos helyességére. Pécsen senki nem mondja azt, hogy Pécsett!
"Az ember egyszerre több szót észlel, ezért tudja például a környezetük alapján reflexszerűen értelmezni a homonimákat. Különben folyton megakadnánk az olyan szavaknál, hogy fog, ír, ér, légy, bután, közellátás."

Amit írsz, azt feltételezi, hogy az észlelés egyetlen célja, hogy mindenáron kontextusba helyezze az olvasott szavakat. Én ezzel azért vitába szállnék, pláne amikor arról van szó, hogy két Excel-tábla között fél szemmel rásandítok egy hírportálra...

Ha a neten is a szokásos módon olvasnánk, akkor egy dizájnváltás sem jelenthetne ekkora traumát.

Egyébként egy szemmozgáskövető hőtérképes vizsgálattal baromi könnyen ki lehetne deríteni, valójában mit olvas el a címből a júzer.
@tomate: "- "informatív, mondat szerkezetű címeiről" Mióta írjuk külön a "mondatszerkezetű" szót? A "forró csoki hangulat"-nál egy fokkal jobb azért, de ez is bántja a szememet."

apám, te télleg ennyire hüle vagy...

a bánatba tucc ilyen hosszan baromságokat írni, ha olvasni megnemtucc...

akinek meg nem volt sorozatorgazmusa olvasás közben, az 1 (egy) savnya, humortalan fasz...

kedves B uram, írhatnád gyakrabban ezeket az izéket, nekem akkor mindig jobb napom van...
@kcsi: Én gyerekkoromban a Kiskunságon csak így hallottam, de mint mondtam, senkinek nem szoktam megjegyezni, hogy így vagy úgy helyes (ugyenez igaz a Pécsett és a gondolkozzék szavakra is). én így használom, de ez nem jobb vagy rosszabb, ezt szoktam meg.
Tulajdonképpen az egyetlen terület, ahol beleszólok a tanítványaim nyelvhasználatába, az a szakmám, de ott is csak annyira, hogy a szakmám (a környezetvédelem) szakkifejezéseit magyarul IS megtanítom, ha létezik magyarul... használni azt használja, amelyiket akarja. Ez talán megbocsátható nyelvművelés:)
Szerintem nem használt a gyorstalpaló.

"Embert gázolt a vonat Budapesten"
index.hu/politika/bulvar/bulvarhirek/375127
@don B: Asztak...a, evvel az avvallal tényleg nagyon mellényúltam. Nem mentség, de a magyartanárom is, így nem gondoltam, hogy további utánajárást igényel majd az ügy. Mindjárt megnézem, mikori a cikked, mert az utóbbi időben soha nem hagyom ki a korrektorblogot.

Újságíró családból, kőkemény nyelvhelyességi és stilisztikai környezetből ;) származom, így én minden bejegyzésedet kábé törvénybe iktatnám, s akkor most szeretnélek megkérni, hogy valamilyen formában adj már választ erre a rohadt névelős kérdésre!!!

De ne feltétlenül olyat, ami csak a nagykörút ölelésében érvényes...

A tegnapi vita után megkérdeztem szegedi, nyírségi, nógrádi, pécsi, balatoni, miskolci ismerőst is a dologról, és valahogy SENKI nem mondta, hogy névelőt használnak otthon a nevek elé...

Nem vagyok nyelvész, de azért a magyar nyelvvel elég jó ismeretségben vagyok, emellett négy további nyelvet bírok, s igenis érzékeny vagyok a finomságokra ilyen téren. A magyar nyelvben pedig az egyik legszebb dolognak tartom, hogy NINCS névelő a nevek előtt.

Eh, na szóval te jössz, Don B...

dávidka

Egyébként meg: talán ha rákérdeznél, az én földijeim is azt mondanák, hogy nem használják, ugyanis a tanítónéni elég erősen igyekezett lenevelni róla minket (a "de-vel nem kezdünk mondatot" és a "mondat végén levisszük a hangsúlyt" között); írásban nem is használjuk, de bizony mondjuk, mindig (és sokan szégyenkeznek is amiatt, hogy milyen "csűnyán", "helytelenül" beszélnek.
Szerintem jobb módszer lenne, ha megfigyelnéd az ismerőseidet spontán beszéd közben.

Nyilván ezt teszem, megfigyelem őket, az ember önkéntelenül is folyamatosan megfigyel és önkéntelenül is zavarja a fülét a hiba, s épp ezért írtam, hogy a pestiek "a Pistát", a többiek meg "Pistát" mondanak. Csak azért kérdeztem rá minden lehetséges tájegységre külön, hogy szélesebb merítést kapjak, miután volt, aki azt írta itt, hogy az én tájegységem különösen névelőtlen vidék :) Csak tudni akartam, hoyg más tájakon mi a helyzet, és hát bizony ott se mondják "a Pistát" :) :)

@dávidka22: zavarja a fülét a hiba
és hát bizony ott se mondják "a Pistát"

itt fogyott el a végtelen türelmem, művelődj!!!
... gondatlanok, trehányak, lusták, hülyék, marhák ...

