„A pénznek ugyanis nincs szaga, mint az köztudott, talán még akkor sem, ha egy külvárosi slozi bidéjéből halásszák elő.”
Hejj, kolléga,
nem kéne a szerencsétlen olvasószerkesztőt ilyen szaros dilemma elé állítani. A bidé százados, mondhatni klasszikus kultúrszint-indikátor, nem ismerete egy magasról fikázó kultúrtollnoknál derekas égés. Csak az a kérdés, ki-mi ég jobban, ha így hagyom: a szerző vagy a lap?
proof ed.
From: szerző
To: olvszerk.
Date: 2002.
Subject: Re: fabryanettJelentem láttam, van (pisáltak bele, mert azt hitték, azzal azt köll), éppen erre a paradoxonra akartam utalni, talán nem túl markánsan... sorry...
Ha a kritika a tárgyának kulturális szintjén rugózik, és föntről lefelé beszél (ami egyébként teljesen rendben van, az egy legitim műfaj, az Indexben pláne), akkor egyenletesen tartania kell a kult. fölényt, nem bukhat le se műveltségi defektuson, se fogalmazási hibán. Vespasianus a közlatrinákat adóztatta meg, nem a magánpaloták márványtoalettjeit; ha pecunia non olet, akkor tartsuk távol a képtől a luxusattribútumokat. Slóziban nincs bidé. Reteráton nincs porcelánmosdó, budiban nincs kézszárító. A felhozott kivétel velős paradoxona 1. nem járul hozzá az inkriminált mondat szándékolt mondanivalójához, hiszen 2. a fogalmazás hibája (na jó: tömörsége) miatt fel sem is bukkanik benne. Viszont az olvasók 90 százaléka azt olvassa ki belőle, hogy a szerző nem tudja, mi az a bidé. Az meg kultúrfikázásban öngól. Tilos.
ZsB
Utolsó kommentek