Bizonyos helyesírási megoldásokkal végtelenbe nyúló, durva vitákat lehet kiváltani. Hiába hiszi például a jámbor olvasószerkesztő, hogy egy bizonyos szövegben az isten szónak a kis kezdőbetűs a helyesírásilag indokolható – és mellesleg világnézetileg semleges – írásmódja, az olvasók egy jelentős – és nem mellesleg világnézetileg nem semleges – csoportja ezt minden esetben nemecsekizálásnak értékeli, jól zokon veszi, és meg is írja. Pláne, egy Isten isten típusú szöszmötre egész rakás szemrehányó ésvagy kioktató levél zúdul be. „Azzal pedig nem értek egyet, hogy akármilyen vélt vagy létező normákra is hivatkozva megengedhető lenne vallási közösségeket, hívő személyeket provokálni és megbotránkoztatni.” Brumm.

Manapság az árpádsávos-sal lehet a legnagyobb habot verni. A piros-fehér csíkos lelkűek többsége persze szemrebbenés nélkül keveri az Árpád-sáv, Árpád sáv, Árpádsáv, árpád-sáv, árpád sáv, árpádsáv; Árpád-sávos, Árpád sávos, Árpádsávos, árpád-sávos, árpád sávos, árpádsávos alakokat, de ortográfiailag szenzitív hányaduk hajlamos vértolulást kapni az árpádsáv(os) megoldástól. Nekik az Árpád-sáv nagy Á, mint az Isten.

Van tehát ez az izé, hogy Árpád meg sáv, sávos. Heraldikai marhaság ugyan (mert, ugye, az Árpádok hétszer vágott vörös-ezüst címerpajzsa, blabla), meg logikázós bikkfanyelvészkedéssel „értelmetlen” is (mert nem a sáv, hanem a sávozás, hihi), de van, és nyilvánvalóan összetett szó. Az Árpád meg tulajdonnév. Az ilyeneket úgy írjuk, hogy a tulajdonnév nagy kezdőbetűjét megtartjuk, a másik tagot meg kötőjellel kapcsoljuk. Ady-vers, Celsius-fok, Kovács-lakás, Lajos-arany, Petri-csésze, Rajk-per, Zorán-koncert stb.

De nem mindet. Van egy rakás tulajdonnév-közszó összetétel, amit így írunk: ádámcsutka, bergmanncső, dízelmotor, dobostorta, júdáspénz, katicabogár, krisztustövis, lombardhitel, manzárdtető, máriaüveg, marmonkanna, martinkemence, mátyásmadár, miskakancsó, pálfordulás, pánsíp, pulmankocsi, röntgensugár, szentjánosbogár stb.

Ezekre azt mondják, hogy „köznevesültek”. Ebben az a szívet-lelket melengető, hogy a szabályzat azt ugyan kimondja, hogy „az írásmód-változtatásra csak akkor kerülhet sor, ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement”, de azt nem, mik a köznévség kritériumai. Meg azt se, hogyan mérjük meg, elég széles-e a kör.

Olyanokkal szokták magyarázni, hogy elhomályosult a tulajdonnév elem tulajdonnév volta, vagy hogy (már) nem kötődik közvetlenül a tulajdonnév tulajdonosához a fogalom (Krisztus-arcú – krisztustövis). Vagyis a dízelmotor már szépen levált Rudolf Dieselről, az Otto-motorról viszont mindenkinek azonnal kattan Nikolaus August Otto? (Valójában persze az történt, hogy az Otto-motor szó még köznevesülése előtt kihalt, ill. Otto benzinre magyarosított.)

Az árpádsáv(os) fiatal szó (mellesleg az Árpádok, Árpád-ház is csak úgy kétszáz éves), és mese nincs, a nyilasokhoz „köthető”. Szívesen veszek minden verifikált adatot az árpádsáv(os) szó nyilasok előtti előfordulására. (Vigyázat, nem a piros-fehér csíkos zászlóéra, címerére, hanem a szóéra.) Az interneten bogarászva – igaz, nem adtam bele apait-anyait – nem bukkantam negyven-ötven évesnél régebbi előfordulásra. És a hatvanas-hetvenes évekbeli irodalmi alkotásokban még csak Árpád-sávos karszalag-okat vagy árpádsávos karszalag-okat találtam.

Szótárakban, lexikonokban nem találjuk, még a Nagyszótár most megjelent A–azsúroz kötetében sincs benne. Úgy látszik, a szótárban feldolgozott, 2000-ben lezárt korpuszban nem fordult elő a bekerüléshez szükséges számban. Nincs benne a helyesírási szótárakban sem, egyedül a 2004-ben megjelent Osiris Helyesírásban van benne, így: árpádsávos zászló.

Az OH. szerzője ezek szerint úgy döntött, az árpádsávnak nemigen van több köze Árpád apánkhoz, mint a bergmanncsőnek Sigmund Bergmannhoz, vagy az ádámcsutkának Ádámhoz.

Ha tehát megkérdezi tőlem egy újságíró – és megkérdezi, sajnos –, hogyan írja le ezt a piros-fehér csíkos izét, tiszta szakmai lekiismerettel csak annyit mondhatok, hogy az érvényes helyesírási szabályokkal két megoldás is indokolható: Árpád-sávos zászló és árpádsávos zászló. Válasszon ízlése szerint. A kisbetűs megoldást erősíti, hogy az benne van a ma létező legjobb helyesírási szótárban.

Ugyanakkor ez az az eset, mégis, amikor szívfájdalom nélkül vállalni tudok egy moralizáló-ideologizáló – tehát nem ortográfiai – indokot, ami átbillent a gumiszabály nemecsekizáló oldalára.

Millió karakteren bizonygatják bele a világba, hogy az árpádsávos zászlóra és lengetőire nem érvényes a duck test (vagy duck typing), tudják, ahogy Richard Cunningham Patterson Jr. (vagy James Whitcomb Riley, vagy Dave Thomas) mondta, a bird that walks like a duck... Ezekben a gigantikus árpádsávügyi cikk-, poszt-, komment- és topkifolyamokban a rengeteg árpádsáv védő-igazoló felszólamlás között időről időre kibújik a szög a zsákból – a piros-fehér csíkos lélek felszínre tör –, hogyaszongya: „Azért lengetek Árpád-sávos zászlót, mert látom, hogy ti idegesek lesztek tőle.”

Én meg azért írom kis á-val, mert látom, hogy ti idegesek lesztek tőle. (Virtigli piros-fehér csíkos lélek erre visszalő – merő demokratikus liberalizmusból, persze –, hogy és akkor mi van Dávid csillagával, de leszarom.)