Most olvasom az indexen:

"tíz forintot erősödött az euró, 300-ig már meg sem állunk, de a jegybank még közbeavatkozhat"

Nem. A jegybank
1. beavatkozhat
2. közbeléphet
3. közbeszólhat (bár ez kevésbé való ide)
nincs a topikra ill kommentre valami magyar kifejezés?

az állítmány száműzése a mondat elejéről nekem is feltűnt, próbálok is küzdeni ellene
téma és hozzászólás, de nem mindegy? így is értjük:)
Egy kérdés: kollégáim azért csesztetik matekórán az osztályomba járó srácokat, hogy nincs olyan, hogy az eredmény kijön... miért? akkor mi a falhozvert karimás lófütyit csinál? Indoklás: kijönni csak élőlény tud, ez egy ilyen ige... höhö... ez melyik titkos szabály? kérem, valaki világosítson föl?
kardinálispinty, erre az adekvát válasz az, hogy nekik meg nem jár fizetés, hiszen nincs lába.
Érdekes, én majdnem ugyanezt mondtam nekik, csak a pofájukkal. Azt üzenik, bunkó vagyok. Pedig nem is vagyok fából.:)
Én egyébként ilyenkor mindig a Nyelvi babonák Sétálhat-e az utca? fejezetét szoktam belinkelni
mek.niif.hu/01600/01688/01688.htm#13
Kedves don B !
Hogyan írjuk: "Sinkovits Imrével együtt" ezzel nincs gondom, de ha csak a vezetéknevét akarom használni, akkor mi a helyes?

Köszönöm előre is a választ
(kicsit nehéz volt bejutnom ide (indapass passzolt...), remélem ezután majd könnyebb lesz, kivéve, ha nem)
@Rooza, bár nem vagyok don B, de remélem, elhiszi nekem, hogy kérdésére a válasz:
"Sinkovitscsal (együtt)"
@oximoron:
Kedves oximoron köszönöm a választ!
Erre következtettem én is (kicsit később, amikor mélyebbre ástam a Korrektorblogon, és a
net-en), bár egyáltalán nem tetszik.
Azért nem tetszik, mert a név ( "Sinkovits") szóképe erősen megváltozik, és ha szöveget olvasok,

akkor megtorpanásra késztet. Amennyiben valaki megkérdezné a véleményemet, a "Sinkovits-al"
formára szavaznék, ha már valamiért nem írom ki a keresztnevet (de inkább kiírom).
A "Sinkovits Imrével" forma természetesen adódik.
Ugyanez vonatkozik a "Latinovits", és hasonló nevekre is. (Most látom, hogy a "net-en" szót
kötőjellel írtam. Analóg-e, vagy sem, ebben a pillanatban még nem tudom:)
Titokban azért drukkoltam, hogy kivétel legyen, mert lehetne.
Latinovits még hagyján, nekem kancsalabb az olyan, mint plö bluetoothszal... Lehet ezt a témát ragozni, de a th ejtése egy olyan hang, aminek nincs megfelelője a magyarban... azaz ez a szabály hiányos így... mert mitől sz-szel egyenértékű a th? éppennyire lehetne "t" vagy "f" is, mint mondtam, ez a hang nincs a magyarban...

Ötlet erre?
@kardinálispinty:
jó kérdés!
Azt olvasom a A magyar helyesírás szabályai alcímében: mek.oszk.hu/01500/01547/index.phtml
"Az írás közlendőink rögzítése látható jelekkel. A helyesírás valamely nyelv írásának közmegállapodáson alapuló és közérdekből szabályozott eljárásmódja, illetőleg az ezt tükröző, rögzítő és irányító szabályrendszer. Helyesírásunk betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző írásrendszer."
Sinkovitscsal
Latinovitscsal
és
bluetoothszal
itt az értelemtükrözés mintha nem érvényesülne. De lehet, hogy tévedek. Abban nincs tévedés, hogy nem tetszik.
No, ezt elemezzétek míg friss:

Belőtte a szomszéd részegen az ablakot

( index.hu/bulvar/2009/03/16/belotte_az_ablakot_a_szomszed_reszegen/ )
@kcsi: Tényleg nem mondják "a Pistát" :D
Miért nem mondják?
Mivel elég "tiszteletlenül" hangzik, mintha rámutatnál valakire és az "ő" helyett "az"-t mondanál.
Nem tudom szabad-e ilyen soká még hozzászólni egy cikkhez... ;-)

"Fonyódon egy favágót megölt egy kivágott fa – vasalná ki a bennem lakozó fafejű szerkesztő. Illetve hogy azért mégis valami érdekesebb legyen elöl (MIF!): Megölt egy kivágott fa egy favágót Fonyódon."

Szerintem meg így mégjobb MIF:
Megölt egy favágót Fonyódon egy fa.

De igazából sokkal jobb más igével, mert a MI-t pontosítja:
Agyonvágott egy favágót Fonyódon egy fa.
@teemur: Ja, agyonvágott egy favágót, így lett belőle favágott.
A magyar nyelvben nem topik és komment van (csúnya angol zsargon), hanem téma és réma.